Nem fogják elhinni, hogy miért van még szükségünk DVD és Blu-ray lemezekre!

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 14.

Mikrofilm

Bár a streamingé a jövő, de azért jobb szárazon tartani a puskaport.

Azt, hogy a DVD, mint formátum halott, elég nagy biztonsággal kijelenthetjük – azt viszont nehéz megállapítani, mi verte be az utolsó koporsószeget a formátumba.

  • Amikor a nagy forgalmazók elkezdtek kivonulni a kisebb piacokról?
  • Amikor a legfrissebb filmek közül egyre kevesebb jelent meg lemezeken?
  • Esetleg a brutális árcsökkenés – azaz az ezer, ötszáz, majd száz forintos turkálók az itthoni hiperekben?
  • Vagy a DVD-t felváltó Blu-ray megjelenése?

Akárhogy is történt,

a DVD lemezekhez hasonlóan most egyre többen kongatják a Blu-ray felett is a vészharangot: a Samsung a közelmúltban jelentette be ugyanis, hogy leállnak a Blu-ray lejátszók gyártásával. A lemezeladások száma az utóbb években ugyanis folyamatosan csökken, a streaming és digitális formátumok pedig már évek óta sokkal népszerűbbek, mint a fizikai hordozók – ráadásul a Netflix és társai a jövőben várhatóan még tovább növekednek majd.

Fény derült a szórakoztatást fenekestül felforgató Netflix nagy titkára

A szórakoztatóipar kis gömböce. A Netflix néhány év alatt vált Hollywood legnagyobb játékosává, de hogy mi zajlik a cég színfalai mögött, az máig rejtély. Mára már közhely, hogy a streaming szolgáltatások átalakítják a szórakoztatóipart. A sorozat-trendeket évek óta a Netflix diktálja, idén pedig a filmipar csúcsára is felülhet a cég, ugyanis a náluk készült Roma az idei Oscar legnagyobb esélyese.

Persze érthető, hogy az emberek nem akarnak már több száz lemezt felhalmozni: egyre több film és sorozat jelenik meg, ha pedig minden kedvencünket össze akarnánk gyűjteni, külön raktárra lenne szükségünk. Nem csoda, hogy az Emmy is beszüntette a súlyos DVD és Blu-ray csomagok küldözgetését a szavazóknak – ezentúl ők is online nézhetik meg a tévéműsorokat, hogy eldönthessék, ki kapja a díjat.

Döntő változás előtt a világ legrangosabb tévés díja

A régi szokások lassan halnak, de a tervek szerint 2020-ban az Emmy is átlép végre a 21. századba. Átlagember utoljára talán a 2000-es években nézett DVD-ről sorozatokat. Azóta, a streaming szolgáltatók korában már csak ott van szükség lemezekre, ahol az internet még mindig túl drága vagy lassú a platformhoz - például Alaszkában.

false

 

Az impulzusfogyasztás korába élünk, amikor pár perc alapján döntjük el, valami tetszik-e vagy nem. Ha nem, akkor az elmúlt években arra szocializálódtunk, hogy máris ott van előttünk valamilyen másik tartalom, ami egy speciális algoritmus szerint bejön nekünk –így működik a Netflix és a Youtube is.

Ami viszont továbbra is a fizikai hordozók mellett szól,

az az állandóságuk. Egy lemezt bármikor a lejátszóba pattinthatunk, a streamingszolgáltatók azonban bármikor csődbe mehetnek, tartalmuk pedig egyszerűen köddé válhat. Előbbi történt például a FilmStruck nevű platformmal, ami elsősorban klasszikus és művészfilmekre specializálódott.

Utóbbira pedig az iTunes hozható fel példaként: előfordult, hogy már kifizetett és letöltött filmek tűntek el a felhasználók készülékeiről.

Ami a Netflixet illeti,

a jövője egyelőre biztosabbnak tűnik, mint bármelyik másik filmstúdióé – ám mindez nem mondható el film- és sorozatkínálatáról. A saját gyártású műsorok persze az idők végezetéig a platformon maradhatnak, de más cégek tartalmait a Netflix meghatározott időre teszi elérhetővé saját oldalán: horribilis összegeket fizetnek például a Jóbarátokért, szuperhős-sorozatait viszont enne ellenére sem tudta megtartani.

false

 

Ez a veszély pedig minden bérelt tartalmát fenyegetheti: egyre többen indítanak saját platformot, és vonják ki saját tartalmaikat az idegen felületekről. Így előfordulhat, hogy a jövőben akár öt-hat előfizetés is kell majd, ha kedvenc filmjeinket és sorozatainkat szeretnénk élvezni.

A DVD és Blu-ray lemezek viszont

épp azt a szabadságot adják meg, ami a streaming előfizetésekből hiányzik: bármely film, amiért korábban fizettünk, korlátlan ideig a miénk lesz. A lemezek egyéb előnyöket is nyújtanak: ott vannak például a különböző extrák és bónuszok, amelyekből ugyan már egyre kevesebb kerül a hordozókra, de annak idején kifejezetten ezek jelentették egy-egy kiadás vonzerejét.

Ráadásul egy szép kiadást nem csak jólesik birtokolni, de a polcon is jól mutat – egész generációk vásárolta vaskos lexikonokat vagy klasszikus CD-gyűjteményeket ugyanebből a célból. Szintén a fizikai hordozók mellett szól, hogy ezek halálával rengeteg, rétegfilmekre specializálódott kiadó húzhatja le a rolót: nemzetközi terepen talán a Criterion a legismertebb, akinek filmjei a FilmStruckon is elérhetőek voltak, annak csődje és a fizikai eladások hanyatlása után azonban most ők is saját streamplatformot indítottak.

false

 

Ami az itthoni DVD-helyzetet illeti, az egyébként is kis piac folyamatosan csökken, de nem olyan ütemben, mint külföldön – a streaming előfizetések Magyarországon egyszerűen még nem dívnak; az illegális letöltések annál inkább. A két legnagyobb magyarországi kiadó (Pro Video, Bonton) adja ki a hollywoodi stúdiófilmek nagy részét, egy-egy kiadás sikere pedig nagyban függ attól, hogyan lövik be a példányszámot: a legnagyobb sikerekből akár 25 ezer példány is elmehet, de a Stephen King-féle Az esetében az 5 ezer is túl nagy szám volt, pedig a moziban nagyon ment a horror.

Fekete Ibolya Az anyám és más futóbolondok a családból című filmje azonban csak 3200 példányban jelent meg, ezek nagy része pedig gazdára is talált. Folyamatosan jelennek meg a digitálisan felújított, régi magyar filmek, akad példa díszdobozokra, gyűjtői kiadásokra is – ezekre valószínűleg a CD-lemezekhez hasonlóan mindig lesz igény, de egyelőre úgy fest, a jövő a digitálisplatformoké.

A Blu-ray piac itthon soha nem érte el a DVD lemezek népszerűségét, és nagyon úgy tűnik, hogy már nem is fogja – pedig már ezek ára is a kétezer forintos határt nyaldossa.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.