Film

A 64-es betegnapló

  • - kg -
  • 2019. február 10.

Mikrofilm

Assad szomorú, mert már csak néhány napja van hátra a Q-ügyosztálynál. Társa, Carl is szomorú, mert ő mindig szomorú, ha esik, ha fúj, és a dán krimikben sokszor esik és fúj. Lars von Trier cége, a filmet gyártó Zentropa is szomorú, mert úgy hírlik, ez az utolsó a Jussi Adler-Olsen-féle Q-krimik filmváltozatai sorában. Ezt persze csak az higgye el, aki még sosem volt szomorú. Az utolsóként reklámozott rész haladó hagyományt folytat: a cselekmény cseppet sem hihetőbb, mint a sorozat korábbi három darabjában, de így is rettentő élvezetes Nikolaj Lie Kaas (Carl) és Fares Fares (Assad) jó zsaru, jó zsaru koreográfiája. Nem az ő hibájuk, hogy mire összepárosították őket, a skandi krimisorozatok (A híd, A gyilkos ügy) már rég köröket vertek a mezei mozidarabokra a műfaj háziversenyében. Ettől még jó nézni Carl és Assad eseteit, még ha mind a négy filmjük úgy fest, mint egy-egy 12 részes sorozat két órába gyömöszölve. Soha rosszabbat persze, mint az ilyen profi gyömöszkölést, most például a művészfilmesként indult Christoffer Boe tartja mozgásban a filmet és frissen a férfias bút. A mumifikált hullák mellett jut idő a múlttal való szembenézésre is, ami aztán tényleg dicséretes. Mi is írtunk róla, hogy a kényszersterilizáció négy évtizeden át volt Svédországban gyakorlatban, a szociáldemokraták vezették be, így kívánták szelektálni a „csökkent értékű” polgárokat. A szomszédok sem akartak lemaradni, így amikor Adler-Olsen, a Nordic Noir dániai kiskirálya országa e dicstelen fejezetét foglalta krimibe, dúskálhatott a megtörtént esetekben.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.