Rendőrállam

  • -ts-
  • 2022. november 10.

Mikrofilm

Már dübörög a Verzió filmfesztivál, melynek műsorából most a Riotsville, U.S.A. című filmet ajánljuk.

Felülről látjuk a várost, nem igazi város, olyan inkább, mint egy film precízen felépített díszlete, a házak léccel-szöggel eszkábált homlokzata szépen kiadja egy átlagos amerikai kisváros főutcáját. Aztán helikopter ereszkedik e főutca fölé, kienged nagy adag színes gázt… Aztán tömegek lepik el az utcát, s rendőrök veszik körbe őket. A múlt század hatvanas éveinek második felében járunk a Kennedytől Nixonig vezető hídon, nevezzük LBJ-nek, Lyndon Baines Johnson után.

A látott patyomkin települést nevezi a rendőri szakzsargon Riotsville-nek, tudom is én, Lázadófalvának. Ebben az időszakban szélesednek ki az Egyesült Államok fekete polgárjogi mozgalmai, ebben az időszakban kezdődik az Egyesült Államok vietnámi háborúja, s vált ki ugyancsak jelentős tömegellenállást otthon. A virginai Belvoir erőd legénysége is ekkor építi a filmben látható városmakettet, hogy legyen hol kitanulnia a rendőrségnek, hogyan kell szétvernie az efféle tiltakozó, mindenféle jogokat követelő megmozdulásokat.

Sierra Pettengill másfélórás dokumentumfilmjében nem lépnek elő beszélő fejek, csak és kizárólag korabeli híradó felvételeket használ, a sajtó (zömmel az ABC News és a BBC) mozgóképes anyagait, illetve az amerikai hadsereg publikus felvételeit – bőséges képanyag, nem marad semmi a homályban. Mindezt anno a legteljesebb nyíltsággal csinálták, még ha e nyíltság okkal feltételezhető motivációi nem is elsősorban a demokratikus értékrend feltétlen tiszteletében keresendők. Inkább szánták a társadalom bizonyos csoportjainak a megnyugtatásául, s a társadalom egy másik csoportjának a megfélemlítéséül.

Bár minden az adott térben és időben játszódik, s a film akár történelmi munkának is nevezhető, hovatovább az érzelemgazdag kommentár sem esik különösebb túlzásokba, de az első képkockától fogva világos a nézőnek, hogy a történet napjainkig tart.

De nem is ér véget Minneapolisban, s nem is csak George Floyd szellemét idézi fel. Hiszen az is tudható, hogy Chicagóban és Atlantában is épül pillanatnyilag egy-egy Riotsvelle-hez nagyon hasonlatos kiképző központ.

Sierra Pettengill filmje után jobban teszed, ha sietsz haza, s megnézed a századszor is a Hairt, attól talán gyorsabban áll helyre a lelki békéd.

A Riotsville U.S.A. című filmet november 10-én, csütörtökön este 20.00-kor a Művész Huszárik termében, november 11-én 18.15-kor, illetve november 12-én, 20.00-kor a Kino kistermében, november 13-án este kilenckor pedig a Toldi nagytermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).