Film

Az örökösnő

Mikrofilm

Axel Petersén és Måns Månsson filmje első, de még második ránézésre is csúnyának és értelmetlennek tűnik. Eleinte az az érzésünk, mintha a rendezőpáros a katasztrofális svéd ingatlanhelyzetre akarta volna felhívni a figyelmet némi sötét, abszurd humorral – hogy könnyebben befogadhatóvá és szúrósabbá tegyék a száraznak tetsző témát. Nos, a szúrósság túl jól sikerül, a könnyű befogadhatóság sehogy sem (végig rejtély, hogy mindez szándékos-e).

Nojet (Léonore Ekstrand) egy hetven felé poroszkáló partygirl, aki Spanyolországból tér vissza Stockholmba, hogy örökségül átvegyen halott apjától egy lepusztult, illegális albérletekkel terhelt háztömböt; már itt, az elején kiderül, hogy a rendezőknek nem kimondott céljuk a néző társadalmi megalapozottságú érzékenyítése.

Az örökösnő szerkezete a játékidő előrehaladtával egyre gyorsabb iramban esik szét, a bizarr fordulatok inkább idegesítőek, mint érdekesek, a szándékoltan visszataszító látványvilág nemkülönben. Mintha a reszkető kézikamera a többnyire amatőr szereplők leg­előnytelenebb oldalát keresné (e törekvés csúcspontja egy kimondottan gyomorforgató szexjelenet), a zárt, rosszul megvilágított terek és szűk közelik szinte megfullasztják a nézőt, amit csak fokoz a folyamatosan kattogó, búgó és zúgó héttérzaj. A nyomasztó tereket elrajzolt, gusztustalan figurákkal benépesítő film alkotói mintha valamilyen lynchi minőséget szerettek volna elérni amorf feszültséggel és a nézőnek okozott célzott kényelmetlenséggel, de csak némi irritációra és émelyítő unalomra futotta.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.