Sandler, Murphy, női rendezők: úgy néz ki, bármit tesznek, az Oscar nem veszi őket komolyan

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 16.

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy Adam Sandler hozza majd az év alakítását?

Kihirdették a 92. Oscar jelöltlistáját, amelyen magyar filmet nem, ám Jokert, Az írt vagy 1917-et annál többet találunk. Mint minden évben, ezúttal is elárasztották a netet a kimaradók miatt duzzogó posztok és tweetek, és szintén hagyományos módon elkezdődött egy kampány, mely az Akadémia megregulázását követeli. Az első elégedetlen hang viszont a szokottnál is hamarabb, a jelöltek kihirdetése utáni pillanatban megszólalt: az egyik, nomináltakat felolvasó műsorvezető, Issa Rae a rendezői kategória felolvasása után így kommentálta a nőket mellőző névsort: "Gratulálok ezeknek a férfiaknak".

Az Oscar 92 éves története során mindössze öt nőt jelöltek a Legjobb rendező kategóriájában:

  • Lina Wertmüller (Világszép Pasqualino, 1976)
  • Jane Campion (Zongoralecke, 1993)
  • Sofia Coppola (Elveszett jelentés, 2003)
  • Kathryn Bigelow (Bombák földjén, 2009)
  • Greta Gerwin (Lady Bird, 2017)

 

A kritikus hangok azonban csak a MeeToo és TimesUp kampányok fémjelezte utóbbi években erősödtek fel a nők mellőzésével kapcsolatban, ám az Oscarnál sokkal összetettebb problémáról van szó. Egy tanulmány szerint ugyan tavaly minden eddiginél több nők által rendezett film született, ám az ilyen mozik száma még mindig túl kis merítést ad, ha a lehetséges Oscar-jelölteket vesszük számba. Egy kivételes barát, Honey Boy, Queen & Slim, A Wall Street pillangói, Portré a lángoló fiatal lányról, The Souvenir – mind nők rendezte, kritikuskedvenc filmek voltak, de valójában soha nem volt esélyük az Oscarra. Akad azonban két rendező, aki az előzetes várakozások szerint joggal reménykedett volna: Greta Gerwing (Kisasszonyok) és Lulu Wang (The Farewell).

Előbbi hosszú ideig főleg kisebb komédiákban játszott, majd 2017-ben debütált rendezőként: a Lady Birdért egyből Oscarra is jelölték. A kritikusok szerint a Kisasszonyok legalább akkora szenzáció, mint három évvel ezelőtti coming of age-sztorija: a bukott adaptációk évében nyúlt egy klasszikus regényhez, melyet friss és kreatív módon álmodott a vászonra. A Kisasszonyok viszont nem búslakodhat, 6 Oscarra, köztük a Legjobb film díjára is jelölték.

A másik aspiráns, a The Farewell sokáig úgy tűnt, az idei Oscar kedvenc indie-je lehet – az idei év Lady Birdje, vagy épp az új Család kicsi kincse. A keserédes dráma egy Amerikában élő kínai családról szól, akik hazalátogatnak a beteg nagymamához, s a rokonlátogatás alatt mindenki igyekszik úgy tenni, mintha semmi probléma nem lenne. Az előzetes találgatások a filmet, a rendezőt, a forgatókönyvet és a Golden Globe-ot nyerő főszereplőt, Awkwafinát is a jelöltek közé várták – nem jött össze. Leginkább a díjátadó előrehozása miatt.

A szokásos február végi-március eleji időpont helyett ugyanis az idei gála február 10-én lesz, vagyis több mint két héttel kevesebb idejük volt a filmeknek felhívni magukra a figyelmet, a tagoknak pedig megnézni a filmeket. Az időpontváltozás miatt az Oscart megelőző seregnyi díj sokkal kevésbé volt hatással az Akadémia tagjaira: a Golden Globe után mindössze két nappal, és jóval a Színészek Céhe és a Kritikusok Díja átadása előtt kellett leadni szavazataikat. E felvezetések azonban egy-egy film kampányának nagyon is fontos részét képezik, hiszen ezekkel tudják bebiztosítani a nevüket. Nem nehéz kitalálni, hogy leginkább a kisebb filmek szívnak: mivel nincs pénzük olyan kampányokra, mint amit például a Netflix rittyentett Az ír köré, csak szép lassan, díjról díjra tudják felépíteni hírnevüket és felhívni magukra a figyelmet .

A The Farewell mellett akad egy rakás másik kisebb film, mely a megváltozott kampányidőszaknak köszönhetően hiába reménykedett jelölésben: ilyen az Éretlenségi (BAFTA és Írók Céhe jelölés a forgatókönyvért), a The Report (forgatókönyv, Adam Driver és Anette Bening) vagy épp a Just Mercy (Jamie Foxx), nem beszélve az olyan sötét lovakról, mint a Waves vagy Terrence Malick A Hidden Life-ja, melyeknek arra sem volt idejük vagy erejük, hogy valódi felhajtást alakítsanak ki maguk körül. De ugyanúgy megszívták azok a nagy sztárok is, akik indiekkel próbálták újradefiniálni karrierjüket.

Meglepő színészi visszatérésekről szól az őszi fesztiválszezon

Van köztük olyan is, aki két Oscart nyert egymás után, csakhogy eltelt azóta 25 nehéz év. A Velencei Filmfesztiválnak már vége, a következő Oscar pedig még messze van, a filmipar azonban nem pihen: az ősz az egymást érő fesztiválokról és a díjakra leginkább esélyes filmek premierjéről szól.

Még szeptemberben írtunk arról, a közelmúlt sztárjai hogyan igyekeznek komoly színészként is bizonyítani, vagy épp ismét felkapaszkodni a csúcsra. Most már azt is tudjuk, hogy Tom Hanks az egyetlen, akinek sikerült a művelet. Adam Sandler, miközben bugyuta vígjátékaival tarol a Netflixen, a Safdie-testvérek Csiszolatlan gyémánt című filmjében az év legerősebb és legemlékezetesebb alakítását hozta: szerencsejátékfüggő gyémántkereskedőként olyan két órás szarspirálba kerül, aminél hipnotikusabb szenvedéstörténetet rég láttunk. Maga a film is Oscart érdemelne, nem beszélve Sandlerről, az Akadémia azonban még jelölésre sem méltatta. Sandler lazán vette a mellőzést: Twitteren úgy reagált, hogy legalább nem kell többet öltönyt hordania, emellett pedig gratulált A vizesnyolcas-beli mamájának, a Richard Jewell balladájáért jelölést szerző Kathy Bates-nek, aki persze vette a poént.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.