Film

Az örökösnő

Mikrofilm

Axel Petersén és Måns Månsson filmje első, de még második ránézésre is csúnyának és értelmetlennek tűnik. Eleinte az az érzésünk, mintha a rendezőpáros a katasztrofális svéd ingatlanhelyzetre akarta volna felhívni a figyelmet némi sötét, abszurd humorral – hogy könnyebben befogadhatóvá és szúrósabbá tegyék a száraznak tetsző témát. Nos, a szúrósság túl jól sikerül, a könnyű befogadhatóság sehogy sem (végig rejtély, hogy mindez szándékos-e).

Nojet (Léonore Ekstrand) egy hetven felé poroszkáló partygirl, aki Spanyolországból tér vissza Stockholmba, hogy örökségül átvegyen halott apjától egy lepusztult, illegális albérletekkel terhelt háztömböt; már itt, az elején kiderül, hogy a rendezőknek nem kimondott céljuk a néző társadalmi megalapozottságú érzékenyítése.

Az örökösnő szerkezete a játékidő előrehaladtával egyre gyorsabb iramban esik szét, a bizarr fordulatok inkább idegesítőek, mint érdekesek, a szándékoltan visszataszító látványvilág nemkülönben. Mintha a reszkető kézikamera a többnyire amatőr szereplők leg­előnytelenebb oldalát keresné (e törekvés csúcspontja egy kimondottan gyomorforgató szexjelenet), a zárt, rosszul megvilágított terek és szűk közelik szinte megfullasztják a nézőt, amit csak fokoz a folyamatosan kattogó, búgó és zúgó héttérzaj. A nyomasztó tereket elrajzolt, gusztustalan figurákkal benépesítő film alkotói mintha valamilyen lynchi minőséget szerettek volna elérni amorf feszültséggel és a nézőnek okozott célzott kényelmetlenséggel, de csak némi irritációra és émelyítő unalomra futotta.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.