Film

Az örökösnő

Mikrofilm

Axel Petersén és Måns Månsson filmje első, de még második ránézésre is csúnyának és értelmetlennek tűnik. Eleinte az az érzésünk, mintha a rendezőpáros a katasztrofális svéd ingatlanhelyzetre akarta volna felhívni a figyelmet némi sötét, abszurd humorral – hogy könnyebben befogadhatóvá és szúrósabbá tegyék a száraznak tetsző témát. Nos, a szúrósság túl jól sikerül, a könnyű befogadhatóság sehogy sem (végig rejtély, hogy mindez szándékos-e).

Nojet (Léonore Ekstrand) egy hetven felé poroszkáló partygirl, aki Spanyolországból tér vissza Stockholmba, hogy örökségül átvegyen halott apjától egy lepusztult, illegális albérletekkel terhelt háztömböt; már itt, az elején kiderül, hogy a rendezőknek nem kimondott céljuk a néző társadalmi megalapozottságú érzékenyítése.

Az örökösnő szerkezete a játékidő előrehaladtával egyre gyorsabb iramban esik szét, a bizarr fordulatok inkább idegesítőek, mint érdekesek, a szándékoltan visszataszító látványvilág nemkülönben. Mintha a reszkető kézikamera a többnyire amatőr szereplők leg­előnytelenebb oldalát keresné (e törekvés csúcspontja egy kimondottan gyomorforgató szexjelenet), a zárt, rosszul megvilágított terek és szűk közelik szinte megfullasztják a nézőt, amit csak fokoz a folyamatosan kattogó, búgó és zúgó héttérzaj. A nyomasztó tereket elrajzolt, gusztustalan figurákkal benépesítő film alkotói mintha valamilyen lynchi minőséget szerettek volna elérni amorf feszültséggel és a nézőnek okozott célzott kényelmetlenséggel, de csak némi irritációra és émelyítő unalomra futotta.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.