Film

Lucia látomásai

  • 2019. február 10.

Mikrofilm

A jó szatíra veszélyes. A hatalmat, az uralkodó világnézetet vagy legalább a divatos trendeket kifigurázni, álságos voltukra rámutatni, s az olvasót, nézőt nem csak a felszabadító nevetéssel ajándékozni meg, de egy mindent átértékelő nézőponttal is – az ilyesmi kockázatos. Vagy nem értik (süket fülekre talál a mégoly szellemes mű), vagy megértik (a sértődéstől a bebörtönzésig terjed a lehetséges retorziók skálája). A rossz szatíra veszélytelen. Olyan igazságokat kimondani, amik már a könyökünkön jönnek ki – ebben nincs semmi kockázat.

A deklaratíve ateista földmérő nőnek megjelenik Szűz Mária, de ő inkább pszichiáterhez fordul, semhogy templomemelésre vonatkozó kérését teljesíteni igyekezne, s csak akkor kezdi komolyan venni a felszólítást, amikor a rabiátus istenszülő testi fenyítésben részesíti. Ez ugye elég rusztikusan hangzik. Ám, hogy a jelenés kitudódása után részben ájultan csodált, részben körberöhögött asszony ezek után szembeszálljon a vidéket kizsákmányoló korrupt kapitalistákkal (az építési céggel, amely egyébként alkalmazza őt), nos, ez a már-már dadaista szcenárió csak iszonyatosan erős poénok kíséretében volna előadható. Ehhez a francia Delépine–Kervern-duó (Aaltra, Mammuth) politikailag totálisan inkorrekt szarkazmusa kellene. Az a bágyadt viccelődés, az a hervatag társadalomkritika, amelyet ez a Cannes-ban valamilyen baleset folytán díjazott olasz film elővezet, az a közhelyözön, amit nézője nyakába zúdít a modern társadalom elidegenedettségéről – legfeljebb fárasztó. És minek bele Szűz Mária?

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.