Lehet, hogy végleg leáldozott a Golden Globe-nak

Mikrofilm

Korrupció, bennfentesség, rasszizmus és szexizmus – a Golden Globe-ot odaítélő szervezetet érő vádak miatt úgy néz ki, jövőre elmarad a díjátadó tévés közvetítése, ezzel pedig maga a díj is eltűnhet a süllyesztőben.

Az, hogy a Golden Globe-ot hosszú évtizedekig „az Oscar előszobájaként” emlegették, a díjat odaítélő Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szervezetének (Hollywood Foreign Press Association – HFPA) talán legnagyobb PR-fogása volt. Manapság azonban inkább az Oscar "rasszista kisöccseként" azonosítják az aranyszobrocskát.

Hogy pontosan mi is a baj a HFPA-val, legutóbb akkor szedtük össze, amikor azzal okoztak botrányt, hogy a Minari című mozit kizárólag a külföldi filmek között voltak hajlandóak jelölni, mivel annak főszereplői ázsiai származásúak és a játékidő nagy részében koreaiul beszélnek. A film végül meg is nyerte ezt a kategóriát, az Oscaron pedig 6 díjra, köztük a legjobb filmre is jelölték, női mellékszereplője pedig győzni is tudott.

A következő botrány a már emlegetett Oscaron, a színfalak mögött zajlott: a Judas and the Black Messiah-ért díjat nyert Daniel Kaluuyat a HFPA egyik tagja arról kérdezte győzelme után, milyen volt együtt dolgozni Regina Kinggel, a One Night in Miami rendezőjével. A The Sunday Times of South Africanak dolgozó Margaret Gardiner összekeverte tehát Kaluuyat egy másik fekete színésszel – valószínűleg a kategóriában a One Night in Miamiért jelölést szerző Leslie Odom Jr.-ral.

A sztori azért különösen ciki, mert a már évek óta lerágott csontnak számító korrupció és belterjesség mellett az OscarSoWhite és a Black Lives Matter mozgalmak farvizén immár azzal is vádolják a HFPA-t, hogy egyetlen fekete tagjuk sincs. Az érintett újságíró ráadásul meg sem próbált bocsánatot kérni: azt írta, hangproblémák voltak, de valójában arra volt kíváncsi, mit jelent a fekete közösség számára Kaluuya győzelme és az, hogy Regina Kinget nem jelölték a rendezők között. Mindez azonban inkább csak olaj volt a tűzre. 

Egyre több rasszista mozzanat látott napvilágot a szervezet táján: nem vettek részt olyan, feketék főszereplésével készülő, vagy az ő történetüket tematizáló filmek és sorozatok sajtótájékoztatóján, mint a Bridgerton, a Queen and Slim vagy a Csajtúra és nem voltak hajlandók a diverzitást elősegítő konzultánst sem felvenni. A botrányok hatására utóbbit orvosolták és azt ígérték, 13 fekete taggal bővítik soraikat. Ekkor azonban napvilágot látott a HFPA egyik tagja és volt elnöke, Philip Berk nyilatkozata, aki a Black Lives Mattert rasszista gyűlöletmozgalomnak nevezte.

A rájuk zúduló össztűz miatt a szervezet múlt csütörtökön bejelentette, hogy hatalmas változásokat eszközöl és igyekszik megjavulni: többek között immár 20 új fekete tag felvételét lengették be. Csakhogy ekkor már senki nem hitt nekik – az egyetlen kivétel az NBC csatorna volt, ami a jövő évi díjátadót közvetíti: azt nyilatkozták, továbbra is úgy tervezik, hogy náluk látható majd a 2022-es ceremónia.

A Netflix fejese ellenben levélben közölte, hogy ameddig a belengetett változások meg nem valósulnak, a streamingszolgáltató nem dolgozik többet együtt a HFPA-val. A tiltakozók közé hamarosan az Amazon és a WarnerMedia is csatlakozott.

Hétfőn érkezett a hír, hogy tiltakozása jelélül Tom Cruise visszaküldte három Golden Globe-díját a szervezetnek. A színész a Jerry Maguire – A nagy hátraarcért, a Magnóliáért és a Született július 4-én című filmért nyerte el a díjat. Nem ő az egyedüli, aki felszólalt a szervezet ellen: többek között Scarlett Johansson és Mark Ruffalo is elítélte a HFPA-t. Ekkora nyomásnak már az NBC sem tudott ellenállni: bejelentették, hogy mégsem közvetítik a jövő évi díjátadót. „Továbbra is hiszünk abban, hogy a HFPA elkötelezett a reformok mellett. Azonban az ilyen mértékű változások jelentős munkába és erőfeszítésbe kerülnek, és úgy érezzük, a HFPA-nak időre van szüksége mindezekhez” – fogalmazott a csatorna. Annak továbbra sem zárták ki a lehetőségét, hogy 2023-ban ismét sugározzák majd a ceremóniát, amennyiben az ígért változások valóban lezajlanak.

Máris találgatni kezdték azonban, mi veheti át a Golden Globe helyét.

A díj soha nem szakmaiságáról volt híres, ám az első jelentősebb, tévén is közvetített ceremóniaként jelentős szerepet játszott az Oscar felé vezető úton.

Egyesek úgy vélik, a hasonló események nézettsége évről évre zuhan, és különben is túl sok van belőlük, épp ezért pótolni sem kell a Globe-ot. Mások szerint végre eljöhet az olyan, eddig kevésbé szem előtt lévő díjak ideje, mint a függetleneket kitüntető Gotham Awards, vagy a kritikusok által odaítélt Critics Choice Award. Szintén benne van a pakliban, hogy valamelyik másik kritikusszövetségi elismerés kerülhet előtérbe: a National Board of Review, a New York-i, vagy épp a Los Angeles-i kritikusok díja. Ha nem a kritikusok, akkor a céhek lehetnek a befutók: a Rendezői, Produceri, Írói vagy a Színészek Céhének eseménye lehet a következő nagy durranás.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. Szerzői jogi okokból ez a terv nem valósulhatott meg, külön-külön azonban mindhárom dráma megjelent. A most kiadott gyűjteményes kötetben az Asztalizene és a Jeremiás… mellett két későbbi dráma, az Epifánia királynő (2017) és a szerző halála előtt nem sokkal született címadó mű, a Szodomában kövérebb a fű (2019) olvasható.

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.