Kis csapat, kis pénz, nagy szív – aki látott már sportfilmet, tudja, hogyan folytatódik a kötelező kellékek listája. Ám mostanában egyre több film hozakodik elő azzal a dramaturgiai látszatmerészséggel, hogy a csapat végül nem nyer kupát, ám ami igazán lényeges (megváltás, megbecsülés stb.), azt hazaviszi.
Hogy a The Way Back is ebbe a kategóriába tartozik-e, azt nem áruljuk el, más meglepetést úgysem tartogat a mozi. A helyszín ezúttal Los Angeles egyik külvárosa, a sport a kosárlabda, az edző pedig Ben Affleck. Ő lenne hivatott valamiféle látottakon túli olvasatot is nyújtani: a való életben is alkoholproblémával, depresszióval és szerencsejáték-függőséggel küzd. Játéka a film legerősebb pontja: nincsenek nagy, látványos balhék, nem esik át részegen üvegasztalokon. Ehelyett munka után, a depresszió magányában csúsznak le a sörök, vagy épp a közeli kocsmában, ahol legalább a helyi erő örömmel fogadja – egyikük minden éjszaka becsületesen haza is szállítja a magatehetetlen férfit. Ezekből a jelenetekből is látszik, hogy a moziban ott egy független film a függőség és a depresszió pusztító erejéről. S nem is a sportfilmek kötelező sablonjai rontják el, hisz azok is meglepően visszafogottak. A baj az, hogy a The Way Back egyszerűen nem mer sem elég mély lenni, sem emelt hangon szólni – lapos marad. Pedig ha van rendező, aki tudja, hogyan lehet a maximumot kihozni a legócskább klisékből, az épp Gavin O’Connor. Ami azonban a Csoda a jégenben és a Warrior – A végső menetben csont nélkül bement, most lepattan a palánkról.
Magyar felirat: Hegeman (SubRip)
