Film

Vihar előtt

  • - kg -
  • 2019. március 7.

Mikrofilm

Ha csak tehetnénk, neo-noirt reggeliznénk, ebédelnénk és – vigyázat, spoiler! – vacsoráznánk, de mindennek van határa, még annak is, hogy napjában hányszor lehet megtekinteni, ahogy Elliott Gould (Bogart után a legmenőbb Philip Marlowe – a sorrend vitatott) macskaeledelt vásárol az éjszakai LA-ben. Macska rég alakított akkorát, mint Altman Chandler-átiratában, de persze Gould se kutya, ahogy igyekszik átverni – spoiler: sikertelenül – az éhes és szeretett lényt, mert az éjjel-nappaliban nem tartják a válogatós macsek kedvenc konzervjét. Aki Marlowe macskáját vélné viszontlátni Matthew McConaughey új filmjének állatszereplőjében, nagyobbat nem is tévedhetne, mert bár a neo-noir borongós kliséi (megszállottság, világítótorony, végzet asszonya, fülledtség, fény-árnyék, rum plusz macska) mind megvannak, nem is beszélve McCo­naughey vészterhes nézéséről és Anne Hathaway kétértelmű járásáról, a Vihar előtt egy messziről fénylő, nemes kudarc. Azért fénylő, mert világítótorony is van benne, és ez – mint havasi horrorban a jeti – pluszpontot ér, és azért nemes, mert a legbénább noir is kedves a szívünknek. De várjunk csak, lehetséges volna, hogy a sok ordító közhely mögött nagyívű koncepció bujkál? Hogy a macska nem is macska, és annak is rejtett jelentése van, hogy a drámai csúcspontokon McConaughey rendre átizzadt és/vagy esőáztatta pólókban vagy egy szál semmiben mutatkozik? De mert a műfaj kötelez, a bús férfi pucér seggel is bús férfi marad – e sok metaforikus fenék láttán Marlowe macskája (vigyázat: spoiler!) fájdalmasan felsír a távolban.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.