Film

A 64-es betegnapló

  • - kg -
  • 2019. február 10.

Mikrofilm

Assad szomorú, mert már csak néhány napja van hátra a Q-ügyosztálynál. Társa, Carl is szomorú, mert ő mindig szomorú, ha esik, ha fúj, és a dán krimikben sokszor esik és fúj. Lars von Trier cége, a filmet gyártó Zentropa is szomorú, mert úgy hírlik, ez az utolsó a Jussi Adler-Olsen-féle Q-krimik filmváltozatai sorában. Ezt persze csak az higgye el, aki még sosem volt szomorú. Az utolsóként reklámozott rész haladó hagyományt folytat: a cselekmény cseppet sem hihetőbb, mint a sorozat korábbi három darabjában, de így is rettentő élvezetes Nikolaj Lie Kaas (Carl) és Fares Fares (Assad) jó zsaru, jó zsaru koreográfiája. Nem az ő hibájuk, hogy mire összepárosították őket, a skandi krimisorozatok (A híd, A gyilkos ügy) már rég köröket vertek a mezei mozidarabokra a műfaj háziversenyében. Ettől még jó nézni Carl és Assad eseteit, még ha mind a négy filmjük úgy fest, mint egy-egy 12 részes sorozat két órába gyömöszölve. Soha rosszabbat persze, mint az ilyen profi gyömöszkölést, most például a művészfilmesként indult Christoffer Boe tartja mozgásban a filmet és frissen a férfias bút. A mumifikált hullák mellett jut idő a múlttal való szembenézésre is, ami aztán tényleg dicséretes. Mi is írtunk róla, hogy a kényszersterilizáció négy évtizeden át volt Svédországban gyakorlatban, a szociáldemokraták vezették be, így kívánták szelektálni a „csökkent értékű” polgárokat. A szomszédok sem akartak lemaradni, így amikor Adler-Olsen, a Nordic Noir dániai kiskirálya országa e dicstelen fejezetét foglalta krimibe, dúskálhatott a megtörtént esetekben.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.