Tévétorrent

Hova tűnt a kackiás bajusz? Megnéztük, milyen Poirot John Malkovich

  • Bori Erzsébet
  • 2019. május 12.

Mikrofilm

A David Suchet címszereplésével készült sorozatról úgy érezhettük, kimondta az utolsó szót Poirot-ügyben, de azt nem hihette senki, hogy soha többé nem látjuk már viszont a kis belgát, hacsak elő nem vesszük a díszdobozt.

Még le sem gördült a Függöny, amikor a franciák már saját szériát indítottak Agatha Christie apró gyilkosságai címen (amelyben Laro­sière-nek hívják Poirot-t). Majd a maga ellentmondást nem tűrő módján jött Kenneth Branagh egy monstruózus bajusszal az orra alatt. Két új produkciója – Gyilkosság az Orient expresszen, Halál a Níluson – között pedig a BBC megrendelésére készült egy háromrészes fura változat az egyik legismertebb Christie-regényből John Malkovichcsal.

Míg Branagh vállalkozásának a kezdetek alapján nem sok értelmét vagy létjogosultságát látni, Az ABC gyilkosságoknak minimum annyit a javára írhatunk, hogy kísérleti darab. Ám a műfaj- és karakterhatárokat feszegető kísérlet a vártnál is jobban kiborította Christie, Suchet és Poirot rajongóit. Az ok nyilván nem – a szintén jelentős rajongótáborral rendelkező – Malkovich személyében van, hiszen annyi eltérő figurát fogadtunk már el Poirot-nak, az „orosz medve” Ustinovtól a nagyszerű, de alkatra szintén nem kiköpött kis belga Albert Finney-n át Branagh parodisztikus megformálásáig.

The ABC Murders

The ABC Murders

 

A sztorival sem lehet különösebb gond, hiszen Sarah Phelps forgatókönyve viszonylag híven követi a regényt, a szereplők is mind megvannak – egy lényeges kivétellel. Hastings „kapitányt”, az eredeti egyik főhősét és narrátorát kirendezték az alkotók. Nem tehettek másként: ezt a jóval sötétebb, depresszívebb történetet nem beszélhette el a talpig egyenes, kissé együgyű, tipikus angol gentleman. Akik viszont Japp felügyelőt követelik dúltan, azok aligha emlékeznek a regényre, amelyben éppen csak feltűnik Japp, hiszen a Scotland Yard részéről a fiatal Crome felügyelő vezeti a nyomozást, és jó ideig pontosan olyan öntelt és lekezelő Poirot-val, mint ebben a sorozatban.

Hercule Poirot figurája szenvedi el a legradikálisabb változást, de ez nem egyes életrajzi tények vagy külsőségek megmásításában ragadható meg. Végül is miért lenne az olyan fontos, hogy a régmúltban, még az első világháború előtt valóban rendőr nyomozóként szolgált-e Belgiumban? Vagy az ABC-gyilkosságok idején már a Whitehaven Mansionsben lakik-e, elegáns art deco tárgyakkal körülvéve? Ami a múltját illeti, hősünk előszeretettel ködösít és konfabulál róla a különböző történetekben, és a Christie-írások alapján az sem igaz, hogy mindvégig zavartalan lett volna a kapcsolata a rendőri szervekkel, vagy akár magával Japp felügyelővel.

Poirot katolicizmusa és öregkorára elhatalmasodó vallásossága éppúgy nem légből kapott, mint érzékenysége az idegenellenességre. Szinte biztosra vehető, hogy a blaszfémiát kiáltók nem Agatha Christie-t, hanem a Suchet-szériában látottakat kérik számon, és ennél már csak akkor lennének csalódottabbak, ha meg is kapnák a szolgai utánzatot. Újraolvasva a regényt kiderül, hogy Az ABC-gyilkosságok készítői „belülről dolgoztak”, az itt, illetve a Poirot-univerzum más darabjaiban meglévő motívumokat bontották ki, fejlesztették tovább. Nem elvettek, inkább hozzáadtak. Távolról sem problémamentesen.

A sorozathoz Brazíliából hoztak rendezőt. Alex Gabassi az HBO Latin America sikeres szériájával, A hipnotizőrrel vétette észre magát, ezt követte A Frankenstein-krónikák, majd eddigi legjelentősebb munká­jaként Az ABC-gyilkosságok. A BBC-nek adott promóinterjúja arról árulkodik, hogy némileg bizonytalanul mozgott az ismeretlen brit terepen, és túlságosan is szabad kezet adott alkotótársainak. Köztük a látványfelelősöknek, akik úgy tobzódnak a bizarr, naturális részletekben (patkány, éjjeliedény, gennyes furunkulus, koszvadt hónapos szobák stb.), ahogy elődeik az idealizált korabeli Anglia artisztikumában.

Még az ismét remekelő Malkovich is túlzásokba esik az akcentusával: mint aki könyvből tanulta az angolt, és nem sok alkalma volt anyanyelvi beszélőkkel érintkezni, holott Poirot már két évtizede él brit földön. Megfáradt és levitézlett magánnyomozót ad, akin túllépett a világ, szórakoztató társaságára és legendás szürkeállományára nem tart már igényt sem a jó társaság, sem a rendőrség. Elfoglaltság híján magára marad sötét emlékeivel, és megváltást jelent számára, hogy újra dolgozhat.

A kilengések fő vétkese Sarah Phelps, aki forgatókönyvíró-producerként meghatározó szerephez jutott. A nagy útkeresés közben mistery elemekkel dúsított thriller irányába térítette el a klasszikus krimit, amit akár üdvözölhetnénk is, ha nem tesz bele mindenből többet az elégnél. Bár az arányérzék (és egy erősebb kezű rendező) hiányát megsínyli a sorozat, nem az a tanulság, hogy Poirot-val nem érdemes kísérletezni. Elvégre Sherlock Holmes is száz alakban él és virul mind a mai napig.

Magyar felirat: anneshirley83 & gricsi

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?