Senki nem költött még annyit a Sundance-en, mint az Amazon

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 4.

Mikrofilm

Sorra dőltek a rekordok a legismertebb függetlenfilmes fesztiválon.

Tavaly egyáltalán nem vásárolt, idén viszont öt filmért 47 millió dollárt áldozott az Amazon – többet, mint bármelyik stúdió a fesztivál történetében, számolt be róla a The Hollywood Reporter.

Első vétele máris rekordot döntött: a Hulut túllicitálva 13 millió dollárért szerezték meg az Emma Thompson és Mindy Kaling fémjelezte Late Night című dramedyt, amely egy talk show műsorvezetőről szól, aki attól fél, hamarosan elveszti műsorát. Néhány nappal később aztán saját rekordjukat is megdöntve 14 milliót fizettek a The Report című drámáért, amely Jon Hamm és Adam Driver főszereplésével a Bush-éra kínvallatásait veszi górcső alá 9/11 után.

Órákkal később újabb rekordüzlet következett:

a New Line-t kiütve 15 millió dollárt fizetettek Gurinder Chada coming-of-age drámájáért, a Blinded by the Lightért. Január 30-án újabb 14 milliós bizniszt kötöttek: a Brittany Runs a Marathon című drámának Jillian Bell a főszereplője és egy New York-i nőről szól, aki igyekszik rendbe tenni életét.

Hilary Swank és Clara Rugaard szelfit készít az Anya nevű robottal az I Am Mother című filmjük bemutatója előtt a Sundance Filmfesztiválon

Hilary Swank és Clara Rugaard szelfit készít az Anya nevű robottal az I Am Mother című filmjük bemutatója előtt a Sundance Filmfesztiválon

Fotó: MTI/EPA/George Frey

 

Shia LeBeouf szerelemgyerekéért, a Honey Boyért márt csak 5 milliót adtak: az önéletrajzi ihletésű filmet LeBeouf írta és saját apját alakítja benne. Az Amazon utolsó vásárlása mindezekhez képest már aprópénz volt: iparági pletykák szerint hatszámjegyű összeget fizettek a fesztivál dokumentumfilmes díjazottjáért, a One Child Nation-ért, amely Kína gyermekpolitikáját mutatja be egy család történetén keresztül.

A rivális stúdióknak persze nem tetszik az Amazon esztelen költekezése;

mivel sok forgalmazó nem tud versenyezni, az egész indie filmforgalmazást veszélybe kerülhet. A rekordokat döntögető bevásárlásokat azért is kritizálták, mert a hatalmas árcédulák nem jelentenek automatikus sikert a pénztáraknál: a Patti Cake$ért 2017-ben a Fox Searchlight Pictures például 9,5 milliót fizetett, a bevétele mégse érte el a másfél millió dollárt – világszinten.

A tavalyi fesztivál egyik szenzációját, az Assassination Nationt sokan már bemutatójakor kikiáltották kultfilmnek, végül a mindössze egy éves Neon több mint 10 millió dollárt fizetett érte. A produkciós céget a Bosszúállók: Végtelen háborút jegyző Russo testvérek alapították, de elég rossz üzletet csináltak: a film alig két milliót fialt.

Azért jó példa is akad a közelmúltból, ráadásul pont az Amazontól: a szintén a Sundance-en megvásárolt Rögtönzött szerelem és A régi város nemcsak Oscar-jelölésekkel és díjakkal tarkított kritikai sikereket arattak, de a pénztáraknál is jól teljesítettek, így bőven behozták árukat. Az idei fesztiválon

nagyon nagy keletje volt a női alkotóknak

– az A24 7 milliót adott Lulu Wand The Farewell című kínai vígjátékáért, melynek főszereplője az idén a Crazy Rich Asiannel befutott Awkwafina.

A Netflix állítólag hajlandó lett volna 10 milliót is fizetni érte, de lemaradt a licitről. Övék lett viszont kettő is a legnagyobb hírverést keltő dokumentumfilmek közül: az American Factoryben a high-tech Kína és az amerikai munkásosztály csap össze, amikor egy kínai milliomos új gyárat nyit a General Motors romjain Ohióban.

A Knock Down the House pedig Alexandria Ocasio-Cortez kampányát örökíti meg, akinél fiatalabb nő még nem került be a Kongresszusba, és Amerika-szerte hatalmas közösségi média sztárnak számít.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.