Néhány fiatal beköltözik egy házba, de ott olyan dolgok történnek, amire senki nem számított

  • Gera Márton
  • 2018. február 13.

Mikrofilm

A Marrowbone elsőre ordas nagy kliséhalmaznak tűnt, de az előzetes kicsit javított a helyzeten.

Milliószor látott alaphelyzetből indul ki (emberek beköltöznek egy házba, ahol különös dolgok történnek), és a szinopszis alapján tökéletesen érdektelen tucathorrornak tűnik, amit nyugodtan ki lehet majd hagyni. Ez minden, amit eddig el lehetett mondani a Marrowbone című filmről, de tegnap megérkezett az előzetes is, ami kicsit megváltoztatja a felállást.

Marrowbone - Official Trailer

Like on Facebook: https://www.facebook.com/marrowbonefilm/ Four siblings seek refuge in an old home after the death of their mother, only to discover that the house has another, more sinister, inhabitant, in this haunting directorial debut from Sergio G. Sánchez, screenwriter of The Orphanage and The Impossible.

Odáig persze nem merészkednénk, hogy a Marrowbone az év meglepetése lehet, elvégre a cselekmény az eredetiséget a lehető legnagyobb mértékben nélkülözi, de a cirka kétperces ízelítő hellyel-közzel elhagyja a horrorok ismert elemeit. Van viszont homályos utalgatás a múltra és az igazságra, feltűnik egy rejtélyes idegen, illetve rögtön beszippantja a nézőt az ötvenes, hatvanas éveket idéző képi világ.

Hogy a film jó legyen, azt valószínűleg a rendezőként most debütáló Sergio G. Sánchez szeretné a legjobban. A spanyol direktor ugyanis eddig csak pár rövidfilmet készített, plusz forgatókönyvíróként dolgozott Juan Antonio Bayona mellett. Utóbbi tevékenysége azonban egyáltalán nem volt sikertelen, hiszen többek között ő írt szkriptet a horrorrajongók körében igen kedvelt Árvaházhoz is.

A Marrowbone áprilisban érkezik az amerikai mozikba, magyar premierről egyelőre viszont még nincs hír.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.