„Ő volt Lou Reed”

Lorenzo Mattotti animációs rendező

Mikrofilm

A világhírű művész a Medvevilág Szicíliában című Dino Buzzati-meséből készített animációs filmet – részben Kecskeméten. Erről és Lou Reeddel közös dolgairól is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Dino Buzzati kötelező olvasmány az olasz iskolákban?

Lorenzo Mattotti: Az én időmben az volt, 17–18 évesen olvasnunk kellett Buzzatit. Ami igazán megfogott, az a Képes poéma című képregénye volt. 1969-ben jelent meg, Orfeusz és Euridiké modern környezetben. Hogy egy nagy író képregényt is csinál, ez óriási hatással volt rám. Persze Buzzati festő és illusztrátor is volt egy személyben, bár festőként nem mondanám nagy művésznek. Azt mondta, elsősorban festőnek tartja magát, akinek az irodalom a hobbija, de meglehet, csak viccelt, mert sokszor viccelt. Mindenesetre sokat kölcsönzött Giorgio de Chiricótól és más szürrealistáktól. Volt valami megfoghatatlan rejtély a képein, az hatott rám.

MN: Buzzati 1945-ben megjelent Medvevilág Szicíliában című meséjéből nagy költségvetésű animációs filmet rendezett. 11 millió euróról szóltak a hírek.

LM: Ennyibe került többé-kevésbé.

MN: Többé vagy kevésbé?

LM: Valamivel több volt 9 milliónál. Amikor belekezdtem, még össze sem állt a költségvetés, csak egy része volt meg. Ahogy haladtunk előre, úgy estek be a hiányzó pénzek. De ami a legfontosabb: nem költöttünk többet, mint amennyi a költségvetésünkben szerepelt.

MN: Megtörténhetett volna, hogy ott áll egy félig befejezetlen medvés filmmel, és nem jön több pénz?

LM: Voltak idők, amikor nem tudtuk, hogy miből fogjuk befejezni, egyáltalán, hogy be tudjuk-e fejezni. De hát erről szól a filmkészítés.

MN: Dolgozott Lou Reeddel is. Az sem lehetett egy sima ügy.

LM: Lou Reed azért kért fel, mert látta a Dr. Jekyll & Mr. Hyde című képregényemet. Csinált egy operát Robert Wilsonnal közösen Edgar Allen Poe műveiből. Reed írta a dalokat, a librettót, aztán ezekből született egy lemez és egy könyv is, amelyhez én készítettem az illusztrációkat. Nyolc hónapig dolgoztunk együtt. Ő Amerikában volt, én meg Párizsban, de így is nagyon szoros együttműködés volt. Persze előfordult, hogy személyesen is találkoztunk, például New Yorkban beültünk egy kávéra. Gondolhatja, mit éreztem az első találkozásunk előtt. Előző este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Nem szokásom ekkora sztárokkal együtt lenni.

MN: Volt, hogy komolyan meg kellett küzdenie vele?

LM: Lou Reeddel nem nehéz ilyen helyzetekbe kerülni. Mégiscsak ő volt Lou Reed, én meg az illusztrátor. Olykor meg kellett védenem a munkámat vele szemben, és megértetni vele, hogy ez egy közös könyv, nemcsak az övé, az enyém is. Ezt végül mindig belátta, és tisztelettel bánt velem. Az utolsó turnéja plakátját is én készítettem.

MN: A Medvevilág Szicíliában francia változatában Jean-Claude Carrière is a medvehangok között szerepel. Csak felhívta a kilencvenhez közelítő legendát, Buñuel hajdani forgatókönyvíróját, hogy kölcsönözze a hangját az öreg medvének?

LM: A véletlen műve volt. Egy egészen más projekt miatt járt a produkciónk közelében, és akkor meghallottuk a hangját, micsoda gyönyörű hang, gondoltuk azonnal. A titkárnőnk is teljesen odavolt, s az ő ötlete volt, hogy talán megkérdezhetnénk. Hát, megkérdeztük.

MN: Carrière-rel vagy Lou Reeddel volt egyszerűbb a munka?

LM: Jean-Claude Carrière vicces alak, két nap volt az egész, könnyen ment minden. Lou Reed azért egy nagyon más történet.

MN: Az egyik legnagyobb szakmai elismerés, ha valaki a The New Yorker magazinnak rajzolhat címlapot. Ez önnel is megesett.

LM: Vagy 30 alkalommal. De az is lehet, hogy 32 vagy 33 borítót készítettem nekik.

MN: Art Spiegelman, a Maus alkotója panaszolta, hogy még az ő borítóit sem mindig hozta le a magazin. Ezért is lett elege belőlük.

LM: Art jó barátom. Ő mindig is sokkal politikusabb alkat volt nálam, belefolyt a New York-i politikába, gyakran provokatív borítókkal állt elő, amelyek nem mindig egyeztek a magazin nagyon is határozott elképzeléseivel. Velük dolgozva én sokkal inkább mezei illusztrátornak tartom magam. Néha azért egy kis metafizikát belecsempészek a New Yorker-es rajzaimba is. Boldog vagyok, ha átjön az üzenet.

MN: Francia kollégája, Jean-Jacques Sempé is sokat dolgozott nekik.

LM: Sempé nagy mester. Fiatalkoromban nagyon szerettem az illusztrációit. Talán kétszer találkoztam is vele.

MN: Jól fizetnek egy New Yorker-borítóért?

LM: Itt is történtek változások. Régebben azért többet fizettek.

Neked ajánljuk