Mikrofilm

„Remélem, nem tart örökké”

Másfél éves volt, amikor apja meghalt az orosz fronton, három, amikor 1944-ben el kellett hagynia az országot, és negyvennyolc, amikor először visszatérhetett. Azóta rendszeresen jár haza, de mindig „kívülállóként”. Ha nincs a koronavírus-járvány, talán most is itt lenne egy június 4-i premier okán: a Nagyapám, Horthy Miklós című filmben gyermekkori emlékeit idézi fel.

Igába fogott kísértetek

Rövid élete és munkássága összefonódott a háború utáni Nyugat-Németország történetével. Anyja óhajának eleget téve még születési dátumáról is hazudott (1945 helyett 1946), hogy még inkább elkülönítse magát a szégyenteljes náci múlttól, amelynek nyomait fáradhatatlanul kutatta saját korában. Meg is lelte mindig.