Viták és találgatások kereszttüzében: kaphat-e Oscart a Bosszúállók: Végjáték?
endgame.jpg

Viták és találgatások kereszttüzében: kaphat-e Oscart a Bosszúállók: Végjáték?

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 9.

Mikrofilm

11 év és 22 film betetőzése megérdemelné az elismerést?

Ritkán jár film akkora felhajtással, mint a legújabb Bosszúállók-mozi: bevételei már bemutatás előtt rekordokat döntögettek, jelenleg 2,2 milliárd dollárral pedig ez minden idők második legtöbb bevételt hozó filmje; így az Avatar 2,7 milliárdos rekordja is lőtávon belülre került. Ráadásul nem csak a nézők vannak oda a filmért, hanem a kritikusok is: Rotten Tomatoeson 95 százalékon áll az értékelése, Metacriticen pedig 100-ból 78 pontot érdemelt ki.

A hatalmas siker hatására egyből beindultak a találgatások,

vajon az Oscaron is diadalmaskodhatnak-e Vasemberék – vagy legalább odaférnek-e a főbb kategóriákba. Immár hagyomány, hogy az Akadémia minden évben megkínálja Legjobb film Oscar-jelölésével a legjobb kritikákat kapó box office-sikereket: a Bohém rapszódia, a Dunkirk, a Mentőexpedíció vagy a Mad Max – A harag útja csak néhány példa az elmúlt évekből. És persze ott van a Fekete párduc is az idei gáláról: az éltető kritikák, a hatalmas bevétel és a feketék reprezentativitását éltető kulturális szenzáció végre áttörte azt az üvegplafont, amit A sötét lovagnak 2009-ben még nem sikerült, és első szuperhősfilmként befért a Legjobb film kategória jelöltjei közé. Amint az Indiewire cikke is megjegyzi, mindez bíztató lehet a Végjáték számára, de kétséges, hogy ez elég az üdvösséghez: végtére is a Fekete párduc csak a gála mellékszereplője lehetett. Emellett több olyan érv szólt mellette, ami a Bosszúállók mellől hiányzik: Ryan Coogler elismert, díjnyertes rendező, míg a Russo testvéreknél a Marvel-filmek számítottak az első igazán nagy dobásoknak; a Párduc technikai szempontból is kiemelkedőnek számított (nem hiába nyert végül 3 Oscart), míg a Bosszúállókban semmi olyat nincs a zene vagy épp a jelmezek terén, amit eddig még nem láttunk. És ez az egyik legnagyobb hátránya: míg a Fekete Párduc önmagában is megállja a helyét, a Végjáték nemcsak hogy a Bosszúállók harmadik része, de egy 22 részes filmfolyam befejező epizódja.

Pedig ha van valami, amit műfaji filmeknél is ritkábban díjaznak, azok a folytatások és rebootok

(persze mindkettőre vannak szabályt erősítő példák: előbbire ott A víz érintése, utóbbira A keresztapa 2 vagy A tégla).

Más viszont úgy gondolja, épp ezért jár ki neki az elismerés: Alex Ross Perry függetlenfilmes szerint soha nem láthattunk még olyan mértékű filmes vállalkozást, mint amibe a Marvel belefogott – a Végjáték pedig mindennek tökéletes betetőzése, egy ekkora filmtörténeti mérföldkőnek pedig igenis jár az Oscar. Az ő egyik legfőbb érve megegyezik a rajongókéval: A gyűrűk ura – A király visszatér a Bosszúállókhoz kísértetiesen hasonló, ambiciózus projekt volt kiemelkedő bevétellel és kitörő kritikai és rajongói lelkesedéssel; végül a rekordokat beállítva 11 Oscart vihetett haza. A legnagyobb különbség a két film között az alkotók és az alapanyag respektje. Bár a képregényeket egyre többen ismerik el művészetként, még mindig sehol nincsenek az olyan irodalmi művek megbecsüléséhez képest, mint amilyenek J. R. R. Tolkien könyvei. Ráadásul A gyűrűk urát rendező Peter Jackson már a trilógia előtt is ismertebb név volt, elsősorban kis költségvetésű horrorjai és a Mennyei teremtmények című dráma miatt; míg a Bosszúállók rendezőinek filmográfiájában a Marvel-mozik előtt olyan címek állnak, mint a Balfékek és Az ítélet: család című szitkomok, vagy épp az Én, a nő plusz egy fő és a Széftörők című vígjátékok. Jacksont tehát sokkal komolyabban vették művészként, ami igenis számít egy olyan, a változások ellenére még mindig vaskalapos szervezetnél, mint az Oscart odaítélő Akadémia.

Hasonló problémák adódnak, ha egy olyan másik népszerű oscaros példával hasonlítjuk össze a Bosszúállókat, mint az Avatar. Persze utóbbi jelöléséhez is kellettek az elképesztő bevételek, ezen felül viszont ott álltak még a film mellett a forradalmi technikai megoldások, valamint egy Oscar-díjas rendezőzseni is – mint tudjuk, a Végjáték ezek egyikével sem rendelkezik. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a Bosszúállók nem A király visszatér, a Fekete párduc vagy az Avatar, hanem inkább a Harry Potter-széria nyomdokaiba lép majd. A varázslótanonc kalandjai szintén megrengették a kasszákat, az utolsó epizódja pedig nemcsak az év egyik legmagasabb bevételű, de a legjobb kritikákat kapó filmje is volt 2011-ben. Ennek ellenére

hiába lobbiztak érte, mindössze sminkjei, díszletei és vizuális effektusai miatt jelölték;

ráadásul ezeket se nyerte meg – ahogy elődei sem.

Ennél a Végjáték azért többen reménykedhet – illetve akad számára még egy utolsó szalmaszál, ha főkategóriás aranyszobrocskákra vágyik: Robert Downey Jr. Vasember megformálójának alakítását mindenki egyöntetűen élteti, ráadásul két Oscar-jelölésével egy elismert színészről van szó, aki egyik nominációját (Trópusi vihar) egy vígjátékkal vívta ki, ami mai napig ritkának számít. Ha a Bosszúállók-őrület kitart év végéig, és a férfiszínészek mezőnye nem lesz túl erős, még akár be is férhet a Legjobb mellékszereplők közé.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.