Film

Velence vár

  • 2019. szeptember 8.

Mikrofilm

Vajon elnyeri-e a topmodell kinézetű, a világhírű és műveltségére, társadalmi pozíciójára rátarti karmester papa által alig látogatott villa-erődítményben szomorkodó burzsoá kamasz lány szerelmét a nulla iskolai presztízzsel bíró, fogszabályzós, szőkített hajú tinifiú, akinek lakókocsiban élő szülei viszont az öntudatos lúzerség, a kispolgári prosztóság mintapéldányai (viszont a jókedv sosem hagyja el őket s a szívük is aranyból)? Ahhoz bizony Velencébe kell menni, a hárfázó kislány (persze, hogy a vele mindig elégedetlen atya által vezényelt) koncertjére. Mivel nincs más, hát a rozoga lakókocsival, maguk után vonszolva proliéknak nemcsak nyomorúságos életterét, de semmivel sem kompatibilis életfilozófiáját is, nem beszélve magukról a teljességgel vállalhatatlan szülőkről. Akik természetesen egyedül érdekesek e mérsékelten eredeti, túlságosan is egyértelmű életbölcsességeket és értékeket hirdető, alapvetően a kamaszokat is tartalmazó családok szórakoztatására kifundált produktumban. Benoît Poelvoorde maga elviszi a filmet, még akkor is, ha ez a tahóságára büszke, kisszerűségét diadalmasan hirdető, az önreflexió legcsekélyebb kísértését is sértődötten hárító figura számtalanszor megvolt már terjedelmes filmográfiájában, függetlenül attól, hogy hasonló alkutyát, mások szívatását élvező fináncot, korlátolt nyomozót alakított-e vagy magát az Istent. S várhatóan nem ez volt utolsó ilyen jellegű haknija a népszerű belga komikusnak: jelen film zárlata egyértelműen a Chamodot család újabb kalandjaival fenyeget.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.