A Mikrofilm Cirkofilmes hétvégi házimozi-ajánlójában sok szó esett már az őrült szerelem különféle fajtáiról — a rovatban esett már végzetes, elvakult szerelembe egy csésze gőzőlgő tea mellett Kleist és Vogel kisasszony, de vallott már szerelmet tolószékes férfi is az éjszakai nővérnek az ötperces cigiszünetében.
Most viszont arról lesz szó, ami a szerelem után jön: házasság, gyerek, család, nyaralás, telelés — pokoli napok a síparadicsomban, lesiklás utáni sírás-rívás a hotelszobában.
Ha Öslund legutóbbi filmje, A négyzet egy kegyetlen feketekomédia a társadalmi felelősségről, még hozzá a kortárs művészeti szcéna kifigurázásából kibontva, akkor előző munkája, a Lavina a polgári családi idill bilijét borítja ki pajkos élvezettel. De ezen valószínűleg kevésebbet fogunk nevetni.
Hűvös hegy
Az érzelmi lavinát egy konkrét lavina indítja el, ami túl közel csapódik be egy étterem teraszához. A pár másodperc alatt kialakuló pánikhelyzetben a kétgyerekes családfő magát menti és az okostelefonját, az anya viszont reflexből átöleli-óvja a gyerekeket, és így átéli a halálfélelmet.
Kérdés, innen vissza lehet-e még jönni, vajon erre a teljesen egyenlőtlenül eloszló ikertraumára adható-e megnyugtató válasz, mindenesetre amikor a nő közös barátaik előtt kéri számon a férfit, a férfi meg a lehető legbénábban tagadja tettét újra és újra, visszafordíthatatlanul elindul az érzelmi kínzások kímélet nélküli adok-kapokja, és Östlund jelenetről jelenetre, sem a szereplőit, szem a nézőt nem kímélve szedi ízekre a polgári család koncepcióját.
| ||
Sok sok hó
Östlund tízpontos kérdése így hangzik: elvárhatja-e a feleség a férjétől, hogy életét kockáztatva igyekezzen megmenteni a családját, tehát a közös gyerekeket? És elvárhatja-e a férj a feleségtől, hogy az elfogadja saját nemleges válaszát?
Östlund innen indul, és sorra veszi azokat az elnyomott vágyakat, titkolt motivációkat, kielégítetlen igényeket, elrejtett, lábon kihordott életválságokat, amelyek ott dolgoznak a csillogó felszín mögött, és figyeli, ahogy szereplői összeroppannak a súly alatt.
Bár felvillantja az anyaság vs. női szexualitás konfliktusát — a nő nem igazán hisz a barátnőjének, aki otthon anya és feleség, de nyaralni, pontosabban férfiakat felszedni egyedül jár —, a film centrumába az ellentmondásos elvárások által szétszakított férfi identitásválságát helyezi.
Sorban kérdőjelez meg a film mindent, amire a házasok identitása támaszkodik, a hűségtől és monogámián át, az apa és anyaszerepekig.
A kölcsönös élveboncolás — „te nem is sírsz igazából, ugye?“ — végkifejlete elég rejtélyes ugyan, de szinte pozitív. A síelésnek vége, a család lejut élve a hegyről, együtt, a férfi rágyújt egy cigarettára, és az is lehet, hogy ez már lázadás, de az is, hogy a filmben ez az első őszinte, önazonos gesztusa, és ezt tudja.
| ||
Persze ez így egy még kellemetlenebb kérdést vet fel: mi van, ha nem egy család szétesését láttuk, hanem ez maga a családi élet? És ha ez, az tényleg katasztrófa?
A Mikrofilm házimozis ajánlata a hétvégére: A pokol a másik ember, főleg egy luxus-síparadicsomban! A Lavinát párban nézőknek egy megfontolandó gondolat: nem biztos, hogy egy esetleges közös elemzésben mindig minden személyes kérdésre megéri teljesen őszintén válaszolni.
A Lavina pár kattintás után nézhető a CirkoFilm online tékájában, magyar felirattal, kevesebb, mint egy mozijegy áráért!
Lavina from Cirko Film on Vimeo.
