Kik az egészségügy szereplői? Felülnézetből az állam, a kórházak, a gyógyszercégek, az orvosi kamarák. Alulnézetből a betegek, az orvosok, a gyógyszerészek. De mit történik, ha a nagy rendszerek és az őket működtető szereplők elszivárognak, és nem marad semmi? Venezuelában a szemünk láttára történik mindez már évek óta. Tuki Jencquel szikár és nyomasztóan szürke filmje látlelet öt, a széthullás ellenére kitartó polgár szemszögéből.
A film fragmentált, szaggatott, szinte lélegzetért kapkodó szerkezete jól illeszkedik az öt szereplő jellegében nagyon eltérő, de reménytelenségében hasonló élményeihez. Egy idős, egész életét apró családi gyógyszertárának szentelő asszony úgy dönt, a krónikus gyógyszerhiány miatt bezárja a boltot. Története elégikus háttérképként bomlik ki egy fiatal, kétségektől gyötört orvos, egy gyógyszer-segélyszállítmányokat csempésző aktivista és két rákbeteg nő mindennapjai mögött. Jencquel egy üres színpadon játszatja el velük traumáikat, ami egyszerre furcsán elidegenítő és érzelmileg nagyon intenzív. Ezek a fekete-fehér jelenetek tovább törik a film zaklatott ritmusát, amit a pillanatnyi remény és az általános kétségbeesés váltakozása diktál. Jencquel nem magyarázza az egészségügyi válság politikai hátterét (bár időnként kitekint rá), inkább a személyes perspektívákra fókuszál – a nézőnek kell összeraknia a teljes képet. S nem tud feloldást adni szereplőinek – ugyanolyan bizonytalanságban hagyjuk ott őket, ahogy először találkoztunk.
Vetítik: november 14-én, 20.45-kor a Művész Buñuel termében, illetve 15-én, 21.00-kor a Kino nagytermében
