Interjú

„Talán maradnom kellett volna”

William Friedkin filmrendező

Mikrofilm

Autós üldözések, ördögűzés és korhatáros csirkecombok kísérik pályáját – a Francia kapcsolat és Az ördögűző Oscar-díjas rendezőjét Los Angeles-i otthonában értük el telefonon, hogy nagy sikereiről és jelentős bukásairól, Gene Hackmanről, Fritz Langról és Henri-Georges Clouzot-ról is beszélgessünk.

Magyar Narancs: Tíz éve került a mozikba a Gyilkos Joe. Az amerikai korhatárbizottság a legsúlyosabb korhatár-besorolással büntette a filmet.

William Friedkin: Valószínűleg egy jelenet akadt a torkukon: a csirkecombos (Matthew McConaughey arra kényszeríti Gina Gershont, hogy fellációt végezzen egy rántott csirkecombon – K. G.). A korhatárbizottság hasznos intézmény, ha azzal foglalkoznak, hogy mi kerüljön, vagy ne kerüljön a gyerekek szeme elé. Az már kevésbé üdvös, ha elkezdik cenzúrázni a filmeket. Leromboljuk, hogy megmentsük – ezt mondta anno az USA Vietnamról, és ugyanez volt a hozzáállása a bizottságnak a Gyilkos Joe-val szemben. Ebből én nem kértem.

MN: Akárcsak a Gyilkos Joe, egy korai filmje is színdarab-adaptáció volt: A születésnap című Harold Pinter-darabot vitte filmre, ezzel indult a játékfilmes pályája.

WF: Több hónapon át dolgoztam Pinterrel, többet tanultam tőle a dráma természetéről, mint bárki mástól. Eléggé tartottak tőle az Államokban, félelmetes alak hírében állt, nyilván mert számos alkalommal elítélte az amerikai politikát, egyebek mellett Vietnam miatt is. Ki nem állhatta a legtöbb politikust, és úgy ahogy volt, a politikát. Még a feleségem is félt találkozni vele, de alaptalannak bizonyultak a félelmei. A halála előtt néhány hónappal együtt ebédeltünk Pinterrel Angliában: mint egy királynővel, úgy bánt vele. A születésnap után egyszer majdnem dolgoztunk újra együtt: A szerető című darabjából akart filmet csinálni az egyik stúdió, Paul Newman és Joanne Woodward játszottak volna benne. Pinter azt akarta, hogy én rendezzem, de már elköteleztem magam egy másik filmre, ki tudja már, melyikre.

MN: Fritz Lang is nagy hatással lehetett önre. Már ünnepelt rendezőként, a Francia kapcsolat és Az ördögűző után sikerült leültetnie a kamerák elé egy interjúra.

WF: Valakitől azt hallottam, hogy még életben van és itt él Los Angelesben, hát fogtam magam és felhívtam az Amerikai Rendezők Céhét, hogy megvan-e nekik a száma. Megvolt. Én meg felhívtam. Elég barátságtalan hang szólt bele, maga Lang. „William Friedkin vagyok, uram, filmrendező vagyok, nagyon szeretnék önnel találkozni” – így kezdtem. „Én viszont nem akarok magával találkozni” – vágta rá Fritz Lang, és letette a telefont. Végül mégiscsak megjött a kedve, mert néhány napra rá ő hívta fel a rendezők céhét: elkérte a számomat és felhívott. Időközben talán valaki súgott rólam neki valamit, ami felkeltette az érdeklődését. Mindenki odavan a Metropolisért vagy az M-ért, de Lang azt mondta nekem, egyáltalán nem érdeklik a német filmjei, csak egyik-másik amerikai filmjét tartja valamire. Pedig ezek valójában B filmek voltak.

MN: Hollywood nagyjai közül George Cukor kifejezetten ellenségesen lépett fel önnel szemben: a memoárja szerint Cukor mindent megtett, hogy elkaszálja Az ördögűző Oscar-esélyeit.

WF: Miután Az ördögűzőt tíz kategóriában jelölték Oscarra, Cukor és Robert Aldrich (leghíresebb rendezése A piszkos tizenkettő – K. G.) azzal a szöveggel járták körbe a kollégákat, hogy ha a filmem nyer, az Hollywood végét jelenti. Aldrich egyébként maga akarta megrendezni Az ördögűzőt. Szóval, ő és Cukor kampányt folytattak a film ellen. Szerintem valóban elborzasztotta őket, amit Az ördögűzőben láttak, hollywoodi stúdiófilmben ilyesmire nem volt példa. Csoda, hogy egyáltalán bemutatták úgy, ahogy megcsináltam. Ráadásul hatalmas kasszasiker lett. Cukor és Aldrich nagyon jó rendezők voltak, de ki nem állhatták ezt a filmet. Azt gondolom, őszintén féltek attól, hogy ha Hollywood megkoronázza Az ördögűzőt, azzal az általuk ismert Hollywoodnak befellegzett. Amikor a korhatárbizottság elé vittük, a Warner Bros. és én is abban a hitben voltunk, hogy vagy X besorolást kapunk (az akkori idők legsúlyosabb korhatára – K. G.), vagy mindent kivágatnak a filmből, de simán átment egy R-rel (17 év alatt szülői felügyelet szükséges – K. G.), ki sem kellett vágnunk belőle semmit. Ma biztosan X-et kapna. Akkoriban épp liberálisabb volt a vezetés, nem cenzorként viselkedtek, mint mostanában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.