Tarantino, a géppuskanyelvű zsánermágus

  • Lichter Péter
  • 2019. szeptember 8.

Mikrofilm

Ha már láttad a Volt egyszer egy Hollywoodot, akkor azért, ha nem, akkor azért: Tarantino gyorstalpaló, avagy tudj meg minden fontosant Tarantinóról 3 perc alatt.

Kevés filmrendezőből lesz igazi celeb – ehhez általában sok évtizedes sikerszéria kell –, Tarantinónak viszont nagyon gyorsan sikerült ez a bravúr: már a második játékfilmje, a Ponyvaregény 1994-es bemutatása után szupersztárként ünnepelte a filmőrült közösség. A géppuskanyelvű, lexikonműveltségű, videotékásból lett filmrendező a self-made man modern szimbólumává vált: az autodidakta Tarantino utalásokkal és referenciákkal teli filmjei a végtelen filmes műveltségéről szólnak, minden karaktere mögött a rendező markáns személyisége lapul.

Tarantino korai filmjeit a gengszterfilm műfajában forgatta, de a hosszú, szellemes párbeszédekkel, narratív csavarokkal és az időnként abszurditásig fokozott erőszakkal ki is forgatta sarkaiból a zsánert.

Első játékfilmjét Harvey Keitel segítségével tudta megvalósítani: a Kutyaszorítóban egy balul sikerült bankrablás történetét meséli el, komplex flash back-szerkezete és zártszituációs felállása tette eredetivé, és persze a parádésan kiválasztott szereplők. Tarantino tehetségét általában (joggal) a forgatókönyvírással szokták azonosítani, hiszen dialógusai még színházi közegben is jól működnének – de a rendező remekül tud castingolni is.

A legtöbb filmjében felfedez (vagy újra felfedez) egy-egy színészt, aki mintha az adott karakterre született volna: ilyen volt a Ponyvaregényben az akkoriban kissé elfeledett John Travolta, a Kill Billben David Carradine vagy a Becstelen Brigantykban az osztrák Christoph Waltz, aki szinte a teljes ismeretlenségből jutott el az Oscar-díjig.

Tarantino a Ponyvaregénnyel megalkotta a kilencvenes évek legmeghatározóbb kultfilmjét, amit a filmesztétáktól a moziközönségig szinte mindenki hisztérikusan imádott. A film összegabalyodó idősíkjai miatt volt a filmelmélet számára izgalmas, menő zeneválasztása és még ennél is menőbb karakterei pedig a szélesebb közönségnek adtak valami egészen újat.

Tarantino korábban ilyen töménységben nem látott lazaságot és szellemességet hozott a gengszterfilmbe, amit aztán sokan próbáltak leutánozni (lásd például Guy Ritchie korai munkáit vagy Doug Liman Nyomás! című bűnügyi vígjátékát.) Tarantino a kilencvenes éveket egy lassan kibomló, hangulatos bűnügyi filmmel, a Jackie Brownnal zárta, aminek a főszerepére a blaxploitation filmek egyik sztárját, Pam Griert kérte fel – ez a filmje nem aratott az előzőhöz hasonlítható sikert, de kimért, realista stílusa és remek forgatókönyve (a rendező egyetlen adaptációja) miatt az egyik legjobb darabja az életműnek.

Tarantino pályája az ezredforduló után némileg elkanyarodott a bűnügyi zsánertől, filmjei jóval több műfaj jegyeit keverték és bátrabban játszottak a filmnyelvvel – vagyis azt is mondhatjuk, hogy a rendező belépett a „barokkos” korszakába.

A Kill Bill kétrészes epikus bosszútörténete az ázsiai harcművészeti zsánerek (pl. vuhszia), illetve a western és a horror hatáselemeit is felhasználta úgy, hogy a film gyakran a paródia határát súrolta a túlzott erőszakorgiájával és látványos vérfürdőjével.

Tarantino zsánerjátékai egyszerre tisztelték a műfaji hagyományokat és forgatták fel azok szabályait: a Kill Bill után forgatott Halálbiztos a régi autós-csajos exploitation filmeket idézte brutális erőszakosságával és szándékosan kópiahibás képeivel, de gyakran feláldozta a fordulatosságot egy-egy hosszú beszélgetős jelenet kedvéért.

A rendező egyik legjobban sikerült munkája, a Becstelen Brigantyk a második világháborús zsánert keverte az általa annyira kedvelt bosszúnarratívával, de Tarantino nemcsak a műfajt fordította ki a rá jellemző túldumált és ultraerőszakos szerzőiséggel, hanem a történelmet is bátran átírta.

Tarantino az ezt követő filmjeivel is a múltban ragadt, de immár abban a műfajban merült el, amellyel szinte mindegyik korábbi munkájában kacérkodott. A gyönyörűen fényképezett Django elszabadul és a szintén festői Aljas nyolcas a western alapjaira épült: utóbbit szinte teljes egészében „tarantinósította” a rendező, a kamaradráma és a thriller elemeivel fűszerezte a jól ismert világot. Tarantino először kért fel filmzeneszerzőt: nem mást, mint a spagettiwestern élő legendáját, Ennio Morriconét, aki a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét is szerezte.

____

false

Hasonlóan velős filmtörténeti összefoglalókért Kránicz Bence és Lichter péter Kalandos filmtörténet című könyvét érdemes felütni. A könyv szeptember végétől kapható a nagyobb könyvesboltokban, további részletek a könyv Facebook oldalán.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.