Keményfiúk, ha összecsapnak: Mickey Rourke nekiment Robert De Nirónak
Angel-Heart-Mickey-Rourke-Robert-De-Niro_top_story_lead.jpg
Angyalszív

Keményfiúk, ha összecsapnak: Mickey Rourke nekiment Robert De Nirónak

Mikrofilm

Kevesen mernék De Niró-t kib*szott bőgőmasinának nevezni – Rourke megtette.

Mickey Rourke a 80-as években még kultikus rosszfiú, egy évtizeddel később pedig romantikus szépfiú volt, ám az ezredfordulóra a töménytelen plasztikai műtét miatt eltűnt a bája, és mintha a szavatossága is lejárt volna. Aztán jött 2008-ban Darren Aronofsky A panktárora, amelyben a gyakorlatilag magát alakító Rourke az évtized alakítását hozta össze. Ritka az ekkora visszatérés Hollywoodban: a színészt Oscarra jelölték, és végre nagyobb produkciókban is szerepet kapott – ő volt a főgonosz a Vasember 2-ben és szerepelt a The Expendables – A feláldozhatókban is. Ennek is azonban lassan 10 éve már, vagyis nagyon úgy néz ki, Rourke hosszabb távon nem tudott élni a lehetőségekkel.

A pletykák szerint azonban valaki ismét mentőövet dobott volna neki: nem más, mint Martin Scorsese, aki a Netflix történetének legnagyobb büdzséjét gründolta Az írhez; a három és fél órás eposz óriási sikert aratott, ott van a streamingplatform nézettségi listáinak élén, ráadásul 10 Oscarra jelölték. Hogy Mickey Rourke nem vett részt a diadalmenetben, annak a színész szerint egyedül De Niro volt az oka.

 

Az Indiewire utánajárt a kacifántos cicaharcnak, ami Rourke múlt heti Insta-bejegyzése nyomán tört ki. "Hé Robert De Niro, igen, hozzád beszélek te kibaszott bőgőmasina. Egy barátom mondta, hogy pár hónapja azt nyilatkoztad egy újságnak, hogy Mickey Rourke egy hazug és baromságokat beszél. Figyelj, Mr. Keményfiú – legalábbis a filmekben. Te vagy az első, aki hazugnak nevez, ráadásul egy újságban" – írja Rourke bejegyzésében, amelyben megesküszik a nagyanyjára, a testvérére és a kutyáira, hogy visszaadja az alázást De Nironak, jelentsen is ez bármit.

Rourke még tavaly novemberben nyilatkozta azt egy olasz tévének, hogy hogy Scorsese fontolóra vette az ő szerepeltetését is Az ír-ben Al Pacino, Joe Pesci és Robert De Niro mellé, ám a film castingosa azt mondta Rourke menedzserének, hogy De Niro kikötötte, nem hajlandó egy filmben szerepelni vele. Később a film producerei és castingfőnöke is cáfolta mindezt.

A két színész együtt játszott Alan Parker 1987-es Angyalszív című thrillerében. Rourke szerint annak idején De Niro a forgatás előtt odament hozzá és azt mondta neki: "Szerintem az lenne a legjobb, ha a filmbeli karaktereink miatt nem beszélnénk". A jelek szerint azóta se kötöttek szorosabb barátságot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.