Tévétorrent

Hova tűnt a kackiás bajusz? Megnéztük, milyen Poirot John Malkovich

  • Bori Erzsébet
  • 2019. május 12.

Mikrofilm

A David Suchet címszereplésével készült sorozatról úgy érezhettük, kimondta az utolsó szót Poirot-ügyben, de azt nem hihette senki, hogy soha többé nem látjuk már viszont a kis belgát, hacsak elő nem vesszük a díszdobozt.

Még le sem gördült a Függöny, amikor a franciák már saját szériát indítottak Agatha Christie apró gyilkosságai címen (amelyben Laro­sière-nek hívják Poirot-t). Majd a maga ellentmondást nem tűrő módján jött Kenneth Branagh egy monstruózus bajusszal az orra alatt. Két új produkciója – Gyilkosság az Orient expresszen, Halál a Níluson – között pedig a BBC megrendelésére készült egy háromrészes fura változat az egyik legismertebb Christie-regényből John Malkovichcsal.

Míg Branagh vállalkozásának a kezdetek alapján nem sok értelmét vagy létjogosultságát látni, Az ABC gyilkosságoknak minimum annyit a javára írhatunk, hogy kísérleti darab. Ám a műfaj- és karakterhatárokat feszegető kísérlet a vártnál is jobban kiborította Christie, Suchet és Poirot rajongóit. Az ok nyilván nem – a szintén jelentős rajongótáborral rendelkező – Malkovich személyében van, hiszen annyi eltérő figurát fogadtunk már el Poirot-nak, az „orosz medve” Ustinovtól a nagyszerű, de alkatra szintén nem kiköpött kis belga Albert Finney-n át Branagh parodisztikus megformálásáig.

The ABC Murders

The ABC Murders

 

A sztorival sem lehet különösebb gond, hiszen Sarah Phelps forgatókönyve viszonylag híven követi a regényt, a szereplők is mind megvannak – egy lényeges kivétellel. Hastings „kapitányt”, az eredeti egyik főhősét és narrátorát kirendezték az alkotók. Nem tehettek másként: ezt a jóval sötétebb, depresszívebb történetet nem beszélhette el a talpig egyenes, kissé együgyű, tipikus angol gentleman. Akik viszont Japp felügyelőt követelik dúltan, azok aligha emlékeznek a regényre, amelyben éppen csak feltűnik Japp, hiszen a Scotland Yard részéről a fiatal Crome felügyelő vezeti a nyomozást, és jó ideig pontosan olyan öntelt és lekezelő Poirot-val, mint ebben a sorozatban.

Hercule Poirot figurája szenvedi el a legradikálisabb változást, de ez nem egyes életrajzi tények vagy külsőségek megmásításában ragadható meg. Végül is miért lenne az olyan fontos, hogy a régmúltban, még az első világháború előtt valóban rendőr nyomozóként szolgált-e Belgiumban? Vagy az ABC-gyilkosságok idején már a Whitehaven Mansionsben lakik-e, elegáns art deco tárgyakkal körülvéve? Ami a múltját illeti, hősünk előszeretettel ködösít és konfabulál róla a különböző történetekben, és a Christie-írások alapján az sem igaz, hogy mindvégig zavartalan lett volna a kapcsolata a rendőri szervekkel, vagy akár magával Japp felügyelővel.

Poirot katolicizmusa és öregkorára elhatalmasodó vallásossága éppúgy nem légből kapott, mint érzékenysége az idegenellenességre. Szinte biztosra vehető, hogy a blaszfémiát kiáltók nem Agatha Christie-t, hanem a Suchet-szériában látottakat kérik számon, és ennél már csak akkor lennének csalódottabbak, ha meg is kapnák a szolgai utánzatot. Újraolvasva a regényt kiderül, hogy Az ABC-gyilkosságok készítői „belülről dolgoztak”, az itt, illetve a Poirot-univerzum más darabjaiban meglévő motívumokat bontották ki, fejlesztették tovább. Nem elvettek, inkább hozzáadtak. Távolról sem problémamentesen.

A sorozathoz Brazíliából hoztak rendezőt. Alex Gabassi az HBO Latin America sikeres szériájával, A hipnotizőrrel vétette észre magát, ezt követte A Frankenstein-krónikák, majd eddigi legjelentősebb munká­jaként Az ABC-gyilkosságok. A BBC-nek adott promóinterjúja arról árulkodik, hogy némileg bizonytalanul mozgott az ismeretlen brit terepen, és túlságosan is szabad kezet adott alkotótársainak. Köztük a látványfelelősöknek, akik úgy tobzódnak a bizarr, naturális részletekben (patkány, éjjeliedény, gennyes furunkulus, koszvadt hónapos szobák stb.), ahogy elődeik az idealizált korabeli Anglia artisztikumában.

Még az ismét remekelő Malkovich is túlzásokba esik az akcentusával: mint aki könyvből tanulta az angolt, és nem sok alkalma volt anyanyelvi beszélőkkel érintkezni, holott Poirot már két évtizede él brit földön. Megfáradt és levitézlett magánnyomozót ad, akin túllépett a világ, szórakoztató társaságára és legendás szürkeállományára nem tart már igényt sem a jó társaság, sem a rendőrség. Elfoglaltság híján magára marad sötét emlékeivel, és megváltást jelent számára, hogy újra dolgozhat.

A kilengések fő vétkese Sarah Phelps, aki forgatókönyvíró-producerként meghatározó szerephez jutott. A nagy útkeresés közben mistery elemekkel dúsított thriller irányába térítette el a klasszikus krimit, amit akár üdvözölhetnénk is, ha nem tesz bele mindenből többet az elégnél. Bár az arányérzék (és egy erősebb kezű rendező) hiányát megsínyli a sorozat, nem az a tanulság, hogy Poirot-val nem érdemes kísérletezni. Elvégre Sherlock Holmes is száz alakban él és virul mind a mai napig.

Magyar felirat: anneshirley83 & gricsi

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.