Nem mindenki örül, hogy Cannes fejet hajt Alain Delon előtt

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 14.

Mikrofilm

Sokakat Tarantino visszatérésénél is jobban izgat ez.

Hogy ki nyeri a legfőbb elismerést, azt még nem tudjuk, de egy különdíjast már nyilvánosságra is hoztak az idei cannes-i fesztiválról: Alain Delont el egy tiszteletbeli Arany Pálmával ismerik el a szervezők.

A fesztivál emellett egy plakáttal adózik a veterán francia színész karrierje előtt – ez pedig nem mindenkinek tetszik. A hírek szerint petíciót nyújtottak be Delon díjazása ellen – elsősorban a színész korábbi ellentmondásos nyilatkozatai verték ki a biztosítékot, amelyekben nők felpofozásáról beszélt, ellenezte az azonos neműek házasságát vagy épp támogatásáról biztosította a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pent. Thierry Fremaux igazgató azonban kiállt a fesztivál döntése mellett:

„Nem Nobel-békedíjat adunk Alain Delonnak,

hanem egy Arany Pálmát a színészi karrierjéért” – nyilatkozta. Azt mondta, bár a színész mondott olyat, amivel nem értenek egyet, de a fesztivál tiszteletben tartja a szólásszabadságot. Mikor megtudta, hogy a petíciót az Egyesült Államokban nyújtották be, Frémaux hozzátette: „Nem értem, miért nincs még több petíció Amerikában – mondjuk a klímaváltozással kapcsolatban, melyben az Egyesült Államok elnöke is bűnrészes”.

Delonnál valószínűleg sokkal több szó esik az idei fesztiválon Quentin Tarantinóról, akinek a hivatalos versenyprogram bejelentése után, de még épp időben sikerült befejeznie új filmjét, a Once Upon A Time In Hollywoodot, így 25 évvel a Ponyvaregény Arany Pálmája és 10 évvel a Becstelen brigantyk jelölése után visszatér a seregszemlére.

Megvannak a Cannes-i versenyfilmek

A híresen gyenge tavalyi év után az idei mezőny erősnek ígérkezik.

A hírek szerint elsősorban Frémaux-nak és a filmet forgalmazó Sony stúdió főnökének, Tom Rothmannak köszönhető, hogy Tarantino az utolsó pillanatban elkészült a vágással.

Cannes-nak ugyanis égető szüksége van világsztárokra és világraszóló filmekre is – szép lassan ugyanis az újító fesztivál vaskalapossá öregedett, a legizgalmasabb filmek pedig manapság inkább Velencéből, vagy épp a Netflixhez hasonló streamszolgáltatóktól érkeznek.

A nagypapa mozija: a valaha oly progresszív cannes-i fesztivál mára teljesen vaskalapossá öregedett

Több régóta várt film is kimaradt. Kihirdették a Cannes-i Filmfesztivál idei felhozatalát, a filmrajongók pedig felsóhajthattak: a tavalyi, híresen gyenge év után idén jól ismert arcok, nagy visszatérők és igazi ínyencségek is érkeznek a programba.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.