Nemes Jeles és Kenyeres sztárja: „színész ne növesszen túl nagy önérzetet”

szerző
Köves Gábor
publikálva
2018. szept. 20., 17:35
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A 4 hónap, 3 hét, 2 nap című román fesztiválsiker illegális magzatelhajtójaként ismerte meg a világ Vlad Ivanovot, csütörtöktől Kenyeres Bálint Tegnapjában láthatjuk abszolút főszereplőként, és hamarosan feltűnik Nemes Jeles László Napszálltájában is.

Magyar Narancs: Izzasztó forgatás lehetett, szó szerint, hiszen a Tegnap Marokkóban játszódik.

Vlad Ivanov: Hát, valahogy kibírtam. Marrákesben reggel tízkor 50 fok volt, másfél órával később már 60. Profi színész vagyok, igyekszem tenni a dolgomat ilyenkor is. Minden külső impulzust, így a hőséget is az alakítás szolgálatába állítottam.

MN: Ilyen körülmények között a meztelen jelenetei akár felüdülést is jelenthettek…

VI: Sok éve vagyok a pályán, de még mindig viszolygok az olyan helyzetektől, amikor meztelenül kell megjelennem. De ha a rendezőnek sikerül meggyőznie, hogy erre mindenképpen szükség van, akkor nem kérdés, hogy megcsinálom.

false

MN: Volt olyan kérése a rendezőnek még a forgatás előtt, hogy hízzon/fogyjon, vagy valami más fizikai átalakuláson essen át?

VI: Kenyeres Bálint egyetlen dolgot kért előtte; hogy mielőtt elkezdünk forgatni, menjek el futópadozni. Van a filmben egy ilyen jelenet. Már a vége felé jártunk a futópadozós jelenetnek, Bálint megígérte, hogy most már csak egyszer kell megismételni, de ne aggódjak, 1 perc futás, és kész. Visszaálltam a futópadra, és csak futottam és csak futottam, rég letelt az 1 perc, de Bálint csak nem mondta, hogy elég. Nekem kellett rászólnom, hogy sok van-e még hátra, erre végre leállított. S itt őt idézném: „Nem állíthattalak le, mert olyan kibaszottul fantasztikus arcot vágtál.”

MN: Még milyen más igénybevételnek kellett megfelelnie?

VI: Átéltünk homokviharokat is és más extrém helyzeteket, egyszer például vagy fél órán át zuhogott, de ne valami hétköznapi kis esőt képzeljen el, olyan erős zuhatag volt, hogy a szomszédos dombokról nekiindult a víz, az utolsó pillanatban tudtuk csak kimenekíteni az autóinkat. Én a lakókocsim felé menekültem, épphogy ki tudtam menteni a ruhámat, amit a filmben hordtam. Nem annyira időjárási extremitás volt, inkább csak hétköznapi elővigyázatosság, hogy Casablanca Medinának nevezett városrészében például végig testőri kísérettel dolgozhattunk csak, nem volt ajánlott elhagyni a biztonsági őrök gyűrűjét.

MN: Kicsit sem feszélyezte, hogy eredetileg úgy volt, Stellan Skarsgård játssza el a főszerepet, majd az azóta elhunyt Michael Nyqvist is szóba került, és William Hurtről is lehetett hallani.

VI: Épp ellenkezőleg. Megtisztelő, hogy előttem ilyen nagy nevek kerültek szóba. Tudja, ebben a szakmában megtanultam, hogy egy színész ne növesszen túl nagy önérzetet.

MN: Szeptemberben két magyar filmben is láthatjuk; a Tegnap után Nemes Jeles László Napszálltájában is. Kenyeres és Nemes Jeles pályakezdésében sok a közös vonás, mindketten dolgoztak például Tarr Béla asszisztenseként. Felfedezett hasonlóságokat közöttük?

VI: Mindketten nagyon komoly emberek, igazi útkeresők. A Napszállta készítőivel nagyon szigorú szerződést kötöttem, a Velencei Filmfesztivál, vagyis a világpremier előtt nem mondhatok semmit a filmről, úgyhogy László és Bálint összehasonlításáról sajnos csak egy másik interjúban tudunk beszélni.

MN: Akkor beszéljünk a színzi munkásságáról! Úgy tippelem, a klasszikus hősszerelmes szerepek elkerülték.

VI: A rendezők nem látták meg bennem a hősszerelmest. Rómeót kénytelen voltam ezért elszalasztani, de remélem, a Télapó szerepe nem fog elkerülni. Főleg intrikus szerepek találtak meg, de azért voltam Ivanov a Bulandra Színházban, és eljátszottam Liliomot is a Molnár Ferenc darabjából készült Carouselben.

MN: Ha jól számolom, elmúlt már 45 is, amikor eljátszotta…

VI: A Liliom valóban egy fiatalabb emberre írt szerep, de a rendezőnek a kornál jóval fontosabb volt a színészi kvalitás, a darabot átható mély érzelmek közvetítése. Itt pedig fontos a korral járó tapasztalat. Andrei Şerban rendezte az előadást, ahogy az Ivanovban és A szecsuani jólélekben is ő rendezett. Liliomként már az előtérben dalra fakadok, a közönség nem kis örömére. Aztán persze, ahogy megyünk előre a darabban, egyre inkább a meghatódottság vesz erőt a nézőkön. A tapsnál már a könnyeikkel küszködnek.

MN: A Chuck Norris vs. Communism című dokumentumfilm szerint Chuck Norrisnak is része volt a Ceaușescu-rendszer megbuktatásában – ha nem is saját kezűleg buktatta meg a rendszert, de a ’80-as években VHS-kazettákon, illegálisan terjesztett amerikai filmek – amelyeket többnyire ugyanaz az egy női hang mondta alá –, egy kis rést azért ütöttek a rendszeren. Egyetért e sajátos megközelítéssel?

VI: Azt hiszem, Chuck Norris nagyon büszke lenne rá, ha elmondaná neki, hogy az ő személye is hozzájárult Romániában a kommunizmus bukásához. Bevallom, Chuck Norris nem tartozott a kedvenc színészeim közé. Van két romániai magyar zenész barátom, nekik akkoriban volt egy videólejátszójuk, náluk rengeteg művészfilmet néztem. Természetesen nagy titokban, elhúzott függönyök mögött. Két éjszaka alatt kivégeztük A Názáreti Jézust Zeffirellitől.

MN: Ha lebuknak, abból nagy bajuk származott volna?

VI: Biztosan. Ugyanakkora, mint önöknél.

MN: Én úgy emlékszem, nálunk a nyolcvanas években nem kellett behúzni a függönyöket.

VI: Akkor önöknek jobb kamaszkoruk volt. Nálunk mindent titokban kellett csinálni.

MN: Leghíresebb szerepe, a 4 hónap, 3 hét, 2 napban játszott Bebe úr például titokban, illegálisan végez abortuszokat.

VI: 20 éves voltam, amikor a Ceaușescu-rendszer megbukott, jól tudtam, mi történik az országban. Az abortusz abszolút tabutéma volt. Ha valaki lebukott, az is, aki az abortuszt végezte, és az is, akin elvégezte, börtönbe került. Voltak nők, akik igyekeztek fedezni az orvosokat, nem árulták el a kórházban, hogy ki csinálta az abortuszukat. Előfordult, hogy a Securitate nem engedte, hogy az ilyen nőket ápolják. Volt, aki meghalt, mert megtagadták az ápolását. Tudtam ezekről fiatalon, de valódi mélységükben csak akkor ismertem meg ezeket az eseteket, amikor a rendező, Cristian Mungiu elvitt, és találkoztunk egy 55 éves nővel, aki több mint 50 illegális abortuszt végzett el. Pontosan elmesélte, hogyan történtek. Az a természetesség, ahogy erről beszélt, mindenféle meghatódottság nélkül, megdöbbentett. S aztán fel is használtam.

szerző
Köves Gábor
publikálva
2018. szept. 20., 17:35
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Mikrofilm

A Narancs filmes blogja.

Mikrofilm
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk