Film

A Grincs

  • - kg -
  • 2019. január 6.

Mikrofilm

Humbug! – tört fel Scrooge torkából a karácsonygyalázók alapszava, és ezzel a szőrösszívű Ebenezer el is foglalta helyét a karácsonyutálók klubjának főhelyén. Akadtak kísérletek az ünnepi utálkozás rekordjának megdöntésére, de Dickens hősének sokáig nem akadt komoly kihívója – egészen addig, amíg Dr. Seuss, aki se nem volt doktor, és csak egyharmad részben volt Seuss, elő nem hozakodott a Grinccsel. Így, név­elővel. Theodor Seuss Geisel teremtményének nemcsak a szíve és a személyisége szőrös, hanem a teljes testi valója is – ne kerteljünk, egy utálkozó szőrmókról beszélünk. A „zöld, szőrös és grincses” kategóriában ő az első, karácsony­utálatban pedig csak a célfotó dönt Scrooge és a Grincs között. Mindkét mesének persze a megtérés a tétje, és ez (spoiler!) menetrend szerint be is következik az emberiséget a Minyonokkal megajándékozó animációs szuperhatalom, az Illumination Entertainment új filmjében. A folyamatos Minyon-rajzolásban kissé megfáradhatott a csapat, mert ebbe A Grincsbe, a kötelező technikai tökélyen kívül semmi extrát nem sikerült beletolni, a fogyasztóvédelemnél simán felnyomhatnánk a filmet, hogy nincs szíve – illetve van neki, de olyan secondhand, és az a kevés szőr is olyan jól fésült rajta. A nagy karácsonyi utálkozó a minőségi cukiskodásnál és a sanyarú karácsonyokban gazdag gyermekévek sietős felelevenítésénél túl azért többet érdemelt volna, bár Benedict Cumberbatch – az eredetiben az ő hangján megy a zsémbeskedés – biztosan sokat tesz a szőrösszívű, de még nem teljesen zöld kritikusok meglágyításáért.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.