Patrick Swayze és a 80-as, 90-es évek klasszikusai tartják életben a kábeltévéket Amerikában
2tQ4Hf7LJMHvqZrJCEDmAY9LoBX_top_story_lead.jpg
Országúti diszkó

Patrick Swayze és a 80-as, 90-es évek klasszikusai tartják életben a kábeltévéket Amerikában

Mikrofilm

Ami itthon a Kincs, ami nincs, az a tengerentúlon az Országúti diszkó.

Reszkessetek, betörők karácsonykor, Bud Spencer és Terrence Hill minden hétvégén, és persze a Balázs Show és a Szomszédok hétköznapokon – ha a ma valaki még tévézésre vetemedik, ezekbe tuti, hogy belefut a csatornák között szörfölve. De miért is nézné valaki az ezerszer látott filmeket, amelyeket ráadásul keresztbe-kasul szabnak a reklámok, de persze soha nem akkor, amikor itt lenne a vécészünet ideje? Egy rakás streamingplatform közül választhatunk már, amelyeken azt nézünk, amit akarunk, akkor, amikor akarjuk, ráadásul kényelmesen, a saját tempónk szerint. Nem csoda hogy a hagyományos tévék gyakorlatilag kihalófélben vannak.

Ráadásul az állandó ismétléseket tekintve Amerikában ugyanaz a helyzet, mint Magyarországon: a jól ismert, pár évtizeddel ezelőtti klasszikusok peregnek, bárhova kapcsol az ember. A Variety összeszedte, melyik 100 mozi megy legtöbbet rotációban a tengerentúlon – gondoljon egy klasszikus, 80-as 90-es évekből származó amerikai filmre, szinte biztos, hogy szerepelni fog a listán! Die Hard? A 2019-20-as tévés szezonban pontosan 31-szer koszolódott be John McLane fehér atlétája. Ace Ventura? Az Állati nyomozoo 74-szer lendült akcióba. Nagymenők? Scorsese klasszikusára 44-szer is sor került a különböző csatornákon.

"Ezek a klasszikusok olyanok, mint a légypapír"

– nyilatkozta egy veterán tévés szakember. Ha a nézők ugyanis véletlenül odakapcsolnak az egyik régi kedvencükhöz, szinte biztos, hogy ott ragadnak. Épp ez a vonzerejük: hogy mindenki ismeri őket. A Függetleség napja például ma már percek alatt elérhető az interneten – mégis, ha egy kábelcsatorna műsorra tűzi, legalább 300,000-500,000 néző rákattan. De nem lehet mellélőni a Micsoda nővel, vagy A remény rabjaival sem – ezekbe ugyanis bármikor bekapcsolódhatnak a nézők, hiszen kívülről tudják az egészet.

A kábelcsatornáknak pedig az a 17-20 perc, amit egy néző régi kedvencével tölt, éppen elég, hiszen ennyibe pont belefér egy reklámszünet. Ez a fajta eljárás épp az ellentéte annak, amire a mozik, vagy a streamingplatformok építenek: ők felépítik a hype-ot egy műsor előtt, és a lehető legtöbb nézőt igyekeznek odavonzani, mert addigra mindenki úgy érzi, látni kell az adott mozit vagy sorozatot. "Olyat adsz a közönségnek, amire vágyik, még akkor is, ha nem keresi azt. Csak egy rövid ideig szórakoztatod őket" – magyarázta Ken Werner, a Warner Bros. belföldi tévés terjesztésért felelős egykori fejese.

A tévécsatornáknak azért is kell így tenniük, mert egyszerűen nincs más választásuk: saját műsor készítése elképesztő pénzekbe kerül, a reklámbevételek az apadó nézőszám miatt azonban inkább csökkennek. Mivel azonban újdonságok, friss, egyedi tartalom csak elvétve látható a kábeleken, a nézettség várhatóan nem is fog emelkedni. Korábban fél éves–egyéves szünettel a legújabb mozifilmek is megérkeztek a tévébe, ma már ezek is a streamingplatformokon kötnek ki, ráadásul minden nagyobb stúdiónak és forgalmazónak van saját videotékája, vagy épp tervbe van véve az elindítása. Maradnak tehát a régi klasszikusok.

Közülük is kiemelkedik azonban két, itthon is agyonjátszott film: Patrick Swayze 1989-es klasszikusa, az Országúti diszkó 83-szor ment a tévében, ezzel ő áll a dobogó legfelső fokán. Ezt 11 csatornán leadott 77 ismétlésével a Robin Williams-féle Jumanji követi . A hatvan feletti ismétlők közé tartozik még a Szellemirtók, a Gladiátor, a Top Gun és az Egy becsületbeli ügy is, de felfért a listára néhány 2000-es évekbeli mozi is: a Négy testvér, a Tomb Raider, Az ördög Pradát visel, a Shrek, vagy a Kapj el, ha tudsz is. A teljes lista itt böngészhető.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.