Tévétorrent

Újranyitott Star Trek univerzum: különösen sokat bíz a nosztalgia erejére

Mikrofilm

A sorozat készítői egyszerre próbálják kielégíteni a régi rajongókat és az új nézőket.

Jó ideig a Star Trek minden évada és alsorozata az optimizmust, a tudásszomjat és a felfedezési vágyat testesítette meg. Az univerzum ugyan rejtegetett veszélyeket és ellenségeket, de tele volt szépséggel és kulturális sokszínűséggel, s mindezek csak az erkölcsileg stabil, bajtársias és elfogadó szereplők felfedezésére vártak.

Ennek a világnak az alapját pedig a demokratikus értékeket és egyenlőséget képviselő Föderáció alkotta. Az új Star Trek: Discovery viszont már erősen elkalandozott a nyomasztóbb, pesszimistább hangnem felé – a Picard ezt folytatja.

Az új nemzedék nemes, elegáns kapitányát jóval virágkorán túl, szomorú, csalódásaitól és hibáitól meggyötört öregemberként látjuk. A Picard első néhány epizódjában meglehetősen sok időt tölt a Földön – meleg színekben fürdő szőlőbirtoka mintha a jelenünkben létezne. Persze a visszavonult felfedező nem maradhat sokáig nyugton, múltbeli hibái újra az irányítópulthoz szólítják.

Az újraindított ST-sorozatok paradoxona,

hogy egyszerre próbálják kielégíteni a régi rajongókat és az új nézőket, de a Picard különösen sokat bíz a nosztalgia erejére. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor nyújt ezt-azt a sorozat: olyan kérdésekkel is számot vetnek az alkotók, amelyek felé a régebbi sorozatok kevésbé kalandoztak.

A multikulturális együttélés kihívásai, a népirtás, a vallási fundamentalizmussal összefüggő terrorizmus, a szintetikus életformák megalkotásának etikai dilemmái – ezek mind próbára teszik a Picard eredeti sorozatból átmentett moralitását és diplomáciai érzékét.

Magyar felirat: Bender & NocadLee

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.