Rendőrállam

  • -ts-
  • 2022. november 10.

Mikrofilm

Már dübörög a Verzió filmfesztivál, melynek műsorából most a Riotsville, U.S.A. című filmet ajánljuk.

Felülről látjuk a várost, nem igazi város, olyan inkább, mint egy film precízen felépített díszlete, a házak léccel-szöggel eszkábált homlokzata szépen kiadja egy átlagos amerikai kisváros főutcáját. Aztán helikopter ereszkedik e főutca fölé, kienged nagy adag színes gázt… Aztán tömegek lepik el az utcát, s rendőrök veszik körbe őket. A múlt század hatvanas éveinek második felében járunk a Kennedytől Nixonig vezető hídon, nevezzük LBJ-nek, Lyndon Baines Johnson után.

A látott patyomkin települést nevezi a rendőri szakzsargon Riotsville-nek, tudom is én, Lázadófalvának. Ebben az időszakban szélesednek ki az Egyesült Államok fekete polgárjogi mozgalmai, ebben az időszakban kezdődik az Egyesült Államok vietnámi háborúja, s vált ki ugyancsak jelentős tömegellenállást otthon. A virginai Belvoir erőd legénysége is ekkor építi a filmben látható városmakettet, hogy legyen hol kitanulnia a rendőrségnek, hogyan kell szétvernie az efféle tiltakozó, mindenféle jogokat követelő megmozdulásokat.

Sierra Pettengill másfélórás dokumentumfilmjében nem lépnek elő beszélő fejek, csak és kizárólag korabeli híradó felvételeket használ, a sajtó (zömmel az ABC News és a BBC) mozgóképes anyagait, illetve az amerikai hadsereg publikus felvételeit – bőséges képanyag, nem marad semmi a homályban. Mindezt anno a legteljesebb nyíltsággal csinálták, még ha e nyíltság okkal feltételezhető motivációi nem is elsősorban a demokratikus értékrend feltétlen tiszteletében keresendők. Inkább szánták a társadalom bizonyos csoportjainak a megnyugtatásául, s a társadalom egy másik csoportjának a megfélemlítéséül.

Bár minden az adott térben és időben játszódik, s a film akár történelmi munkának is nevezhető, hovatovább az érzelemgazdag kommentár sem esik különösebb túlzásokba, de az első képkockától fogva világos a nézőnek, hogy a történet napjainkig tart.

De nem is ér véget Minneapolisban, s nem is csak George Floyd szellemét idézi fel. Hiszen az is tudható, hogy Chicagóban és Atlantában is épül pillanatnyilag egy-egy Riotsvelle-hez nagyon hasonlatos kiképző központ.

Sierra Pettengill filmje után jobban teszed, ha sietsz haza, s megnézed a századszor is a Hairt, attól talán gyorsabban áll helyre a lelki békéd.

A Riotsville U.S.A. című filmet november 10-én, csütörtökön este 20.00-kor a Művész Huszárik termében, november 11-én 18.15-kor, illetve november 12-én, 20.00-kor a Kino kistermében, november 13-án este kilenckor pedig a Toldi nagytermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.