Film

A Grincs

  • - kg -
  • 2019. január 6.

Mikrofilm

Humbug! – tört fel Scrooge torkából a karácsonygyalázók alapszava, és ezzel a szőrösszívű Ebenezer el is foglalta helyét a karácsonyutálók klubjának főhelyén. Akadtak kísérletek az ünnepi utálkozás rekordjának megdöntésére, de Dickens hősének sokáig nem akadt komoly kihívója – egészen addig, amíg Dr. Seuss, aki se nem volt doktor, és csak egyharmad részben volt Seuss, elő nem hozakodott a Grinccsel. Így, név­elővel. Theodor Seuss Geisel teremtményének nemcsak a szíve és a személyisége szőrös, hanem a teljes testi valója is – ne kerteljünk, egy utálkozó szőrmókról beszélünk. A „zöld, szőrös és grincses” kategóriában ő az első, karácsony­utálatban pedig csak a célfotó dönt Scrooge és a Grincs között. Mindkét mesének persze a megtérés a tétje, és ez (spoiler!) menetrend szerint be is következik az emberiséget a Minyonokkal megajándékozó animációs szuperhatalom, az Illumination Entertainment új filmjében. A folyamatos Minyon-rajzolásban kissé megfáradhatott a csapat, mert ebbe A Grincsbe, a kötelező technikai tökélyen kívül semmi extrát nem sikerült beletolni, a fogyasztóvédelemnél simán felnyomhatnánk a filmet, hogy nincs szíve – illetve van neki, de olyan secondhand, és az a kevés szőr is olyan jól fésült rajta. A nagy karácsonyi utálkozó a minőségi cukiskodásnál és a sanyarú karácsonyokban gazdag gyermekévek sietős felelevenítésénél túl azért többet érdemelt volna, bár Benedict Cumberbatch – az eredetiben az ő hangján megy a zsémbeskedés – biztosan sokat tesz a szőrösszívű, de még nem teljesen zöld kritikusok meglágyításáért.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Neked ajánljuk