Sandler, Murphy, női rendezők: úgy néz ki, bármit tesznek, az Oscar nem veszi őket komolyan

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 16.

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy Adam Sandler hozza majd az év alakítását?

Kihirdették a 92. Oscar jelöltlistáját, amelyen magyar filmet nem, ám Jokert, Az írt vagy 1917-et annál többet találunk. Mint minden évben, ezúttal is elárasztották a netet a kimaradók miatt duzzogó posztok és tweetek, és szintén hagyományos módon elkezdődött egy kampány, mely az Akadémia megregulázását követeli. Az első elégedetlen hang viszont a szokottnál is hamarabb, a jelöltek kihirdetése utáni pillanatban megszólalt: az egyik, nomináltakat felolvasó műsorvezető, Issa Rae a rendezői kategória felolvasása után így kommentálta a nőket mellőző névsort: "Gratulálok ezeknek a férfiaknak".

Az Oscar 92 éves története során mindössze öt nőt jelöltek a Legjobb rendező kategóriájában:

  • Lina Wertmüller (Világszép Pasqualino, 1976)
  • Jane Campion (Zongoralecke, 1993)
  • Sofia Coppola (Elveszett jelentés, 2003)
  • Kathryn Bigelow (Bombák földjén, 2009)
  • Greta Gerwin (Lady Bird, 2017)

 

A kritikus hangok azonban csak a MeeToo és TimesUp kampányok fémjelezte utóbbi években erősödtek fel a nők mellőzésével kapcsolatban, ám az Oscarnál sokkal összetettebb problémáról van szó. Egy tanulmány szerint ugyan tavaly minden eddiginél több nők által rendezett film született, ám az ilyen mozik száma még mindig túl kis merítést ad, ha a lehetséges Oscar-jelölteket vesszük számba. Egy kivételes barát, Honey Boy, Queen & Slim, A Wall Street pillangói, Portré a lángoló fiatal lányról, The Souvenir – mind nők rendezte, kritikuskedvenc filmek voltak, de valójában soha nem volt esélyük az Oscarra. Akad azonban két rendező, aki az előzetes várakozások szerint joggal reménykedett volna: Greta Gerwing (Kisasszonyok) és Lulu Wang (The Farewell).

Előbbi hosszú ideig főleg kisebb komédiákban játszott, majd 2017-ben debütált rendezőként: a Lady Birdért egyből Oscarra is jelölték. A kritikusok szerint a Kisasszonyok legalább akkora szenzáció, mint három évvel ezelőtti coming of age-sztorija: a bukott adaptációk évében nyúlt egy klasszikus regényhez, melyet friss és kreatív módon álmodott a vászonra. A Kisasszonyok viszont nem búslakodhat, 6 Oscarra, köztük a Legjobb film díjára is jelölték.

A másik aspiráns, a The Farewell sokáig úgy tűnt, az idei Oscar kedvenc indie-je lehet – az idei év Lady Birdje, vagy épp az új Család kicsi kincse. A keserédes dráma egy Amerikában élő kínai családról szól, akik hazalátogatnak a beteg nagymamához, s a rokonlátogatás alatt mindenki igyekszik úgy tenni, mintha semmi probléma nem lenne. Az előzetes találgatások a filmet, a rendezőt, a forgatókönyvet és a Golden Globe-ot nyerő főszereplőt, Awkwafinát is a jelöltek közé várták – nem jött össze. Leginkább a díjátadó előrehozása miatt.

A szokásos február végi-március eleji időpont helyett ugyanis az idei gála február 10-én lesz, vagyis több mint két héttel kevesebb idejük volt a filmeknek felhívni magukra a figyelmet, a tagoknak pedig megnézni a filmeket. Az időpontváltozás miatt az Oscart megelőző seregnyi díj sokkal kevésbé volt hatással az Akadémia tagjaira: a Golden Globe után mindössze két nappal, és jóval a Színészek Céhe és a Kritikusok Díja átadása előtt kellett leadni szavazataikat. E felvezetések azonban egy-egy film kampányának nagyon is fontos részét képezik, hiszen ezekkel tudják bebiztosítani a nevüket. Nem nehéz kitalálni, hogy leginkább a kisebb filmek szívnak: mivel nincs pénzük olyan kampányokra, mint amit például a Netflix rittyentett Az ír köré, csak szép lassan, díjról díjra tudják felépíteni hírnevüket és felhívni magukra a figyelmet .

A The Farewell mellett akad egy rakás másik kisebb film, mely a megváltozott kampányidőszaknak köszönhetően hiába reménykedett jelölésben: ilyen az Éretlenségi (BAFTA és Írók Céhe jelölés a forgatókönyvért), a The Report (forgatókönyv, Adam Driver és Anette Bening) vagy épp a Just Mercy (Jamie Foxx), nem beszélve az olyan sötét lovakról, mint a Waves vagy Terrence Malick A Hidden Life-ja, melyeknek arra sem volt idejük vagy erejük, hogy valódi felhajtást alakítsanak ki maguk körül. De ugyanúgy megszívták azok a nagy sztárok is, akik indiekkel próbálták újradefiniálni karrierjüket.

Meglepő színészi visszatérésekről szól az őszi fesztiválszezon

Van köztük olyan is, aki két Oscart nyert egymás után, csakhogy eltelt azóta 25 nehéz év. A Velencei Filmfesztiválnak már vége, a következő Oscar pedig még messze van, a filmipar azonban nem pihen: az ősz az egymást érő fesztiválokról és a díjakra leginkább esélyes filmek premierjéről szól.

Még szeptemberben írtunk arról, a közelmúlt sztárjai hogyan igyekeznek komoly színészként is bizonyítani, vagy épp ismét felkapaszkodni a csúcsra. Most már azt is tudjuk, hogy Tom Hanks az egyetlen, akinek sikerült a művelet. Adam Sandler, miközben bugyuta vígjátékaival tarol a Netflixen, a Safdie-testvérek Csiszolatlan gyémánt című filmjében az év legerősebb és legemlékezetesebb alakítását hozta: szerencsejátékfüggő gyémántkereskedőként olyan két órás szarspirálba kerül, aminél hipnotikusabb szenvedéstörténetet rég láttunk. Maga a film is Oscart érdemelne, nem beszélve Sandlerről, az Akadémia azonban még jelölésre sem méltatta. Sandler lazán vette a mellőzést: Twitteren úgy reagált, hogy legalább nem kell többet öltönyt hordania, emellett pedig gratulált A vizesnyolcas-beli mamájának, a Richard Jewell balladájáért jelölést szerző Kathy Bates-nek, aki persze vette a poént.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.