"Mindenki tudja, miről van szó, ha Soros van a plakáton. Az a zsidókat jelenti."

  • narancs.hu
  • 2019. március 16.

Mikrofilm

A Waldheim-ügyről készített film rendezője szerint Waldheim és Orbán kódjai ugyanazok.

Csütörtökön megjelenő lapszámunkban interjút olvashatnak a Jó estét, Mr. Waldheim című dokumentumfilm rendezőjével, Ruth Beckermann-nal. Kurt Waldheimet 1986-ban választották meg osztrák köztársasági elnöknek (1972-1982 között pedig az ENSZ főtitkára volt) – annak ellenére, hogy világéletében hazudott a múltjáról, a náciként végzett, második világháborús tevékenységéről. A rendezővel Köves Gábor beszélgetett. Ízelítő:

Magyar Narancs: Mi volt az ön szemében Waldheim nagyobb bűne? Az, amit a háború alatt náciként tett, vagy az, hogy egy életen át hazudott a második világháború alatti tevékenységéről?

Ruth Beckermann: Számomra mindig is a hazudozása jelentette a fő bűnét. Hazug volt és opportunista, erről szól a filmem. Nem volt háborús bűnös, de hírszerző tisztként sok mindenről tudott, ami a Balkánon történt, az asztalán landolt minden információ. Tudott a szaloniki zsidók deportálásáról, több magas szintű parancsnoki értekezleten is részt vett Athénban. Tudott a partizánok kozarai legyilkolásáról és mindenféle hasonló gyalázatokról.

false

 

Fotó: Németh Dániel

(...)

MN: A botrány kitörésekor Waldheim azzal utasította vissza, hogy esetleg le kéne mondania a jelöltségről, hogy itt csupán „egy kicsi, de a médiában nagy befolyással bíró csoport” hamis állításairól van szó. Ez a bújtatott zsidózás klasszikus esete.

RB: Mindenki értette is, hogy miről beszél.

MN: Ez a kódolt beszéd ma is divatos.

RB: Természetesen. Orbán Viktor ugyanezeket a kódokat használja. Láttam a plakátokat Sorossal, Junckerrel. Ez azért sokkal nyíltabb. Mindenki tudja, miről van szó, ha Soros van a plakáton. Az a zsidókat jelenti.

A teljes cikk a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.