Animációs film

Pokémon – Pikachu, a detektív

  • Szabó Ádám
  • 2019. június 16.

Mikrofilm

Két évvel azután, hogy a Pokémon Go nevű telefonos játék hatására a fél világ Poké-vadászatba kezdett, a mozikba is megérkeztek a zsebszörnyek. Mintha azonban a készítők sem bíztak volna pusztán a brand népszerűségében: a sorozat főhőse a japán Ash Kethcum helyett a ma uralkodó trendeknek megfelelően egy fiatal fekete srác, Tim Goodman lett; a cí­mer­állat Pikachu hangjára pedig leszerződtették Hollywood egyik legkelendőbb sztárját, a marketingesek álmát, Ryan Reynoldsot.

Kell is a hájp a filmnek, a sztori ugyanis elég soványka: a főszereplő Tim apja balesetet szenved, a fiú ezért kénytelen félretenni a Pokémonokkal szembeni előítéleteit, és a Poké-fővárosba utazni. Ott aztán találkozik apja egykori társával, Pikachuval, a detektívvel – kettejük nyomozása pedig vad és teljesen felesleges vargabetűk után egészen a Poké-világ tetejéig vezet.

A történet és a hangulat Tim Davys plüssdetektívregényeit idézi, de Rob Letterman filmje nem tud mit kezdeni a műfajjal. A nyomozás nem izgalmas, a fordulatok nagy része pedig már az első pillanatoktól sejthető – ha pedig a végső leleplezés után elkezdjük visszafejteni a „ki miért mit csinált?” kérdéskört, egy rakat logikai bukfencet szedhetünk össze.

Persze egy rágógumi noirt nem is a rejtélyek hajtanak – itt azon kell izgulni, hány Pokémont tudunk összeszámolni a nagytotálokon. A Pikachu, a detektív ugyanis pont az ilyen rajongóknak készült, a fan service pedig a mozi legerősebb része: az ismertebb szörnyek mellett még a mellékes Pokémonok is megkapják a maguk 3 percét.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.