Magára hagyta a lakótelepi háztetőn landoló űrhajóst a NASA

  • - palosm -
  • 2019. október 29.

Mikrofilm

A Mirkofilm házimozis ajánlata: van egy tömbház Párizs külvárosában, aminek a lépcsősora az égig felér. Ha felmész a lépcsőn, az istenek a kezedbe nyomják saját polaroidképedet. A CirkoTékából ajánljuk a Lépcsőházi történeteket.

Párizs külvárosában járunk, a jelentéktelenség homályzónájának is csak a szélén — az itt élőket még csak nyomorultnak sem nevezhetjük. A kiindulópont egy háztömbnyi unalom: sötétszürke falak között világosszürke emberek igyekeznek boldogulni rég elsüllyedt magányszigeteiken a szürkéskék ég alatt, de egy jelentéktelen esemény mégis kibillenti a holtpontról az univerzumot. Nyolcadszor is elromlik a lift, és ezt már nem lehet szó nélkül tűrni.

A dadogós lecsúszott értelmiségi Sternkowitz mégis szó nélkül tűri, és kibújik a közös költségek alól, mondván, az elsőn lakik. Hallott már arról a fogalomról, hogy szolidaritás, kérdezik tőle. Ebből még akár egy szociálisan érzékeny skandináv dráma is kibontakozhatna, mondjuk Roy Andersson stílusában és szürkére meszelt arcaival, de az ötödik filmjénél járó, amúgy nem túl ismert francia filmes, Samuel Benchetrit egész más utat választ: bukott, önmagukba zárt figuráit megnyitja egymás felé, és az üres lépcsőházat egy pillanat alatt mitikus találkozások helyszínévé változtatja.

false

A megjavított lift használatától eltiltott Sternkowitz agyvérzést kap a szobabiciklijén és tolószékbe kényszerül, így kénytelen az éj leple alatt titokban kijárni vásárolni. Ezért találkozhat viszont a szomorú arcú éjszakai nővérrel a cigarettaszüneteiben, és mivel a rokkant férfinak annyira tetszik a nő, hogy azonnal természetfotósnak hazudja magát, másnap már az ablakából fotózza öreg polaroidgépén az eget, meg a tévéképernyőt, amikor éppen pálmafát mutatnak.

A Lépcsőházi történetek ilyen megejtő találkozások laza füzére: az anyjával élő kamasz fiú próbafelvételt készít a lecsúszott, önbizalomhiányos színésznőt alakító Isabelle Huppert-rel. De nemcsak szomszédok és környékbeliek váltják meg egymást egy-egy érdeklődő pillantással. Ez a lépcsőház az űrig felér. A ház tetején landoló amerikai űrhajóst, John McKenzie-t egy arab nő fogadja be a NASA érkezéséig.

false

A forgatókönyvet is jegyző Benchetrit abszurd vígjáték és mágikus-realista dráma határán egyensúlyoz, és nem véti el a lépést. Célkitűzései szerények, az ábrázolt világ viszont annál egységesebb. Azt a dramaturgiai közhelyt is elkerüli, hogy szereplőit összeterelje egy térbe a történet csúcspontján.

Szerencsére ennek a történetnek amúgy sincs csúcspontja. Egy külvárosi parkoló végében lévő hatalmas kék konténer ajtaját csapkodja a szél, a nyikorgás hangja bejárja a környéket. Ennyi van csúcspont helyett.

Meg az, amikor az űrhajós elmondja az arab nőnek, milyen az űr — a görög istenekről beszél — , s ő válaszként elénekel neki egy altatódalt.

A szenvelgő-alkoholista Isabelle Huppert és az űrhajós Michael Pitt szokottan zseniális, de nem marad el tőlük a szerelembe eső rokkant férfi szerepében a belga komikus Gusatave Kern sem, és nagyszerű a vállát lezserül vonogató Jules Benchetrit, aki egyébként a rendező kamasz fia.

A filmet 2015-ben mutatták be Cannes-ban, túl nagy vizet nem zavart sem akkor, sem azóta, pedig ez a halk szavú, játékos, puha film sokkal többet tartogat, mint elsőre hinnénk.

A filmet a CirkoFilm online tékájából lehet kivenni, magyar felirattal.

Lépcsőházi történetek from Cirko Film on Vimeo.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.