Porból lettünk, kővé leszünk - a kövek szerepe a holokauszt emlékezetében

  • narancs.hu
  • 2021. július 7.

Mikrofilm

Dobray György Kövek című dokumentumfilmjében két, párhuzamos történettel mutatja be, miként teremtenek emlékezetet a holokauszt áldozatai számára a kövek.

A zsidó kultúrában különösen fontos szerepe van a Dobray György Kövek című dokumentumfilmjében említett köveknek, melyekben számtalan szimbólum és vallási motívum találkozik. A temetkezési szokások a legtöbb valláshoz hasonlóan szigorúan szabályozottak, a nem zsidók számára azonban a legfurcsábbnak a sírkövekre helyezett kavicsok tűnhetnek. Ezek elhelyezésének számtalan jelentése és eredettörténete létezik: a virágokkal szemben – melyek inkább örömteli eseményeken, például esküvőkön használatosak – az öröklétet szimbolizálják, hiszen nem hervadnak el és nem mossa el őket eső.

Ráadásul a kövek azt is mutatják, hogy a halálban mindenki egyenlő: nincsenek a sírokon kisebb-nagyobb virágok vagy hivalkodó csokrok. A kavicsok száma jelzi, hányan emlékeztek meg az elhunytról – sőt, maga a sírkőállítás is ezekből ered, a szokás szerint ugyanis élettelen fölé csak élettelen dolog kerülhet. Mindez ha máshonnan nem, a Schindler listája című film zárójelenetéből mindenkinek ismerős lehet.

Dobray György dokumentumfilmjének egyik fő motívuma, hogy olyan, a történelmet és emberek millióinak személyes sorsát meghatározó tragédiára, mint a holokauszt, ma már csak hasonló, anekdotikus módon emlékszünk. Túlélők már alig vannak közöttünk, akik elmondhatnák történetüket, így Auschwitz szép lassan filmekben látott horrorhelyszínné, vagy épp múzeummá változik – a holokauszt áldozatai pedig egyszerű nevekké, statisztikai adatokká fakulnak.

Szükség van valamilyen kézzel fogható, vagy szemmel látható sírra vagy emlékhelyre, amely megőrzi az áldozatok neveit

– és szükség van arra is, hogy leszármazottaik, rokonaik és barátaik leróhassák kegyeletüket, ugyanis csak így marad fent a név mellett az elhunytak emléke is.

A dokumentumfilm az emlékezet megerősítését és helyének megteremtését két párhuzamos történeten keresztül mutatja be. Az egyikben a német Evangélikus Egyház ASF nevű egyesülete és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) kéthetes budapesti táborát láthatjuk, melynek során önkéntes résztvevők újítják fel egy zsidó temető sírköveit. A vallási előírások szerint a temető növényzetét és környezetét háborítatlanul kell hagyni, ezért is van különös jelentősége a bennük álló sírok megtisztításának és felújításának.

A tábor résztvevői között akad, aki a felmenői iránti tisztelet miatt jelentkezett a táborba; egy német srác a zsidó kultúrát hiányolta lakóhelyén, ezért állt önkéntesnek; egy középkorú urat pedig a világvallások, köztük a zsidó hit iránti érdeklődése vezetett Budapestre. Munka közben egymáshoz és a zsidó hagyományokhoz is közelebb kerülnek, a kifakult, síron olvasható nevek pedig nemcsak felélednek, de értelmet is nyernek számukra.

A Kövek másik története Gunter Demnig német szobrászművészt mutatja be, aki botlatókövek lerakásával emlékezik a holokauszt áldozataira. 26 európai országban több mint 74 ezer ilyet helyezett már el – a film bemutatja néhány magyarországi apró emlékhely megszületését. A néhány négyzetcentis, apró botlatókövek szinte észrevétlenül simulnak bele az aszfaltba, vagy épp a macskakövek közé – ahogy mi, emberek is, akik mind apró porszemnek számítunk a Földön. Annak a néhány embernek azonban, akik közel állnak hozzánk, az egész világot jelenthetjük – ahogy a kis botlatókövek is azoknak, akik végre elmondhatják hozzátartozójuk történetét és kapnak egy helyet, ahol emlékezhetnek rájuk.

A Köveket 2021. július 8-án mutatják be a mozikban. Forgalmazza a Cirko Film.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

 

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.