Tévétorrent

Hova tűnt a kackiás bajusz? Megnéztük, milyen Poirot John Malkovich

  • Bori Erzsébet
  • 2019. május 12.

Mikrofilm

A David Suchet címszereplésével készült sorozatról úgy érezhettük, kimondta az utolsó szót Poirot-ügyben, de azt nem hihette senki, hogy soha többé nem látjuk már viszont a kis belgát, hacsak elő nem vesszük a díszdobozt.

Még le sem gördült a Függöny, amikor a franciák már saját szériát indítottak Agatha Christie apró gyilkosságai címen (amelyben Laro­sière-nek hívják Poirot-t). Majd a maga ellentmondást nem tűrő módján jött Kenneth Branagh egy monstruózus bajusszal az orra alatt. Két új produkciója – Gyilkosság az Orient expresszen, Halál a Níluson – között pedig a BBC megrendelésére készült egy háromrészes fura változat az egyik legismertebb Christie-regényből John Malkovichcsal.

Míg Branagh vállalkozásának a kezdetek alapján nem sok értelmét vagy létjogosultságát látni, Az ABC gyilkosságoknak minimum annyit a javára írhatunk, hogy kísérleti darab. Ám a műfaj- és karakterhatárokat feszegető kísérlet a vártnál is jobban kiborította Christie, Suchet és Poirot rajongóit. Az ok nyilván nem – a szintén jelentős rajongótáborral rendelkező – Malkovich személyében van, hiszen annyi eltérő figurát fogadtunk már el Poirot-nak, az „orosz medve” Ustinovtól a nagyszerű, de alkatra szintén nem kiköpött kis belga Albert Finney-n át Branagh parodisztikus megformálásáig.

The ABC Murders

The ABC Murders

 

A sztorival sem lehet különösebb gond, hiszen Sarah Phelps forgatókönyve viszonylag híven követi a regényt, a szereplők is mind megvannak – egy lényeges kivétellel. Hastings „kapitányt”, az eredeti egyik főhősét és narrátorát kirendezték az alkotók. Nem tehettek másként: ezt a jóval sötétebb, depresszívebb történetet nem beszélhette el a talpig egyenes, kissé együgyű, tipikus angol gentleman. Akik viszont Japp felügyelőt követelik dúltan, azok aligha emlékeznek a regényre, amelyben éppen csak feltűnik Japp, hiszen a Scotland Yard részéről a fiatal Crome felügyelő vezeti a nyomozást, és jó ideig pontosan olyan öntelt és lekezelő Poirot-val, mint ebben a sorozatban.

Hercule Poirot figurája szenvedi el a legradikálisabb változást, de ez nem egyes életrajzi tények vagy külsőségek megmásításában ragadható meg. Végül is miért lenne az olyan fontos, hogy a régmúltban, még az első világháború előtt valóban rendőr nyomozóként szolgált-e Belgiumban? Vagy az ABC-gyilkosságok idején már a Whitehaven Mansionsben lakik-e, elegáns art deco tárgyakkal körülvéve? Ami a múltját illeti, hősünk előszeretettel ködösít és konfabulál róla a különböző történetekben, és a Christie-írások alapján az sem igaz, hogy mindvégig zavartalan lett volna a kapcsolata a rendőri szervekkel, vagy akár magával Japp felügyelővel.

Poirot katolicizmusa és öregkorára elhatalmasodó vallásossága éppúgy nem légből kapott, mint érzékenysége az idegenellenességre. Szinte biztosra vehető, hogy a blaszfémiát kiáltók nem Agatha Christie-t, hanem a Suchet-szériában látottakat kérik számon, és ennél már csak akkor lennének csalódottabbak, ha meg is kapnák a szolgai utánzatot. Újraolvasva a regényt kiderül, hogy Az ABC-gyilkosságok készítői „belülről dolgoztak”, az itt, illetve a Poirot-univerzum más darabjaiban meglévő motívumokat bontották ki, fejlesztették tovább. Nem elvettek, inkább hozzáadtak. Távolról sem problémamentesen.

A sorozathoz Brazíliából hoztak rendezőt. Alex Gabassi az HBO Latin America sikeres szériájával, A hipnotizőrrel vétette észre magát, ezt követte A Frankenstein-krónikák, majd eddigi legjelentősebb munká­jaként Az ABC-gyilkosságok. A BBC-nek adott promóinterjúja arról árulkodik, hogy némileg bizonytalanul mozgott az ismeretlen brit terepen, és túlságosan is szabad kezet adott alkotótársainak. Köztük a látványfelelősöknek, akik úgy tobzódnak a bizarr, naturális részletekben (patkány, éjjeliedény, gennyes furunkulus, koszvadt hónapos szobák stb.), ahogy elődeik az idealizált korabeli Anglia artisztikumában.

Még az ismét remekelő Malkovich is túlzásokba esik az akcentusával: mint aki könyvből tanulta az angolt, és nem sok alkalma volt anyanyelvi beszélőkkel érintkezni, holott Poirot már két évtizede él brit földön. Megfáradt és levitézlett magánnyomozót ad, akin túllépett a világ, szórakoztató társaságára és legendás szürkeállományára nem tart már igényt sem a jó társaság, sem a rendőrség. Elfoglaltság híján magára marad sötét emlékeivel, és megváltást jelent számára, hogy újra dolgozhat.

A kilengések fő vétkese Sarah Phelps, aki forgatókönyvíró-producerként meghatározó szerephez jutott. A nagy útkeresés közben mistery elemekkel dúsított thriller irányába térítette el a klasszikus krimit, amit akár üdvözölhetnénk is, ha nem tesz bele mindenből többet az elégnél. Bár az arányérzék (és egy erősebb kezű rendező) hiányát megsínyli a sorozat, nem az a tanulság, hogy Poirot-val nem érdemes kísérletezni. Elvégre Sherlock Holmes is száz alakban él és virul mind a mai napig.

Magyar felirat: anneshirley83 & gricsi

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.