Animációs film

Pokémon – Pikachu, a detektív

  • Szabó Ádám
  • 2019. június 16.

Mikrofilm

Két évvel azután, hogy a Pokémon Go nevű telefonos játék hatására a fél világ Poké-vadászatba kezdett, a mozikba is megérkeztek a zsebszörnyek. Mintha azonban a készítők sem bíztak volna pusztán a brand népszerűségében: a sorozat főhőse a japán Ash Kethcum helyett a ma uralkodó trendeknek megfelelően egy fiatal fekete srác, Tim Goodman lett; a cí­mer­állat Pikachu hangjára pedig leszerződtették Hollywood egyik legkelendőbb sztárját, a marketingesek álmát, Ryan Reynoldsot.

Kell is a hájp a filmnek, a sztori ugyanis elég soványka: a főszereplő Tim apja balesetet szenved, a fiú ezért kénytelen félretenni a Pokémonokkal szembeni előítéleteit, és a Poké-fővárosba utazni. Ott aztán találkozik apja egykori társával, Pikachuval, a detektívvel – kettejük nyomozása pedig vad és teljesen felesleges vargabetűk után egészen a Poké-világ tetejéig vezet.

A történet és a hangulat Tim Davys plüssdetektívregényeit idézi, de Rob Letterman filmje nem tud mit kezdeni a műfajjal. A nyomozás nem izgalmas, a fordulatok nagy része pedig már az első pillanatoktól sejthető – ha pedig a végső leleplezés után elkezdjük visszafejteni a „ki miért mit csinált?” kérdéskört, egy rakat logikai bukfencet szedhetünk össze.

Persze egy rágógumi noirt nem is a rejtélyek hajtanak – itt azon kell izgulni, hány Pokémont tudunk összeszámolni a nagytotálokon. A Pikachu, a detektív ugyanis pont az ilyen rajongóknak készült, a fan service pedig a mozi legerősebb része: az ismertebb szörnyek mellett még a mellékes Pokémonok is megkapják a maguk 3 percét.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.