VERZIÓ 16

Alla Zingara

  • - legát -
  • 2019. december 7.

Mikrofilm

Nekünk a 100 Tagú Cigányzenekar az, ami a Mojszejev együttes az oroszoknak, a Yamato taiko-dobosai Japánnak vagy a Harlem Globetrotters az amerikaiaknak: olyan profi produkció, amit bárhol a világon el lehet adni, és akkor még nem beszéltünk a nemzeti büszkeségről. Azt várnánk, hogy a film a diadalmenetüket mutatja be. Bár 1985-ös megalakulásuk is érdekes sztori: az akkori prímáskirály, id. Járóka Sándor temetésén sírt először száz hegedű egyszerre, míg valakinek eszébe nem jutott, hogy nem csak szomorú alkalmakra lenne érdemes összeállni.

Halász Glória filmje is temetéssel kezdődik: a Kossuth-díjas cimbalmostól, Ökrös Oszkártól búcsúznak. Noha mondanak nagyon szépeket – „beszéljen az a hegedű, érezze a hallgató, hogy mondtál valamit” –, és a muzsika is hatásos, az Alla Zingara (zenei kifejezés, azt jelenti: cigányosan) kísérletet sem tesz a 100 Tagú Cigányzenekar történetének bemutatására. Helyette az együttes néhány tagjának sorsát követhetjük nyomon, a keretet pedig egy közelgő moszkvai fellépés adja, amelyre új repertoárral készülnek.

Az özvegy csellista, a kilencéves kisprímás, a nincstelenségből érkező ifjú tehetség és az újjászülető hegedűtanár megható és tanulságos története néha még könnyeket is csal a szemünkbe. Ugyancsak a film érdeme a leszámolás azzal a tévhittel, hogy a muzsikus cigányok vagyonokat zenélnek össze. Pont az ellenkezőjét látjuk: a világhír ellenére is szerény vagy éppen nehéz körülmények között élő embereket, akiknek mégsem jutna az eszébe, hogy panaszkönyvnek nézzék a kamerát.

Vetítik: november 13-án, 18.30-kor a Toldi kistermében

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.