Minden idők egyik legismertebb tévés házaspárja, és ami a kirakat mögött van

Mikrofilm

Az I Love Lucy című vígjátékot az 1950-es években milliók követték az Egyesült Államokban, a főszereplő házaspárt alakító Lucille Ball és Desi Arnaz pedig a való életben is egy párt alkottak. A szitkom több szempontból is tévétörténeti mérföldkő volt, a színészek életében azonban még ettől is fontosabb szerepet töltött be: ez tartotta össze őket, ugyanakkor ennek is köszönhető, hogy eltávolodtak egymástól. Hollywood egyik első álompárjának történetét Aaron Sorkin forgatókönyvpápa álmodta vászonra Az élet Ricardóéknál címen, Nicole Kidman és Javier Bardem főszereplésével.

Sorozatreneszánsz ide vagy oda, az elmúlt években egyre többször kerülnek elő az elmúlt évtizedek legsikeresebb tévéműsorai, hogy remake, folytatás, vagy akár dokumentumfilm, esetleg játékfilm formájában éledjenek újra. Az 1989-1993 között futó Saved by the Bell című tinikomédiát ugyanezzel a névvel remake-elték 2020-ban; az Olsen-ikrek, Bob Saget és John Stamos nevével fémjelzett, 1987-1995 között vetített Bír-lak folytatása, a Még mindig Bír-lak négy évadot élt meg és 2020-ban búcsúzott a Netflixen; míg a Will Smith-ből sztárt csináló Kaliforniába jöttem című komédia rajongói nyomásra drámaként éled újra idén. Egészen hasonló dolog történt most az I Love Lucy című klasszikus szitkommal: a forgatókönyvíróként megismert (Az elnök emberei, Social Network – A közösségi háló) Aaron Sorkin az Elit játszma és A chicagói 7-ek tárgyalása után ismét rendezőnek állt, Az élet Ricardóéknál című filmben pedig a sorozat egyik epizódjának felvételén keresztül igyekszik bemutatni a főszerepet alakító Lucille Ball és Desi Arnaz kapcsolatát. Az őket alakítő Nicole Kidman és Javier Bardem még be sem gyűjthették játékukért a jól megérdemelt Oscar-jelöléseiket, amikor az idei függetlenfilmes Sundance Filmfesztiválon bemutatták a Lucy és Desi című dokumentumfilmet. De kik voltak ők, és miért érdekes szerelmük még most, több mint fél évszázaddal sorozatuk után is?

Furcsa pár

Lucille Ball és Desi Arnaz 1940-ben ismerkedtek meg, amikor a nő 28, a férfi 23 éves volt. Mindketten szerepeltek az RKO stúdióban készülő Too Many Girls című csacska vígjátékban. A nő ekkor már régóta a filmiparban dolgozott, de szerepei jobbára kimerültek a jelentéktelen, ám csinos szőke figurákban. A kubai származású Desinek vele ellentétben ez volt az első mozija, ekkoriban ugyanis inkább zenélésből élt. A forgatások befejezése után el is indult zenekarával turnézni, míg Lucy promóciós körútra ment. Nemcsak a távolság miatt veszekedtek állandóan, de azért is, mert a remek táncos és énekes Desi hatalmas nőfaló hírében állt. A legenda szerint végül azért házasodtak össze, hogy így tegyenek pontot egyik tányértörős vitájuk végére.

Eltérő életvitelük ezután is gondot okozott: a férfi hajnal 3-4-ig zenélt, mire hazaért, a nőnek már a sminkszobában kellett ülnie. Az anekdoták alapján épp ezért félúton futottak össze hajnalonként. A veszekedések miatt 1944-ben még a válókeresetet is beadták, közben azonban megszületett első gyerekük, ezért inkább úgy döntöttek, tovább dolgoznak kapcsolatukon. A 40-es évek végére a magánéleti gondok mellett ráadásul Lucy karrierje is megfeneklett: több mint 15 Hollywoodban eltöltött év után fogyni kezdett körülötte a levegő, hiszen a sztárgyár sorban termelte a fiatalabb színésznőket, akik ráadásul olcsóbban is dolgoztak, így sorban happolták el előle a szerepeket. A sikert végül egy, a CBS-en futó rádióműsor hozta el számára: a My Favorite Husbandben végre kitörhetett a stúdiórendszerben ráégett tipikus szerepköréből és megmutathatta komikus énjét. A rádiókomédiát tévéműsorrá akarták adaptálni, Lucy azonban ragaszkodott hozzá, hogy férjét ne a rádióból megismert Richard Denning, hanem Desi alakítsa: így akarta elérni, hogy végre férjével azonos életvitelt folytassanak. Titkon pedig abban bízott, a közös munka a házasságát is megmentheti.

A stúdió azonban hallani sem akart a dologról: szerintük ugyanis a nézők nem fogadták volna el, hogy a szőke hajú, kirakat-háziasszonyt alakító Lucy egy párt alkosson az akcentussal beszélő, latinó Desivel. A házaspár viszont hajthatatlan volt: megalapították Desilu nevű produkciós cégüket, és országos turnéra indultak, amely során közös vaudeville-t (zenés színpadi műfaj) adtak elő hogy így bizonyítsák, milyen remek párost alkotnak. A zenés-táncos műsor hatalmas sikert aratott, ez pedig a stúdiót is meggyőzte, így 1951 őszén elindult az I Love Lucy című szituációs komédia.

Tévétörténeti reformok

A sorozat minden idők egyik legsikeresebb tévéműsora volt Amerikában. A fáma szerint olyan népszerű volt, hogy vetítése során drasztikusan csökkent az országban a vízfogyasztás és a telefonhasználat, az utcák kiürültek, a boltok pedig hamarabb bezártak. Hétről hétre körülbelül 40 millióan követték a részeket. A sztori a műfajhoz hűen meglehetősen egyszerű volt: a Ricardo házaspárról szólt, akik New Yorkban élnek; a férj zenészként dolgozik, míg a nő tipikus háziasszonyként tevékenykedik, de folyamatosan azon gondolkodik, hogyan válhatná sztárrá – ez pedig nemcsak őket, de szomszédjaikat, Mertzéket is folyamatosan bajba sodorja. Ugyan nem ez volt az első szitkom, hanem a Mary Kay and Johnny, az azonban szinte teljes egészében elveszett. Az I Love Lucy viszont fennmaradt, óriási hatást gyakorolva filmesek és tévénézők generációira.

Még mielőtt a sorozat letarolta az országot, egy rakás nehézséget kellett leküzdenie a házaspárnak. A tévéipar központja az 50-es években New York volt, ők azonban nem akarták elhagyni kényelmes kaliforniai otthonukat. Végül a kényszerűség következtében olyan megoldásokat találtak, amely később az egész filmiparra hatással volt. Az Egyesült Államok két partja között 3 óra időeltolódás volt, a keleti parton készülő műsorokat pedig kinescope-pal rögzítették és játszották tovább a nyugati part felé. Az így kapott kép minősége azonban borzalmas volt. Épp ezért a házaspár ragaszkodott hozzá, hogy az I Love Lucyt filmszalagra forgassák, ami persze sokkal drágább volt. Szintén problémát okozott, hogy a szakszervezeti szerződések miatt a show csak dupla áron kaphatta meg a stúdiót. Szintén a műsor forradalmi újításai közé tartozott, hogy egyszerre három kamerával forgattak. 

A siker hatására a házaspár is bátrabbá vált: 1953 nyarán, amikor Lucy terhes lett második gyerekével, rávették a stúdiót, hogy mindez a tévében is jelenjen meg. Akkoriban mindez úttörőnek számított. Desi Jr. szinte pontosan akkor született meg, amikor a nézők tanúi lehettek Little Ricky világrajövetelének. Az I Love Lucy végül 1957 májusában fejeződött be, de a Desilu sikere töretlen maradt: egy órás, havonta jelentkező show-t készítettek The Lucy-Desi Comedy Hour címen, ráadásul folyamatosan terjeszkedtek, és a kor legnagyobb független filmstúdiójává váltak. Az üzleti ügyek azonban teljesen lekötötték Desi figyelmét, még Lucy a képernyőn maradt aktív; kapcsolatuknak a férfi alkoholproblémái és nőügyei vetettek véget. A Comedy Hour utolsó epizódja után, 1960 márciusában Lucy beadta a válókeresetet. A jó kapcsolatuk azonban megmaradt: a Desilu állt a színésznő Broadway-produkciója, a Wildcat, valamint további műsorai, mint például a The Lucy Show mögött. Mikor az ivás miatt Desi alól teljesen kicsúszott a tavaly, egykori neje kivásárolta őt a cégből, így ő lett Hollywood történetének első női stúdióvezetője. Irányításával olyan, hatalmas sikert arató sorozatok indultak el, mint a Star Trek, vagy a Mission: Impossible. Lucyból azonban hiányzott férje üzleti affinitása, így 1967-ben eladta a vállalatot a Paramounthoz tartozó Gulf+Western Industriesnak. Továbbra is tévésztár maradt: a The Lucy Showért Emmy-díjakat nyert, majd a figurát tovább vitte a Here’s Lucy című sorozatba. Desi 1986-os halálakor állítólag ezek voltak hozzá az utolsó szavai: „Én is szeretlek édes. Sok sikert a műsorodhoz!”

Klasszikus pár modern köntösben

Lucy és Desi kapcsolata és karrierje is tele van tehát filmre kívánkozó fordulatokkal. Az őket bemutató Az élet Ricardóéknál azonban ezeket csak részben ábrázolja. Aaron Sorkin filmjét máris színészmoziként emlegetik, azaz olyan produkcióként, amelyben elsősorban az alakítások kiemelkedőek. Nicole Kidman és Javier Bardem is karrierje egyik csúcsát hozza, pedig kezdetben épp miattuk állt a bál a projekt körül. A kritikák szerint ugyanis a főleg drámákból ismert Kidmannek egyszerűen nincs humora, így hiba volt rá osztani Amerika egyik legismertebb komikájának figuráját. Bardemet pedig azért kárhoztatták, mert spanyolként játssza el a kubai figurát. A filmre azonban Lucy és Desi lánya, Lucie Arnaz is áldását adta, sőt, producerként is mögé állt.

Később azonban ő is kételyét fejezte ki a film felépítésével kapcsolatban. Az élet Ricardóéknél ugyanis öt napba, a sorozat egyik epizódjának elkészülési munkájába burkolva mutat be három, a házaspár életét meghatározó konfliktust: a politikai balhét, amelynek során Ballt kommunistának kiáltották ki; a színésznő második terhességét, amely az egész produkciót veszélybe sodorta, amíg el nem érték, hogy mindezt beépíthessék a cselekménybe; valamint a Desi hűtlensége nyomán kitört bulvárbotrányt. A forgatókönyvet is jegyző Sorkinnak épp ezért alaposan sűríteni kellett az eseményeket: hivatalosan 1952 szeptemberében járunk, míg a kommunista vádak egy évvel később törtek ki, Lucy az év végén lett terhes, Desi nőügyei pedig 1955-ben kavartak nagy vihart. 

Azért mindenképpen dicséret illeti Sorkint, hogy a szokásos, ezerszer látott életrajzi filmes közhelyeket elhagyva nem a gyerekkortól kezdve a sírig követjük a szereplőket. A szigorú tagolásnak azonban nemcsak a történetiséget illetően van ára.

Az élet Ricardóéknál című moziban egyszerűen minden túlságosan ki- és eltalált, túl fényesre polírozott: minden konfliktus a kiszámítható időben oldódik meg; szinte látjuk, amint a képek fölött átragyog a dramaturgiai ív, amelyet a figuráknak kötelező leírniuk.

Mire eljutunk annak a bizonyos epizódnak a feltételéig, hajszálpontos időzítéssel pont kerül minden, fent említett konfliktus végére. Ettől sokkal elegánsabb azonban az a szemünket nem kiszúró, de azért kellően sulykolt állapotváltozás, ami közben végbemegy a főhősökben: megtanulják értékelni egymást, és rájönnek, hogy bármi is történjék a stúdió falain kívül, az I Love Lucy az ő igazi otthonuk, ahol örökre egy pár maradnak. Sorkin ezzel épp a kellő helyen zárja le a házaspár sztoriját, ami nem sokkal a sorozat befejezése után valóban véget ért. Az élet Ricardóéknál sikerrel lehelt életet egy közel fél évszázados tévéműsorba és annak főhőseibe. A film azonban csak még kíváncsibbá teszi a nézőt, ki is volt valójában Lucy és Desi. A most bemutatott dokumentumfilm az első kritikák szerint erre a kérdésre is választ tud majd adni.

Az élet Ricardóéknál elérhető az Amazon Prime-on.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk