Rendőrállam

  • -ts-
  • 2022. november 10.

Mikrofilm

Már dübörög a Verzió filmfesztivál, melynek műsorából most a Riotsville, U.S.A. című filmet ajánljuk.

Felülről látjuk a várost, nem igazi város, olyan inkább, mint egy film precízen felépített díszlete, a házak léccel-szöggel eszkábált homlokzata szépen kiadja egy átlagos amerikai kisváros főutcáját. Aztán helikopter ereszkedik e főutca fölé, kienged nagy adag színes gázt… Aztán tömegek lepik el az utcát, s rendőrök veszik körbe őket. A múlt század hatvanas éveinek második felében járunk a Kennedytől Nixonig vezető hídon, nevezzük LBJ-nek, Lyndon Baines Johnson után.

A látott patyomkin települést nevezi a rendőri szakzsargon Riotsville-nek, tudom is én, Lázadófalvának. Ebben az időszakban szélesednek ki az Egyesült Államok fekete polgárjogi mozgalmai, ebben az időszakban kezdődik az Egyesült Államok vietnámi háborúja, s vált ki ugyancsak jelentős tömegellenállást otthon. A virginai Belvoir erőd legénysége is ekkor építi a filmben látható városmakettet, hogy legyen hol kitanulnia a rendőrségnek, hogyan kell szétvernie az efféle tiltakozó, mindenféle jogokat követelő megmozdulásokat.

Sierra Pettengill másfélórás dokumentumfilmjében nem lépnek elő beszélő fejek, csak és kizárólag korabeli híradó felvételeket használ, a sajtó (zömmel az ABC News és a BBC) mozgóképes anyagait, illetve az amerikai hadsereg publikus felvételeit – bőséges képanyag, nem marad semmi a homályban. Mindezt anno a legteljesebb nyíltsággal csinálták, még ha e nyíltság okkal feltételezhető motivációi nem is elsősorban a demokratikus értékrend feltétlen tiszteletében keresendők. Inkább szánták a társadalom bizonyos csoportjainak a megnyugtatásául, s a társadalom egy másik csoportjának a megfélemlítéséül.

Bár minden az adott térben és időben játszódik, s a film akár történelmi munkának is nevezhető, hovatovább az érzelemgazdag kommentár sem esik különösebb túlzásokba, de az első képkockától fogva világos a nézőnek, hogy a történet napjainkig tart.

De nem is ér véget Minneapolisban, s nem is csak George Floyd szellemét idézi fel. Hiszen az is tudható, hogy Chicagóban és Atlantában is épül pillanatnyilag egy-egy Riotsvelle-hez nagyon hasonlatos kiképző központ.

Sierra Pettengill filmje után jobban teszed, ha sietsz haza, s megnézed a századszor is a Hairt, attól talán gyorsabban áll helyre a lelki békéd.

A Riotsville U.S.A. című filmet november 10-én, csütörtökön este 20.00-kor a Művész Huszárik termében, november 11-én 18.15-kor, illetve november 12-én, 20.00-kor a Kino kistermében, november 13-án este kilenckor pedig a Toldi nagytermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.