A német sorozat egyszerre adaptációja és sajátos olvasata is Patrick Süskind 1985-ös A parfüm: Egy gyilkos története című regényének. A regénnyel ellentétben most nem egy, hanem egy egész csoportnyi potenciális sorozatgyilkosról lehet szó. A cselekményt is áthelyezték a 18. századi Franciaországból a modern Alsó-Rajna-vidékre.
A síkság közepén álló luxusvilla úszómedencéjéből egy fiatal, vörös hajú énekesnő holttestét emelik ki. A nő illatmirigyeit sebészi pontossággal távolította el a gyilkos. A gyanú egy bentlakásos iskola zárt baráti körére terelődik: van köztük gazdag, de boldogtalan házaspár, strici, parfümőr és szexuálisan gátlásos depressziós is. A sorozat európai egyenességgel mutat be vérontást és szexualitást egyaránt, a gyakran alkalmazott zöldes szűrők pedig sokat hozzáadnak az enyhén émelyítő, „szagolható” atmoszférához. Bár Süskind regényének témái vezérmotívumként szolgálnak a sorozatban, ám a szaglás és az illatok hamar veszítenek központi szerepükből a szereplők közötti bonyolult viszonyrendszerek javára. Mintha a készítőket jobban érdekelnék a szappanoperákba illően komplex relációk (pl. a nyomozást vezető rendőrök között), mint a perverz gyilkosság. Persze Süskind regénye is értelmezhető metaforikusan: Grenouille története egyszerre a perverz tudásvágyé, a fájdalommal vegyes szexualitásé és a szeretetvágyé is. A szereplők pedig egyenként megtestesítői ezeknek a rétegeknek. Bár a sorozat bővelkedik emlékezetes pillanatokban, mégsem képes több nyomot hagyni a többi átlagosnál kissé betegebb krimisorozatnál.
Magyar felirat: AuroraBorealis
