Porból lettünk, kővé leszünk - a kövek szerepe a holokauszt emlékezetében

  • narancs.hu
  • 2021. július 7.

Mikrofilm

Dobray György Kövek című dokumentumfilmjében két, párhuzamos történettel mutatja be, miként teremtenek emlékezetet a holokauszt áldozatai számára a kövek.

A zsidó kultúrában különösen fontos szerepe van a Dobray György Kövek című dokumentumfilmjében említett köveknek, melyekben számtalan szimbólum és vallási motívum találkozik. A temetkezési szokások a legtöbb valláshoz hasonlóan szigorúan szabályozottak, a nem zsidók számára azonban a legfurcsábbnak a sírkövekre helyezett kavicsok tűnhetnek. Ezek elhelyezésének számtalan jelentése és eredettörténete létezik: a virágokkal szemben – melyek inkább örömteli eseményeken, például esküvőkön használatosak – az öröklétet szimbolizálják, hiszen nem hervadnak el és nem mossa el őket eső.

Ráadásul a kövek azt is mutatják, hogy a halálban mindenki egyenlő: nincsenek a sírokon kisebb-nagyobb virágok vagy hivalkodó csokrok. A kavicsok száma jelzi, hányan emlékeztek meg az elhunytról – sőt, maga a sírkőállítás is ezekből ered, a szokás szerint ugyanis élettelen fölé csak élettelen dolog kerülhet. Mindez ha máshonnan nem, a Schindler listája című film zárójelenetéből mindenkinek ismerős lehet.

Dobray György dokumentumfilmjének egyik fő motívuma, hogy olyan, a történelmet és emberek millióinak személyes sorsát meghatározó tragédiára, mint a holokauszt, ma már csak hasonló, anekdotikus módon emlékszünk. Túlélők már alig vannak közöttünk, akik elmondhatnák történetüket, így Auschwitz szép lassan filmekben látott horrorhelyszínné, vagy épp múzeummá változik – a holokauszt áldozatai pedig egyszerű nevekké, statisztikai adatokká fakulnak.

Szükség van valamilyen kézzel fogható, vagy szemmel látható sírra vagy emlékhelyre, amely megőrzi az áldozatok neveit

– és szükség van arra is, hogy leszármazottaik, rokonaik és barátaik leróhassák kegyeletüket, ugyanis csak így marad fent a név mellett az elhunytak emléke is.

A dokumentumfilm az emlékezet megerősítését és helyének megteremtését két párhuzamos történeten keresztül mutatja be. Az egyikben a német Evangélikus Egyház ASF nevű egyesülete és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) kéthetes budapesti táborát láthatjuk, melynek során önkéntes résztvevők újítják fel egy zsidó temető sírköveit. A vallási előírások szerint a temető növényzetét és környezetét háborítatlanul kell hagyni, ezért is van különös jelentősége a bennük álló sírok megtisztításának és felújításának.

A tábor résztvevői között akad, aki a felmenői iránti tisztelet miatt jelentkezett a táborba; egy német srác a zsidó kultúrát hiányolta lakóhelyén, ezért állt önkéntesnek; egy középkorú urat pedig a világvallások, köztük a zsidó hit iránti érdeklődése vezetett Budapestre. Munka közben egymáshoz és a zsidó hagyományokhoz is közelebb kerülnek, a kifakult, síron olvasható nevek pedig nemcsak felélednek, de értelmet is nyernek számukra.

A Kövek másik története Gunter Demnig német szobrászművészt mutatja be, aki botlatókövek lerakásával emlékezik a holokauszt áldozataira. 26 európai országban több mint 74 ezer ilyet helyezett már el – a film bemutatja néhány magyarországi apró emlékhely megszületését. A néhány négyzetcentis, apró botlatókövek szinte észrevétlenül simulnak bele az aszfaltba, vagy épp a macskakövek közé – ahogy mi, emberek is, akik mind apró porszemnek számítunk a Földön. Annak a néhány embernek azonban, akik közel állnak hozzánk, az egész világot jelenthetjük – ahogy a kis botlatókövek is azoknak, akik végre elmondhatják hozzátartozójuk történetét és kapnak egy helyet, ahol emlékezhetnek rájuk.

A Köveket 2021. július 8-án mutatják be a mozikban. Forgalmazza a Cirko Film.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.