Interjú

„Talán maradnom kellett volna”

William Friedkin filmrendező

Mikrofilm

Autós üldözések, ördögűzés és korhatáros csirkecombok kísérik pályáját – a Francia kapcsolat és Az ördögűző Oscar-díjas rendezőjét Los Angeles-i otthonában értük el telefonon, hogy nagy sikereiről és jelentős bukásairól, Gene Hackmanről, Fritz Langról és Henri-Georges Clouzot-ról is beszélgessünk.

Magyar Narancs: Tíz éve került a mozikba a Gyilkos Joe. Az amerikai korhatárbizottság a legsúlyosabb korhatár-besorolással büntette a filmet.

William Friedkin: Valószínűleg egy jelenet akadt a torkukon: a csirkecombos (Matthew McConaughey arra kényszeríti Gina Gershont, hogy fellációt végezzen egy rántott csirkecombon – K. G.). A korhatárbizottság hasznos intézmény, ha azzal foglalkoznak, hogy mi kerüljön, vagy ne kerüljön a gyerekek szeme elé. Az már kevésbé üdvös, ha elkezdik cenzúrázni a filmeket. Leromboljuk, hogy megmentsük – ezt mondta anno az USA Vietnamról, és ugyanez volt a hozzáállása a bizottságnak a Gyilkos Joe-val szemben. Ebből én nem kértem.

MN: Akárcsak a Gyilkos Joe, egy korai filmje is színdarab-adaptáció volt: A születésnap című Harold Pinter-darabot vitte filmre, ezzel indult a játékfilmes pályája.

WF: Több hónapon át dolgoztam Pinterrel, többet tanultam tőle a dráma természetéről, mint bárki mástól. Eléggé tartottak tőle az Államokban, félelmetes alak hírében állt, nyilván mert számos alkalommal elítélte az amerikai politikát, egyebek mellett Vietnam miatt is. Ki nem állhatta a legtöbb politikust, és úgy ahogy volt, a politikát. Még a feleségem is félt találkozni vele, de alaptalannak bizonyultak a félelmei. A halála előtt néhány hónappal együtt ebédeltünk Pinterrel Angliában: mint egy királynővel, úgy bánt vele. A születésnap után egyszer majdnem dolgoztunk újra együtt: A szerető című darabjából akart filmet csinálni az egyik stúdió, Paul Newman és Joanne Woodward játszottak volna benne. Pinter azt akarta, hogy én rendezzem, de már elköteleztem magam egy másik filmre, ki tudja már, melyikre.

MN: Fritz Lang is nagy hatással lehetett önre. Már ünnepelt rendezőként, a Francia kapcsolat és Az ördögűző után sikerült leültetnie a kamerák elé egy interjúra.

WF: Valakitől azt hallottam, hogy még életben van és itt él Los Angelesben, hát fogtam magam és felhívtam az Amerikai Rendezők Céhét, hogy megvan-e nekik a száma. Megvolt. Én meg felhívtam. Elég barátságtalan hang szólt bele, maga Lang. „William Friedkin vagyok, uram, filmrendező vagyok, nagyon szeretnék önnel találkozni” – így kezdtem. „Én viszont nem akarok magával találkozni” – vágta rá Fritz Lang, és letette a telefont. Végül mégiscsak megjött a kedve, mert néhány napra rá ő hívta fel a rendezők céhét: elkérte a számomat és felhívott. Időközben talán valaki súgott rólam neki valamit, ami felkeltette az érdeklődését. Mindenki odavan a Metropolisért vagy az M-ért, de Lang azt mondta nekem, egyáltalán nem érdeklik a német filmjei, csak egyik-másik amerikai filmjét tartja valamire. Pedig ezek valójában B filmek voltak.

MN: Hollywood nagyjai közül George Cukor kifejezetten ellenségesen lépett fel önnel szemben: a memoárja szerint Cukor mindent megtett, hogy elkaszálja Az ördögűző Oscar-esélyeit.

WF: Miután Az ördögűzőt tíz kategóriában jelölték Oscarra, Cukor és Robert Aldrich (leghíresebb rendezése A piszkos tizenkettő – K. G.) azzal a szöveggel járták körbe a kollégákat, hogy ha a filmem nyer, az Hollywood végét jelenti. Aldrich egyébként maga akarta megrendezni Az ördögűzőt. Szóval, ő és Cukor kampányt folytattak a film ellen. Szerintem valóban elborzasztotta őket, amit Az ördögűzőben láttak, hollywoodi stúdiófilmben ilyesmire nem volt példa. Csoda, hogy egyáltalán bemutatták úgy, ahogy megcsináltam. Ráadásul hatalmas kasszasiker lett. Cukor és Aldrich nagyon jó rendezők voltak, de ki nem állhatták ezt a filmet. Azt gondolom, őszintén féltek attól, hogy ha Hollywood megkoronázza Az ördögűzőt, azzal az általuk ismert Hollywoodnak befellegzett. Amikor a korhatárbizottság elé vittük, a Warner Bros. és én is abban a hitben voltunk, hogy vagy X besorolást kapunk (az akkori idők legsúlyosabb korhatára – K. G.), vagy mindent kivágatnak a filmből, de simán átment egy R-rel (17 év alatt szülői felügyelet szükséges – K. G.), ki sem kellett vágnunk belőle semmit. Ma biztosan X-et kapna. Akkoriban épp liberálisabb volt a vezetés, nem cenzorként viselkedtek, mint mostanában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.