Reszkessetek, betörők karácsonykor, Bud Spencer és Terrence Hill minden hétvégén, és persze a Balázs Show és a Szomszédok hétköznapokon – ha a ma valaki még tévézésre vetemedik, ezekbe tuti, hogy belefut a csatornák között szörfölve. De miért is nézné valaki az ezerszer látott filmeket, amelyeket ráadásul keresztbe-kasul szabnak a reklámok, de persze soha nem akkor, amikor itt lenne a vécészünet ideje? Egy rakás streamingplatform közül választhatunk már, amelyeken azt nézünk, amit akarunk, akkor, amikor akarjuk, ráadásul kényelmesen, a saját tempónk szerint. Nem csoda hogy a hagyományos tévék gyakorlatilag kihalófélben vannak.
Ráadásul az állandó ismétléseket tekintve Amerikában ugyanaz a helyzet, mint Magyarországon: a jól ismert, pár évtizeddel ezelőtti klasszikusok peregnek, bárhova kapcsol az ember. A Variety összeszedte, melyik 100 mozi megy legtöbbet rotációban a tengerentúlon – gondoljon egy klasszikus, 80-as 90-es évekből származó amerikai filmre, szinte biztos, hogy szerepelni fog a listán! Die Hard? A 2019-20-as tévés szezonban pontosan 31-szer koszolódott be John McLane fehér atlétája. Ace Ventura? Az Állati nyomozoo 74-szer lendült akcióba. Nagymenők? Scorsese klasszikusára 44-szer is sor került a különböző csatornákon.
"Ezek a klasszikusok olyanok, mint a légypapír"
– nyilatkozta egy veterán tévés szakember. Ha a nézők ugyanis véletlenül odakapcsolnak az egyik régi kedvencükhöz, szinte biztos, hogy ott ragadnak. Épp ez a vonzerejük: hogy mindenki ismeri őket. A Függetleség napja például ma már percek alatt elérhető az interneten – mégis, ha egy kábelcsatorna műsorra tűzi, legalább 300,000-500,000 néző rákattan. De nem lehet mellélőni a Micsoda nővel, vagy A remény rabjaival sem – ezekbe ugyanis bármikor bekapcsolódhatnak a nézők, hiszen kívülről tudják az egészet.
A kábelcsatornáknak pedig az a 17-20 perc, amit egy néző régi kedvencével tölt, éppen elég, hiszen ennyibe pont belefér egy reklámszünet. Ez a fajta eljárás épp az ellentéte annak, amire a mozik, vagy a streamingplatformok építenek: ők felépítik a hype-ot egy műsor előtt, és a lehető legtöbb nézőt igyekeznek odavonzani, mert addigra mindenki úgy érzi, látni kell az adott mozit vagy sorozatot. "Olyat adsz a közönségnek, amire vágyik, még akkor is, ha nem keresi azt. Csak egy rövid ideig szórakoztatod őket" – magyarázta Ken Werner, a Warner Bros. belföldi tévés terjesztésért felelős egykori fejese.
A tévécsatornáknak azért is kell így tenniük, mert egyszerűen nincs más választásuk: saját műsor készítése elképesztő pénzekbe kerül, a reklámbevételek az apadó nézőszám miatt azonban inkább csökkennek. Mivel azonban újdonságok, friss, egyedi tartalom csak elvétve látható a kábeleken, a nézettség várhatóan nem is fog emelkedni. Korábban fél éves–egyéves szünettel a legújabb mozifilmek is megérkeztek a tévébe, ma már ezek is a streamingplatformokon kötnek ki, ráadásul minden nagyobb stúdiónak és forgalmazónak van saját videotékája, vagy épp tervbe van véve az elindítása. Maradnak tehát a régi klasszikusok.
Közülük is kiemelkedik azonban két, itthon is agyonjátszott film: Patrick Swayze 1989-es klasszikusa, az Országúti diszkó 83-szor ment a tévében, ezzel ő áll a dobogó legfelső fokán. Ezt 11 csatornán leadott 77 ismétlésével a Robin Williams-féle Jumanji követi . A hatvan feletti ismétlők közé tartozik még a Szellemirtók, a Gladiátor, a Top Gun és az Egy becsületbeli ügy is, de felfért a listára néhány 2000-es évekbeli mozi is: a Négy testvér, a Tomb Raider, Az ördög Pradát visel, a Shrek, vagy a Kapj el, ha tudsz is. A teljes lista itt böngészhető.
