Egy este Richard Dreyfuss-szal + A cápa vetítés címmel hirdettek programot a Massachusetts állambeli Beverlyben. Az alig 43 ezer fős kisvárosban a rendezvény kiemelkedő eseménynek számított, amelyre minden jegy elkelt. Arra azonban valószínűleg a szervezők sem számítottak, hogy a rendezvény híre az egész világot bejárja majd.
Az eset akkor robbant ki, mikor a helyszínként szolgáló The Cabot színház Facebook-oldalán kirakott egy közleményt a május 25-i műsorral kapcsolatban. „Tisztában vagyunk és osztozunk azokban az aggodalmakban, amelyek legutóbbi, Richard Dreyfuss-szal kapcsolatos eseményünket övezik, mely A cápa című film vetítése előtt törént. A Mr. Dreyfuss által kifejezett nézetek nem tükrözik a tiszteletet és azokat az értékeket, amelyet szervezetként képviselünk. Nagyon sajnáljuk, hogy mindez több támogatónknak kellemetlenséget okozott. Sajnáljuk hogy egy rendezvény, amelynek egy ikonikus film ünnepléséről és az arról való társalgásról kellett volna szólnia, politikai nézetek platformjává vált” – szól a szöveg, melyben az intézmény teljes felelősséget vállal a történtekért.
De mégis mi történt?
Pontosan még mindig nem lehet tudni, de az eseményen készült videók, illetve a résztvevők azóta napvilágra került beszámolói alapján nagyjából sejteni lehet. Az egyik videó szerint Dreyfuss Taylor Swift egyik jól ismert slágerére, a Love Storyra vonult be női ruhát viselve, parodisztikusan illegetve magát. Egy pár színpadi munkás segítségével levetette ruháját és felvette öltönyét, majd már a beszélgetés elején megjegyezte, hogy a nők túl alázatosak és gyengék. Ekkor a nézők egy része még azt hitte, a színész a régi hollywoodi nőgyűlölő felfogást parodizálja. A folytatásból azonban kiderült, hogy paródiáról szó sincs: a szexizmust maga Dreyfuss testesíti meg. Barbara Streisandot, aki 1987-es Call girl ötszázért című filmje egyik főszereplője és producere, például zseninek nevezte, majd hozzátette: soha nem hallgatna rá, hiszen nő, a nőknek pedig soha nem kellene hatalmat adni.
Egy résztvevő beszámolója szerint ezután kikelt a MeToo-mozgalom, majd az LMBTQ-közösségek ellen: azt állította például, hogy a transz gyermekek szülei egyszerűen rossz szülők, és a nemváltást soha nem kellene engedélyezniük, a gyerekek ugyanis bármikor meggondolhatják magukat. „Ez az egész nem oké, egy 15 éves gyerek azt is mondhatja, hogy »Én egy polip vagyok!«” – tette hozzá. Ekkor már több néző kiabálva fejezte ki nemtetszését és olyanok is akadtak, akik elhagyták a mozitermet.
Nem ez Dreyfuss első ilyen jellegű megnyilvánulása. Egy Facebook-komment szerint az előző napi, New Hampshire-ben megtartott programon is melegellenes kijelentéseket tett, korábban pedig egy tévéműsorban azt mondta, hánynia kell az Akadémia azon szabályáról, amely az Oscar-díjak esetében előírja az inkluzivitást. „Ez művészeti forma. És a reklám és pénzszerzés egy formája is, de elsősorban művészet. És művészként senkinek sem kellene előírnia számomra, hogy melyik aktuális moralitásötlet előtt hajoljak meg” – magyarázta.
A 76 éves Richard Dreyfuss karrierje még a 60-as években indult tévésorozatokkal, a 70-es, 80-as évekre pedig Hollywood egyik legnagyobb sztárjává vált. Olyan filmekben szerepelt ekkor, mint az American Graffiti, A cápa, a Harmadik típusú találkozások, a Hölgyem, Isten áldja, melyért 1978-ban Oscar-díjat nyert, vagy az Állj mellém!. A 90-es években szintén olyan jelentős filmekben tűnt fel, mint a Rosencrantz és Guildenstern halott, a Képeslapok a szakadékból, vagy a Csendszimfónia, utóbbiért szintén Oscarra jelölték. Akciófilmekben (Zsarulesen-sorozat), komédiákban (Isten nem ver Bobbal, Alibi törzs) játszott, a 2000-es évektől azonban egyre inkább csak mellékszerepekben tűnt fel. Legutóbbi filmje, amely a magyar mozikba is eljutott, a 2018-as Könyvklub volt.
