Sandler, Murphy, női rendezők: úgy néz ki, bármit tesznek, az Oscar nem veszi őket komolyan

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 16.

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy Adam Sandler hozza majd az év alakítását?

Kihirdették a 92. Oscar jelöltlistáját, amelyen magyar filmet nem, ám Jokert, Az írt vagy 1917-et annál többet találunk. Mint minden évben, ezúttal is elárasztották a netet a kimaradók miatt duzzogó posztok és tweetek, és szintén hagyományos módon elkezdődött egy kampány, mely az Akadémia megregulázását követeli. Az első elégedetlen hang viszont a szokottnál is hamarabb, a jelöltek kihirdetése utáni pillanatban megszólalt: az egyik, nomináltakat felolvasó műsorvezető, Issa Rae a rendezői kategória felolvasása után így kommentálta a nőket mellőző névsort: "Gratulálok ezeknek a férfiaknak".

Az Oscar 92 éves története során mindössze öt nőt jelöltek a Legjobb rendező kategóriájában:

  • Lina Wertmüller (Világszép Pasqualino, 1976)
  • Jane Campion (Zongoralecke, 1993)
  • Sofia Coppola (Elveszett jelentés, 2003)
  • Kathryn Bigelow (Bombák földjén, 2009)
  • Greta Gerwin (Lady Bird, 2017)

 

A kritikus hangok azonban csak a MeeToo és TimesUp kampányok fémjelezte utóbbi években erősödtek fel a nők mellőzésével kapcsolatban, ám az Oscarnál sokkal összetettebb problémáról van szó. Egy tanulmány szerint ugyan tavaly minden eddiginél több nők által rendezett film született, ám az ilyen mozik száma még mindig túl kis merítést ad, ha a lehetséges Oscar-jelölteket vesszük számba. Egy kivételes barát, Honey Boy, Queen & Slim, A Wall Street pillangói, Portré a lángoló fiatal lányról, The Souvenir – mind nők rendezte, kritikuskedvenc filmek voltak, de valójában soha nem volt esélyük az Oscarra. Akad azonban két rendező, aki az előzetes várakozások szerint joggal reménykedett volna: Greta Gerwing (Kisasszonyok) és Lulu Wang (The Farewell).

Előbbi hosszú ideig főleg kisebb komédiákban játszott, majd 2017-ben debütált rendezőként: a Lady Birdért egyből Oscarra is jelölték. A kritikusok szerint a Kisasszonyok legalább akkora szenzáció, mint három évvel ezelőtti coming of age-sztorija: a bukott adaptációk évében nyúlt egy klasszikus regényhez, melyet friss és kreatív módon álmodott a vászonra. A Kisasszonyok viszont nem búslakodhat, 6 Oscarra, köztük a Legjobb film díjára is jelölték.

A másik aspiráns, a The Farewell sokáig úgy tűnt, az idei Oscar kedvenc indie-je lehet – az idei év Lady Birdje, vagy épp az új Család kicsi kincse. A keserédes dráma egy Amerikában élő kínai családról szól, akik hazalátogatnak a beteg nagymamához, s a rokonlátogatás alatt mindenki igyekszik úgy tenni, mintha semmi probléma nem lenne. Az előzetes találgatások a filmet, a rendezőt, a forgatókönyvet és a Golden Globe-ot nyerő főszereplőt, Awkwafinát is a jelöltek közé várták – nem jött össze. Leginkább a díjátadó előrehozása miatt.

A szokásos február végi-március eleji időpont helyett ugyanis az idei gála február 10-én lesz, vagyis több mint két héttel kevesebb idejük volt a filmeknek felhívni magukra a figyelmet, a tagoknak pedig megnézni a filmeket. Az időpontváltozás miatt az Oscart megelőző seregnyi díj sokkal kevésbé volt hatással az Akadémia tagjaira: a Golden Globe után mindössze két nappal, és jóval a Színészek Céhe és a Kritikusok Díja átadása előtt kellett leadni szavazataikat. E felvezetések azonban egy-egy film kampányának nagyon is fontos részét képezik, hiszen ezekkel tudják bebiztosítani a nevüket. Nem nehéz kitalálni, hogy leginkább a kisebb filmek szívnak: mivel nincs pénzük olyan kampányokra, mint amit például a Netflix rittyentett Az ír köré, csak szép lassan, díjról díjra tudják felépíteni hírnevüket és felhívni magukra a figyelmet .

A The Farewell mellett akad egy rakás másik kisebb film, mely a megváltozott kampányidőszaknak köszönhetően hiába reménykedett jelölésben: ilyen az Éretlenségi (BAFTA és Írók Céhe jelölés a forgatókönyvért), a The Report (forgatókönyv, Adam Driver és Anette Bening) vagy épp a Just Mercy (Jamie Foxx), nem beszélve az olyan sötét lovakról, mint a Waves vagy Terrence Malick A Hidden Life-ja, melyeknek arra sem volt idejük vagy erejük, hogy valódi felhajtást alakítsanak ki maguk körül. De ugyanúgy megszívták azok a nagy sztárok is, akik indiekkel próbálták újradefiniálni karrierjüket.

Meglepő színészi visszatérésekről szól az őszi fesztiválszezon

Van köztük olyan is, aki két Oscart nyert egymás után, csakhogy eltelt azóta 25 nehéz év. A Velencei Filmfesztiválnak már vége, a következő Oscar pedig még messze van, a filmipar azonban nem pihen: az ősz az egymást érő fesztiválokról és a díjakra leginkább esélyes filmek premierjéről szól.

Még szeptemberben írtunk arról, a közelmúlt sztárjai hogyan igyekeznek komoly színészként is bizonyítani, vagy épp ismét felkapaszkodni a csúcsra. Most már azt is tudjuk, hogy Tom Hanks az egyetlen, akinek sikerült a művelet. Adam Sandler, miközben bugyuta vígjátékaival tarol a Netflixen, a Safdie-testvérek Csiszolatlan gyémánt című filmjében az év legerősebb és legemlékezetesebb alakítását hozta: szerencsejátékfüggő gyémántkereskedőként olyan két órás szarspirálba kerül, aminél hipnotikusabb szenvedéstörténetet rég láttunk. Maga a film is Oscart érdemelne, nem beszélve Sandlerről, az Akadémia azonban még jelölésre sem méltatta. Sandler lazán vette a mellőzést: Twitteren úgy reagált, hogy legalább nem kell többet öltönyt hordania, emellett pedig gratulált A vizesnyolcas-beli mamájának, a Richard Jewell balladájáért jelölést szerző Kathy Bates-nek, aki persze vette a poént.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.