Chiwetel Ejiofor rendezői bemutatkozása Malawiba röpít, ahol William Kamkwamba hobbiműszerész aprópénzért és barátai kedvéért pofoz ki régi kütyüket – például egy rádiót, amelyen épp 9/11-ről szólnak a hírek. A terrortámadás destabilizációs hatása az amúgy is ingatag afrikai országban egy végső pofoncsapással ér fel: a mezőgazdasági piac összeomlik, az árvíz, majd az azt követő szárazság pedig térdre kényszeríti a gazdálkodásból élő lakosság nagy részét. A Kamkwamba család is nyomorog, olyannyira, hogy a fiú iskoláját sem tudják fizetni többé – William azonban a kiskapukat kihasználva és régimódi apjával szembemenvén egymaga oldja meg a falu problémáját: szélgépet épít, amelynek segítségével öntözőberendezést készítenek.
Szinte halljuk a puha fedeles könyv lapjainak suhogását, melynek borítójára a szokásos, hatalmas „New York Times bestseller” és „Igaz történet alapján” feliratok mellé alig fért fel a szerző és a cím. Kamkwamba könyve 10 éve jelent meg, az író pedig sikertörténetével együtt bejárta az egész világot – kár, hogy a film sem nagyon akar többet mondani, mint egy író-olvasó találkozó vagy a fülszöveg. Már a címből és a pár soros tartalomleírásból sejthetjük, hogy az a bizonyos szélgép megépül majd, s az odáig elvezető út is kiszámítható és alig hatásos: a szegénység, a kisemberek hányattatott sorsa pont úgy jelenik meg, mint a hasonszőrű filmekben, a konfliktusok és megoldásaik sem tartogatnak semmi meglepetést. Egyedül Ejiofor és a főhőst alakító Maxwell Simba játéka marad emlékezetes.
Elérhető a Netflixen
