Talán mert örök hűséget fogadott a slusszpoénnak (Hatodik érzék); talán mert nem fogadta elég szerényen, hogy ő a következő Spielberg; talán mert felfalatott egy filmkritikust a szörnnyel (Lány a vízben); talán mert gyilkos növényekről kezdett hadoválni (Az esemény); vagy talán mindezekért együtt, vagy csak azért, mert valakit mindig utálni kell; így vagy úgy, M. Night Shyamalan püfölni való bokszzsákká vált, akin mindenki leverhette, amit épp visszataszítónak gondolt Hollywoodban. Ha volt sapka, azért kapott, ha nem, akkor meg azért, és az sem segített, hogy a végén egyre pocsékabb filmeket csinált. Amikor aztán a nagy lóvé is odalett, kicsiben folytatta, és láss csodát, a szerénykedés és a sufnituning bejött: ahhoz, hogy James McAvoy többtucatnyi személyiségét felvillantsa a Széttörve szörnyeként, nem kellett nagy pénz, csak színészi akrobatika (McAvoyt nem énenként fizették). Történetünk a Széttörve után indul, az Üveg éppúgy folytatása ennek, mint a Shyamalan legjobbjának tartott, de rosszul öregedő A sebezhetetlennek. 2000-ben még volt valami tétje, hogy Bruce Willis és Samuel L. Jackson komoran kerülgeti egymást és Shyamalan elmélkedését a képregények hőseiről, de 2019-ben ez már lerágott csont, még McAvoy 24 személyisége se tudja feldobni, pedig van köztük filmesztéta is. Shyamalan legszórakoztatóbb filmjei a furfangos végükről voltak híresek, de a legjobb a tartós feszkó volt; örök kedvencünk, a farkát boldogan csóváló suspense. Az Üvegben fáradt csóválás folyik csupán, a szörny pedig már az elején lelepleződik. Úgy hívják: Mr. Unalom.
A Fórum Hungary filmje
