A cikk helyenként spoilereket tartalmaz az Őfelsége titkosszolgálatában cselekményével kapcsolatban!
El tudja-e valaki képzelni, hogy James Bond szerelmes lesz, romantikus sétákat tesz az erdőben, kilép a titkosszolgálatból, és rögtön megházasodik, hogy egy virággal bőségesen borított kocsiban csókolgassa a feleségét? Valószínűleg csak azok nem tartják mindezt elborult képzelgésnek, akik látták a 007-es széria hatodik felvonását, az Őfelsége titkosszolgálatábant. Ian Fleming hőse ebben a filmben ugyanis pont a fentieket követi el, és még a rendező, Peter Hunt sem másította meg a regényt: az író éppen ezeket írta le 1963-as könyvében, az On Her Majesty’s Secret Service-ben. Az évek során azonban ez a film lett a James Bond-sorozat fekete báránya, és nincs olyan aspektusa, mely miatt ne panaszkodtak volna már az elkötelezett rajongók.
| ||
Pedig Peter Hunt közel ötven éve gondolt egy merészet, és megpróbálta elmélyíteni az angol ügynök figuráját: megmutatni, hogy nemcsak egy Walther PP-vel szaladgáló, a macsó férfi sztereotípiáit egytől egyig magán viselő hősről van szó. Újranézve a filmet, ma pontosan látni, hogy ez sikerült is neki, és az Őfelsége titkosszolgálatában simán lepipálja a későbbi, burleszkbe hajló Roger Moore-filmeket, de szépen átlép a Sean Connery-féle epizódokon is.
| Mi az az Újranéző? A Magyar Narancs filmes blogja, a Mikrofilm eztán rendszeresen jelentkezik hasonló írásokkal: az Újranézőben alkalomtól függően vagy éppen teljesen függetlenül írunk kevéssé ismert, vagy egyszerűen csak érdekes, de elfeledett filmekről, amelyek valami miatt különlegesek, vagy esetleg hatást gyakoroltak a filmművészetre, tehát megérdemlik, hogy újranézzük őket. |
Akcióvígjáték helyett dráma
Míg a Sean Conneryvel készült öt korábbi film valamennyire hasonlított a kémfilmekre, később Roger Moore végleg elvitte a sorozatot az akcióvígjátékok irányába: jellegzetes mosolyával mondta fel a poénosabbnál poénosabb mondatokat, hogy egy kicsit se lehessen komolyan venni a 007-es figuráját. Peter Hunt, a vágóból lett rendező ebben a filmben azonban éppen arra tett kísérletet, hogy árnyalja Bondot, aki most nem cseréli le jelenetről jelenetre a partnereit, hanem szerelmes lesz, és úgy dönt, megházasodik. Ez még akár egy giccses tévéfilm cselekménye is lehetne, de az Őfelsége titkosszolgálatában vége tragikus, és ilyen legközelebb csak évtizedek múlva, a Casino Royale esetében lesz. Az más kérdés, hogy a következő rész, ami már visszatér a James Bond-filmek jellegzetes vonalához, egy kicsit sem foglalkozott azzal, hogy az előző epizód a főszereplő feleségének halálával ért véget. Persze, az ilyen jelenetek még a legeltökéltebb Bond-rajongókat is elgondolkodtatták, de Hunt mintha szándékosan froclizná őket is:
On Her Majesty’s Secret Service Dating Scene
On Her Majesty’s Secret Service (1969)
Egy furcsa, de jó cím
Amikor először láttam a filmet, a címet egyáltalán nem értettem, és fantáziátlan hülyeségnek gondoltam. Pedig nem az: a filmben többször is elhangzik, hogy őfelsége titkosszolgálatának kötelékében nem lehet boldog az ember, nem lehet szerelmes, mivel csak magával, meg esetleg az országa sorsával foglalkozhat. Csakhogy amikor Bond kilép a szolgálatból a házasság által, akkor meg éppen az bizonyosodik be: boldogság a szolgálaton kívül se jön el egy ügynök számára. Egy Bond-filmnek nincs szüksége ennél komolyabb drámára.
Minden olyan, mint a való világban
Amíg a legtöbb James Bond-film jellegzetes tartozékainak számítanak a valóságban nyilván nem létező kütyük, addig az Őfelsége titkosszolgálatában semmi ilyesmit nem vonultat fel. Hunt a játékszereket kivette a hős kezéből, hogy ezzel is egy komolyabb film benyomását keltse: Bondunk itt csak magára számíthat, és éppen ezért emberibb, mint bármelyik másik epizódban. De az ellenfél is közelebb áll a valósághoz, mint a többi epizód antagonistája: Blofeld itt nem homályos szobákban üldögélő parancsnok, hanem hús-vér figura Telly Savalas alakításában. Ha kell, maga is sílécen üldözi az ügynököt, és a végén olyan nyakmerevítővel jelenik meg, amilyet az SZTK-k gyógyászati segédeszközöket forgalmazó boltjában is lehet venni.
A síelős hajsza, ami még Wes Andersont is megihlette:
On Her Majesty’s Secret Service (1969) – Ski chase
James Bond On Her Majesty’s Secret Service (1969) – Ski chase / Escape from Piz Gloria
Remek színészek
Bár a Bondot játszó George Lazenby soha nem futott be nagy karriert színészként (Emmanuelle-filmek viszont szép számmal kijutottak neki), és a film kritikusai is gyakran felemlegetik, hogy valójában modell volt, nem is képzett színész, ez nem von le semmit a játékból. Lazenby sokkal visszafogottabb ügynök, mint bárki más: nem bájgúnár, mint Moore, nem erőszakos macsó, mint Connery, náluk sokkal természetesebb, emberibb figura. Mellette pedig ott volt Telly Savalas, akinek a karrierje ekkor kezdett beindulni, de már itt tudta, hogyan kell megformálni a jó ellenfelet. Az pedig a film egyik elvitathatatlan erénye, hogy ők ketten nagyjából a játékidő háromnegyedéig nem is ütköznek meg egymással, hanem szokatlan módon csupán szellemi párbajt vívnak.
| ||
Minden egyben volt, mégis kudarc lett a vége
Egészen a Daniel Craig-éráig kellett várni egy olyan 007-es filmre (Casino Royale), ami annyira kilóg a sorból, mint az Őfelsége titkosszolgálatában. A film 1969-es bemutatása után ugyanis hiába jött két évvel később az újabb James Bond-film, a Gyémántok az örökkévalóságnak már a klasszikus receptet követte. Peter Hunt nem rendezett több Bondot, George Lazenby pedig különböző nézeteltérések miatt nem játszotta el többé Fleming ügynökét. Noha él a mítosz, hogy az Őfelsége titkosszolgálatában megbukott a kasszáknál, ez nem igaz. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a készítők egyszerűen azt érezték, ezt a vonalat hosszabb távon nem lehetne folytatni, és ha filmsorozatot akarnak készíteni, a kiszámíthatóbb stílushoz kell visszatérni.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!
