Magára hagyta a lakótelepi háztetőn landoló űrhajóst a NASA

  • - palosm -
  • 2019. október 29.

Mikrofilm

A Mirkofilm házimozis ajánlata: van egy tömbház Párizs külvárosában, aminek a lépcsősora az égig felér. Ha felmész a lépcsőn, az istenek a kezedbe nyomják saját polaroidképedet. A CirkoTékából ajánljuk a Lépcsőházi történeteket.

Párizs külvárosában járunk, a jelentéktelenség homályzónájának is csak a szélén — az itt élőket még csak nyomorultnak sem nevezhetjük. A kiindulópont egy háztömbnyi unalom: sötétszürke falak között világosszürke emberek igyekeznek boldogulni rég elsüllyedt magányszigeteiken a szürkéskék ég alatt, de egy jelentéktelen esemény mégis kibillenti a holtpontról az univerzumot. Nyolcadszor is elromlik a lift, és ezt már nem lehet szó nélkül tűrni.

A dadogós lecsúszott értelmiségi Sternkowitz mégis szó nélkül tűri, és kibújik a közös költségek alól, mondván, az elsőn lakik. Hallott már arról a fogalomról, hogy szolidaritás, kérdezik tőle. Ebből még akár egy szociálisan érzékeny skandináv dráma is kibontakozhatna, mondjuk Roy Andersson stílusában és szürkére meszelt arcaival, de az ötödik filmjénél járó, amúgy nem túl ismert francia filmes, Samuel Benchetrit egész más utat választ: bukott, önmagukba zárt figuráit megnyitja egymás felé, és az üres lépcsőházat egy pillanat alatt mitikus találkozások helyszínévé változtatja.

false

A megjavított lift használatától eltiltott Sternkowitz agyvérzést kap a szobabiciklijén és tolószékbe kényszerül, így kénytelen az éj leple alatt titokban kijárni vásárolni. Ezért találkozhat viszont a szomorú arcú éjszakai nővérrel a cigarettaszüneteiben, és mivel a rokkant férfinak annyira tetszik a nő, hogy azonnal természetfotósnak hazudja magát, másnap már az ablakából fotózza öreg polaroidgépén az eget, meg a tévéképernyőt, amikor éppen pálmafát mutatnak.

A Lépcsőházi történetek ilyen megejtő találkozások laza füzére: az anyjával élő kamasz fiú próbafelvételt készít a lecsúszott, önbizalomhiányos színésznőt alakító Isabelle Huppert-rel. De nemcsak szomszédok és környékbeliek váltják meg egymást egy-egy érdeklődő pillantással. Ez a lépcsőház az űrig felér. A ház tetején landoló amerikai űrhajóst, John McKenzie-t egy arab nő fogadja be a NASA érkezéséig.

false

A forgatókönyvet is jegyző Benchetrit abszurd vígjáték és mágikus-realista dráma határán egyensúlyoz, és nem véti el a lépést. Célkitűzései szerények, az ábrázolt világ viszont annál egységesebb. Azt a dramaturgiai közhelyt is elkerüli, hogy szereplőit összeterelje egy térbe a történet csúcspontján.

Szerencsére ennek a történetnek amúgy sincs csúcspontja. Egy külvárosi parkoló végében lévő hatalmas kék konténer ajtaját csapkodja a szél, a nyikorgás hangja bejárja a környéket. Ennyi van csúcspont helyett.

Meg az, amikor az űrhajós elmondja az arab nőnek, milyen az űr — a görög istenekről beszél — , s ő válaszként elénekel neki egy altatódalt.

A szenvelgő-alkoholista Isabelle Huppert és az űrhajós Michael Pitt szokottan zseniális, de nem marad el tőlük a szerelembe eső rokkant férfi szerepében a belga komikus Gusatave Kern sem, és nagyszerű a vállát lezserül vonogató Jules Benchetrit, aki egyébként a rendező kamasz fia.

A filmet 2015-ben mutatták be Cannes-ban, túl nagy vizet nem zavart sem akkor, sem azóta, pedig ez a halk szavú, játékos, puha film sokkal többet tartogat, mint elsőre hinnénk.

A filmet a CirkoFilm online tékájából lehet kivenni, magyar felirattal.

Lépcsőházi történetek from Cirko Film on Vimeo.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.