Viták és találgatások kereszttüzében: kaphat-e Oscart a Bosszúállók: Végjáték?
endgame.jpg

Viták és találgatások kereszttüzében: kaphat-e Oscart a Bosszúállók: Végjáték?

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 9.

Mikrofilm

11 év és 22 film betetőzése megérdemelné az elismerést?

Ritkán jár film akkora felhajtással, mint a legújabb Bosszúállók-mozi: bevételei már bemutatás előtt rekordokat döntögettek, jelenleg 2,2 milliárd dollárral pedig ez minden idők második legtöbb bevételt hozó filmje; így az Avatar 2,7 milliárdos rekordja is lőtávon belülre került. Ráadásul nem csak a nézők vannak oda a filmért, hanem a kritikusok is: Rotten Tomatoeson 95 százalékon áll az értékelése, Metacriticen pedig 100-ból 78 pontot érdemelt ki.

A hatalmas siker hatására egyből beindultak a találgatások,

vajon az Oscaron is diadalmaskodhatnak-e Vasemberék – vagy legalább odaférnek-e a főbb kategóriákba. Immár hagyomány, hogy az Akadémia minden évben megkínálja Legjobb film Oscar-jelölésével a legjobb kritikákat kapó box office-sikereket: a Bohém rapszódia, a Dunkirk, a Mentőexpedíció vagy a Mad Max – A harag útja csak néhány példa az elmúlt évekből. És persze ott van a Fekete párduc is az idei gáláról: az éltető kritikák, a hatalmas bevétel és a feketék reprezentativitását éltető kulturális szenzáció végre áttörte azt az üvegplafont, amit A sötét lovagnak 2009-ben még nem sikerült, és első szuperhősfilmként befért a Legjobb film kategória jelöltjei közé. Amint az Indiewire cikke is megjegyzi, mindez bíztató lehet a Végjáték számára, de kétséges, hogy ez elég az üdvösséghez: végtére is a Fekete párduc csak a gála mellékszereplője lehetett. Emellett több olyan érv szólt mellette, ami a Bosszúállók mellől hiányzik: Ryan Coogler elismert, díjnyertes rendező, míg a Russo testvéreknél a Marvel-filmek számítottak az első igazán nagy dobásoknak; a Párduc technikai szempontból is kiemelkedőnek számított (nem hiába nyert végül 3 Oscart), míg a Bosszúállókban semmi olyat nincs a zene vagy épp a jelmezek terén, amit eddig még nem láttunk. És ez az egyik legnagyobb hátránya: míg a Fekete Párduc önmagában is megállja a helyét, a Végjáték nemcsak hogy a Bosszúállók harmadik része, de egy 22 részes filmfolyam befejező epizódja.

Pedig ha van valami, amit műfaji filmeknél is ritkábban díjaznak, azok a folytatások és rebootok

(persze mindkettőre vannak szabályt erősítő példák: előbbire ott A víz érintése, utóbbira A keresztapa 2 vagy A tégla).

Más viszont úgy gondolja, épp ezért jár ki neki az elismerés: Alex Ross Perry függetlenfilmes szerint soha nem láthattunk még olyan mértékű filmes vállalkozást, mint amibe a Marvel belefogott – a Végjáték pedig mindennek tökéletes betetőzése, egy ekkora filmtörténeti mérföldkőnek pedig igenis jár az Oscar. Az ő egyik legfőbb érve megegyezik a rajongókéval: A gyűrűk ura – A király visszatér a Bosszúállókhoz kísértetiesen hasonló, ambiciózus projekt volt kiemelkedő bevétellel és kitörő kritikai és rajongói lelkesedéssel; végül a rekordokat beállítva 11 Oscart vihetett haza. A legnagyobb különbség a két film között az alkotók és az alapanyag respektje. Bár a képregényeket egyre többen ismerik el művészetként, még mindig sehol nincsenek az olyan irodalmi művek megbecsüléséhez képest, mint amilyenek J. R. R. Tolkien könyvei. Ráadásul A gyűrűk urát rendező Peter Jackson már a trilógia előtt is ismertebb név volt, elsősorban kis költségvetésű horrorjai és a Mennyei teremtmények című dráma miatt; míg a Bosszúállók rendezőinek filmográfiájában a Marvel-mozik előtt olyan címek állnak, mint a Balfékek és Az ítélet: család című szitkomok, vagy épp az Én, a nő plusz egy fő és a Széftörők című vígjátékok. Jacksont tehát sokkal komolyabban vették művészként, ami igenis számít egy olyan, a változások ellenére még mindig vaskalapos szervezetnél, mint az Oscart odaítélő Akadémia.

Hasonló problémák adódnak, ha egy olyan másik népszerű oscaros példával hasonlítjuk össze a Bosszúállókat, mint az Avatar. Persze utóbbi jelöléséhez is kellettek az elképesztő bevételek, ezen felül viszont ott álltak még a film mellett a forradalmi technikai megoldások, valamint egy Oscar-díjas rendezőzseni is – mint tudjuk, a Végjáték ezek egyikével sem rendelkezik. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a Bosszúállók nem A király visszatér, a Fekete párduc vagy az Avatar, hanem inkább a Harry Potter-széria nyomdokaiba lép majd. A varázslótanonc kalandjai szintén megrengették a kasszákat, az utolsó epizódja pedig nemcsak az év egyik legmagasabb bevételű, de a legjobb kritikákat kapó filmje is volt 2011-ben. Ennek ellenére

hiába lobbiztak érte, mindössze sminkjei, díszletei és vizuális effektusai miatt jelölték;

ráadásul ezeket se nyerte meg – ahogy elődei sem.

Ennél a Végjáték azért többen reménykedhet – illetve akad számára még egy utolsó szalmaszál, ha főkategóriás aranyszobrocskákra vágyik: Robert Downey Jr. Vasember megformálójának alakítását mindenki egyöntetűen élteti, ráadásul két Oscar-jelölésével egy elismert színészről van szó, aki egyik nominációját (Trópusi vihar) egy vígjátékkal vívta ki, ami mai napig ritkának számít. Ha a Bosszúállók-őrület kitart év végéig, és a férfiszínészek mezőnye nem lesz túl erős, még akár be is férhet a Legjobb mellékszereplők közé.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.