Sandler, Murphy, női rendezők: úgy néz ki, bármit tesznek, az Oscar nem veszi őket komolyan

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 16.

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy Adam Sandler hozza majd az év alakítását?

Kihirdették a 92. Oscar jelöltlistáját, amelyen magyar filmet nem, ám Jokert, Az írt vagy 1917-et annál többet találunk. Mint minden évben, ezúttal is elárasztották a netet a kimaradók miatt duzzogó posztok és tweetek, és szintén hagyományos módon elkezdődött egy kampány, mely az Akadémia megregulázását követeli. Az első elégedetlen hang viszont a szokottnál is hamarabb, a jelöltek kihirdetése utáni pillanatban megszólalt: az egyik, nomináltakat felolvasó műsorvezető, Issa Rae a rendezői kategória felolvasása után így kommentálta a nőket mellőző névsort: "Gratulálok ezeknek a férfiaknak".

Az Oscar 92 éves története során mindössze öt nőt jelöltek a Legjobb rendező kategóriájában:

  • Lina Wertmüller (Világszép Pasqualino, 1976)
  • Jane Campion (Zongoralecke, 1993)
  • Sofia Coppola (Elveszett jelentés, 2003)
  • Kathryn Bigelow (Bombák földjén, 2009)
  • Greta Gerwin (Lady Bird, 2017)

 

A kritikus hangok azonban csak a MeeToo és TimesUp kampányok fémjelezte utóbbi években erősödtek fel a nők mellőzésével kapcsolatban, ám az Oscarnál sokkal összetettebb problémáról van szó. Egy tanulmány szerint ugyan tavaly minden eddiginél több nők által rendezett film született, ám az ilyen mozik száma még mindig túl kis merítést ad, ha a lehetséges Oscar-jelölteket vesszük számba. Egy kivételes barát, Honey Boy, Queen & Slim, A Wall Street pillangói, Portré a lángoló fiatal lányról, The Souvenir – mind nők rendezte, kritikuskedvenc filmek voltak, de valójában soha nem volt esélyük az Oscarra. Akad azonban két rendező, aki az előzetes várakozások szerint joggal reménykedett volna: Greta Gerwing (Kisasszonyok) és Lulu Wang (The Farewell).

Előbbi hosszú ideig főleg kisebb komédiákban játszott, majd 2017-ben debütált rendezőként: a Lady Birdért egyből Oscarra is jelölték. A kritikusok szerint a Kisasszonyok legalább akkora szenzáció, mint három évvel ezelőtti coming of age-sztorija: a bukott adaptációk évében nyúlt egy klasszikus regényhez, melyet friss és kreatív módon álmodott a vászonra. A Kisasszonyok viszont nem búslakodhat, 6 Oscarra, köztük a Legjobb film díjára is jelölték.

A másik aspiráns, a The Farewell sokáig úgy tűnt, az idei Oscar kedvenc indie-je lehet – az idei év Lady Birdje, vagy épp az új Család kicsi kincse. A keserédes dráma egy Amerikában élő kínai családról szól, akik hazalátogatnak a beteg nagymamához, s a rokonlátogatás alatt mindenki igyekszik úgy tenni, mintha semmi probléma nem lenne. Az előzetes találgatások a filmet, a rendezőt, a forgatókönyvet és a Golden Globe-ot nyerő főszereplőt, Awkwafinát is a jelöltek közé várták – nem jött össze. Leginkább a díjátadó előrehozása miatt.

A szokásos február végi-március eleji időpont helyett ugyanis az idei gála február 10-én lesz, vagyis több mint két héttel kevesebb idejük volt a filmeknek felhívni magukra a figyelmet, a tagoknak pedig megnézni a filmeket. Az időpontváltozás miatt az Oscart megelőző seregnyi díj sokkal kevésbé volt hatással az Akadémia tagjaira: a Golden Globe után mindössze két nappal, és jóval a Színészek Céhe és a Kritikusok Díja átadása előtt kellett leadni szavazataikat. E felvezetések azonban egy-egy film kampányának nagyon is fontos részét képezik, hiszen ezekkel tudják bebiztosítani a nevüket. Nem nehéz kitalálni, hogy leginkább a kisebb filmek szívnak: mivel nincs pénzük olyan kampányokra, mint amit például a Netflix rittyentett Az ír köré, csak szép lassan, díjról díjra tudják felépíteni hírnevüket és felhívni magukra a figyelmet .

A The Farewell mellett akad egy rakás másik kisebb film, mely a megváltozott kampányidőszaknak köszönhetően hiába reménykedett jelölésben: ilyen az Éretlenségi (BAFTA és Írók Céhe jelölés a forgatókönyvért), a The Report (forgatókönyv, Adam Driver és Anette Bening) vagy épp a Just Mercy (Jamie Foxx), nem beszélve az olyan sötét lovakról, mint a Waves vagy Terrence Malick A Hidden Life-ja, melyeknek arra sem volt idejük vagy erejük, hogy valódi felhajtást alakítsanak ki maguk körül. De ugyanúgy megszívták azok a nagy sztárok is, akik indiekkel próbálták újradefiniálni karrierjüket.

Meglepő színészi visszatérésekről szól az őszi fesztiválszezon

Van köztük olyan is, aki két Oscart nyert egymás után, csakhogy eltelt azóta 25 nehéz év. A Velencei Filmfesztiválnak már vége, a következő Oscar pedig még messze van, a filmipar azonban nem pihen: az ősz az egymást érő fesztiválokról és a díjakra leginkább esélyes filmek premierjéről szól.

Még szeptemberben írtunk arról, a közelmúlt sztárjai hogyan igyekeznek komoly színészként is bizonyítani, vagy épp ismét felkapaszkodni a csúcsra. Most már azt is tudjuk, hogy Tom Hanks az egyetlen, akinek sikerült a művelet. Adam Sandler, miközben bugyuta vígjátékaival tarol a Netflixen, a Safdie-testvérek Csiszolatlan gyémánt című filmjében az év legerősebb és legemlékezetesebb alakítását hozta: szerencsejátékfüggő gyémántkereskedőként olyan két órás szarspirálba kerül, aminél hipnotikusabb szenvedéstörténetet rég láttunk. Maga a film is Oscart érdemelne, nem beszélve Sandlerről, az Akadémia azonban még jelölésre sem méltatta. Sandler lazán vette a mellőzést: Twitteren úgy reagált, hogy legalább nem kell többet öltönyt hordania, emellett pedig gratulált A vizesnyolcas-beli mamájának, a Richard Jewell balladájáért jelölést szerző Kathy Bates-nek, aki persze vette a poént.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.