Film

A Grincs

  • - kg -
  • 2019. január 6.

Mikrofilm

Humbug! – tört fel Scrooge torkából a karácsonygyalázók alapszava, és ezzel a szőrösszívű Ebenezer el is foglalta helyét a karácsonyutálók klubjának főhelyén. Akadtak kísérletek az ünnepi utálkozás rekordjának megdöntésére, de Dickens hősének sokáig nem akadt komoly kihívója – egészen addig, amíg Dr. Seuss, aki se nem volt doktor, és csak egyharmad részben volt Seuss, elő nem hozakodott a Grinccsel. Így, név­elővel. Theodor Seuss Geisel teremtményének nemcsak a szíve és a személyisége szőrös, hanem a teljes testi valója is – ne kerteljünk, egy utálkozó szőrmókról beszélünk. A „zöld, szőrös és grincses” kategóriában ő az első, karácsony­utálatban pedig csak a célfotó dönt Scrooge és a Grincs között. Mindkét mesének persze a megtérés a tétje, és ez (spoiler!) menetrend szerint be is következik az emberiséget a Minyonokkal megajándékozó animációs szuperhatalom, az Illumination Entertainment új filmjében. A folyamatos Minyon-rajzolásban kissé megfáradhatott a csapat, mert ebbe A Grincsbe, a kötelező technikai tökélyen kívül semmi extrát nem sikerült beletolni, a fogyasztóvédelemnél simán felnyomhatnánk a filmet, hogy nincs szíve – illetve van neki, de olyan secondhand, és az a kevés szőr is olyan jól fésült rajta. A nagy karácsonyi utálkozó a minőségi cukiskodásnál és a sanyarú karácsonyokban gazdag gyermekévek sietős felelevenítésénél túl azért többet érdemelt volna, bár Benedict Cumberbatch – az eredetiben az ő hangján megy a zsémbeskedés – biztosan sokat tesz a szőrösszívű, de még nem teljesen zöld kritikusok meglágyításáért.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.