Film

Velence vár

  • 2019. szeptember 8.

Mikrofilm

Vajon elnyeri-e a topmodell kinézetű, a világhírű és műveltségére, társadalmi pozíciójára rátarti karmester papa által alig látogatott villa-erődítményben szomorkodó burzsoá kamasz lány szerelmét a nulla iskolai presztízzsel bíró, fogszabályzós, szőkített hajú tinifiú, akinek lakókocsiban élő szülei viszont az öntudatos lúzerség, a kispolgári prosztóság mintapéldányai (viszont a jókedv sosem hagyja el őket s a szívük is aranyból)? Ahhoz bizony Velencébe kell menni, a hárfázó kislány (persze, hogy a vele mindig elégedetlen atya által vezényelt) koncertjére. Mivel nincs más, hát a rozoga lakókocsival, maguk után vonszolva proliéknak nemcsak nyomorúságos életterét, de semmivel sem kompatibilis életfilozófiáját is, nem beszélve magukról a teljességgel vállalhatatlan szülőkről. Akik természetesen egyedül érdekesek e mérsékelten eredeti, túlságosan is egyértelmű életbölcsességeket és értékeket hirdető, alapvetően a kamaszokat is tartalmazó családok szórakoztatására kifundált produktumban. Benoît Poelvoorde maga elviszi a filmet, még akkor is, ha ez a tahóságára büszke, kisszerűségét diadalmasan hirdető, az önreflexió legcsekélyebb kísértését is sértődötten hárító figura számtalanszor megvolt már terjedelmes filmográfiájában, függetlenül attól, hogy hasonló alkutyát, mások szívatását élvező fináncot, korlátolt nyomozót alakított-e vagy magát az Istent. S várhatóan nem ez volt utolsó ilyen jellegű haknija a népszerű belga komikusnak: jelen film zárlata egyértelműen a Chamodot család újabb kalandjaival fenyeget.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”