Újabb emberek vádolják szexuális zaklatással a Bohém rapszódia rendezőjét

  • Szabó Ádám
  • 2019. január 24.

Mikrofilm

A fogdosástól az szexuális erőszakig terjednek a vádak – az áldozatok mind fiatalkorú fiúk.

Egy nappal azután, hogy kiderült, az idei díjszezon egyik idei főgonoszát, a Bohém rapszódiát az ellene felhozott kritikák ellenére 5 Oscarra (köztük a Legjobb filmre) jelölték, terjedelmes cikk jelent meg a The Atlanticen, mely újabb súlyos vádakat hozott a film rendezője, Bryan Singer ellen.

Mint ismert, Singert a Queen-film készítése közben rúgta ki a stúdió; hivatalosan azért, mert állandóan elkésett a forgatásokról, a hálaadás-napi hosszúhétvégén pedig teljesen eltűnt, ezért a produkció is kénytelen volt leállni – emellett pedig az alakításáért Oscar-jelölést érdemlő főszereplővel, Rami Malekkal sem volt felhőtlen a viszonya. Mások szerint azonban azért rúgták ki, mert a vádak szerint 1999-ben megerőszakolt egy 17 éves fiút. A The Atlantic riporterei 12 hónapig nyomoztak Singer után, és közel 50 emberrel készítettek interjút. Az ezekből kirajzolódó kép alapján a rendező

Harvey Weinsteinhez hasonló szexuális ragadozó,

aki sebezhető fiatal fiúkkal vette körül magát, mindebben pedig barátai és munkatársai is segítségére voltak.A most felhozott új vádak a molesztálástól az erőszakig terjednek, az viszont közös bennük, hogy Singer áldozatai mind fiatalkorúak voltak.

Egyikük, Victor Valdovinos azt állítja, mindössze 13 éves volt, amikor a rendező molesztálta őt az 1998-as Az eminens című film forgatásán, amiben statisztaként szerepelt. Singer egy vécében közelítette meg az épp dolgát végző Valdovinost, és szerepet ajánlott neki. A forgatáson további zaklatások is történtek: egy zuhanyjelenetben például az előzetes megegyezés ellenére a fiatalkorú szereplőket meztelenre vetkőztették, pedig arról volt szó, hogy fürdőnadrágot viselnek majd. 1998-ban egy Devin Sr. Albin nevű 14 éves statiszta szülei emiatt be is perelték Az eminens producereit és rendezőjét, de a vádat végül bizonyítékok hiányában ejtették.

false

 

Fotó: Twentieth Century Fox

Valdovinos szerint az ominózus zuhanyzós jeleneten kívül is állandóak voltak a forgatáson Singer zaklatásai – őt például rendszeresen félrevonta, hozzádörgölőzött, több alkalommal a nemi szervét is megfogta, volt, hogy maszturbálni kezdett a 13 éves fiúval, akinek a szülei minderről semmit sem tudtak. Valdovinost végül annyira megviselte a forgatás, hogy meg se tudta nézni a filmet – testvérétől tudta meg, hogy jeleneteit kivágták a végső változatból.

A zaklatás után élete sötét fordulatokat vett: az iskolából lemorzsolódott, 17 éves korára gyereke született, később a törvénnyel is többször összeütközésbe került, egyik munkáját a másik után vesztette el.

A névtelen áldozatok

Singer másik három áldozata nem vállalta a nevét, de megosztották az újságírókkal élményeiket. Elmondásuk szerint a 90-es évekre a rendező a hollywoodi meleg szcéna egyik ismert arcává vált, filmjei mellett főleg gátlástalan medencés bulijai miatt, amelyeket otthonában tartott.

A Ben álnéven nyilatkozó egyik áldozat szerint ő is egy ilyenen jött össze Singerrel, amikor 17-18 éves volt. A túlsúlyos és visszahúzódó Bennek imponált, hogy egy hollywoodi nagyágyú figyelmet szentel neki. A rendező azonban egyre erőszakosabbá vált, beleegyezés nélkül a nadrágjába nyúlt, alkohollal és drogokkal csábította őt az ágyába.

Egy Andy néven idézett áldozat 14 éves volt, amikor Singer egyik befolyásos barátja, az akkor 37 éves Marc Collin-Rector elcsábította. Ő mutatta be a fiút a rendezőnek – Andy még mindig csak 15 éves volt, amikor lefeküdt az akkor 31 éves Singerrel. Elmondása szerint első együttlétükkor szintén ott volt egy ideig a hálószobában Brad Renfro, Az eminens szintén 15 éves sztárja.

Renfro Andy szerint zavartnak tűnt, egy ideig az ágy mellett ült, majd elhagyta a szobát. (Renfro 2008-ban, 25 évesen drogtúladagolás következtében halt meg). Ezután az este után Andy és Singer még többször lefeküdtek egymással, majd elváltak útjaik, de ezután is találkoztak még párszor. Előfordult, hogy a később meth-függővé és prostituálttá váló Andy pénzt kért a rendezőtől, aki egy ideig adott is neki pár ezer dollárt – majd többet nem válaszolt a hívásaira.

A negyedik, most megszólaló áldozatot Eric néven idézi a cikk. Egy partin találkozott Singerrel, aki a pezsgőfürdőben bevallotta neki, hogy 31 éves – mire Eric is elmondta, hogy ő pedig 17. Még aznap este lefeküdtek egymással. Eric szerint a rendezőnek kiterjedt baráti hálózata volt, akik ellátták őt fiatal fiúkkal. Ha pedig valaki nem volt Singer kedvére való, még mindig közel férkőzhetett hozzá azzal, hogy bemutatott neki néhány csinosabb fiút. Erickel többször is együtt volt, sőt, egy filmes gyakornoki pozícióhoz is hozzásegítette.

A férfi még mindig filmes körökben dolgozik, elmondása szerint gyakran meg is kérdik tőle, hogy ő is a medencés bulikon Singer körül feltűnő fiúk közül való-e. Sőt, egyszer az Anonim Alkoholisták gyűlésén is találkozott egy sorstársával, egy „Singer-fiúval”. Eric a többiekkel ellentétben viszont nem akarja, hogy áldozatként gondoljanak rá, hiszen Ő is együtt akart lenni Singerrel. „Én voltam a hunyó” – jelenti ki, amikor a téma szóba került.

Az újságírók szintén beszéltek Cesar Sanchez-Guzmannal, aki 2017-ben nyújtott be keresetet Singer ellen, azt állítva, hogy 2003-ban, amikor 17 éves volt, a rendező megerőszakolta őt. Singer azzal igyekezett elhallgattatni Sanchez-Guzmant, hogy azt mondta, úgyse fog hinni neki senki.Singer hamar reagált is a vádakra: szerinte azok csak egy Bohém rapszódia elleni homofób lejáratókampány részei – épp ezért nem véletlen, hogy az Esquire magazin, ahol eredetileg megjelent volna a cikk, nem publikálta azt. Az írást végül a The Atlantic közölte.

Kérdés, az új vádak milyen hatással lesznek Singer karrierjére. A korábban napvilágot látott zaklatási botrány után egy ideig háttérbe vonult, a Bohém rapszódiát sem kísérte el sajtókörútjára – a film így is óriási sikert aratott, Singert pedig újabb nagy projektre szerződtették: ő rendezi majd a Vörös Szonja remake-jét. A sors groteszk fintora, hogy a kultikus figura főhőse a sztori szerint maga is szexuális zaklatás áldozata volt.

Mások vitték rossz utakra

A Bohém rapszódia nem sokkal több szellemidéző emlékkoncertnél, gyakran érezhetjük úgy, hogy csak muszájból gyömöszöltek valami szövegelést két szám közé. A rendező elmondta azt is, hogy a produkcióra olyan magyar vállalatok dobták össze a pénzt, mint a Tiszai Vegyi Kombinát, a Centrum Áruházak vagy az Országos Idegenforgalmi Tanács, viszont a Queen csak azzal szállt be, hogy „mindazt a fölszerelést elhozták, amit egyébként nem szállítottak volna ide".

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.