Film

Velence vár

  • 2019. szeptember 8.

Mikrofilm

Vajon elnyeri-e a topmodell kinézetű, a világhírű és műveltségére, társadalmi pozíciójára rátarti karmester papa által alig látogatott villa-erődítményben szomorkodó burzsoá kamasz lány szerelmét a nulla iskolai presztízzsel bíró, fogszabályzós, szőkített hajú tinifiú, akinek lakókocsiban élő szülei viszont az öntudatos lúzerség, a kispolgári prosztóság mintapéldányai (viszont a jókedv sosem hagyja el őket s a szívük is aranyból)? Ahhoz bizony Velencébe kell menni, a hárfázó kislány (persze, hogy a vele mindig elégedetlen atya által vezényelt) koncertjére. Mivel nincs más, hát a rozoga lakókocsival, maguk után vonszolva proliéknak nemcsak nyomorúságos életterét, de semmivel sem kompatibilis életfilozófiáját is, nem beszélve magukról a teljességgel vállalhatatlan szülőkről. Akik természetesen egyedül érdekesek e mérsékelten eredeti, túlságosan is egyértelmű életbölcsességeket és értékeket hirdető, alapvetően a kamaszokat is tartalmazó családok szórakoztatására kifundált produktumban. Benoît Poelvoorde maga elviszi a filmet, még akkor is, ha ez a tahóságára büszke, kisszerűségét diadalmasan hirdető, az önreflexió legcsekélyebb kísértését is sértődötten hárító figura számtalanszor megvolt már terjedelmes filmográfiájában, függetlenül attól, hogy hasonló alkutyát, mások szívatását élvező fináncot, korlátolt nyomozót alakított-e vagy magát az Istent. S várhatóan nem ez volt utolsó ilyen jellegű haknija a népszerű belga komikusnak: jelen film zárlata egyértelműen a Chamodot család újabb kalandjaival fenyeget.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.