Ha csak tehetnénk, neo-noirt reggeliznénk, ebédelnénk és – vigyázat, spoiler! – vacsoráznánk, de mindennek van határa, még annak is, hogy napjában hányszor lehet megtekinteni, ahogy Elliott Gould (Bogart után a legmenőbb Philip Marlowe – a sorrend vitatott) macskaeledelt vásárol az éjszakai LA-ben. Macska rég alakított akkorát, mint Altman Chandler-átiratában, de persze Gould se kutya, ahogy igyekszik átverni – spoiler: sikertelenül – az éhes és szeretett lényt, mert az éjjel-nappaliban nem tartják a válogatós macsek kedvenc konzervjét. Aki Marlowe macskáját vélné viszontlátni Matthew McConaughey új filmjének állatszereplőjében, nagyobbat nem is tévedhetne, mert bár a neo-noir borongós kliséi (megszállottság, világítótorony, végzet asszonya, fülledtség, fény-árnyék, rum plusz macska) mind megvannak, nem is beszélve McConaughey vészterhes nézéséről és Anne Hathaway kétértelmű járásáról, a Vihar előtt egy messziről fénylő, nemes kudarc. Azért fénylő, mert világítótorony is van benne, és ez – mint havasi horrorban a jeti – pluszpontot ér, és azért nemes, mert a legbénább noir is kedves a szívünknek. De várjunk csak, lehetséges volna, hogy a sok ordító közhely mögött nagyívű koncepció bujkál? Hogy a macska nem is macska, és annak is rejtett jelentése van, hogy a drámai csúcspontokon McConaughey rendre átizzadt és/vagy esőáztatta pólókban vagy egy szál semmiben mutatkozik? De mert a műfaj kötelez, a bús férfi pucér seggel is bús férfi marad – e sok metaforikus fenék láttán Marlowe macskája (vigyázat: spoiler!) fájdalmasan felsír a távolban.
Forgalmazza a Big Bang Media
