Werner Herzog a Narancsnak: "ott volt nekünk ez a báb, Baby Yoda"

Mikrofilm

A nagy rendező és Joaquin Phoenix megmentője Los Angeles-i karanténjából mesélt nekünk.

Két filmjének premierje is elmaradt a vírus miatt, de a karanténban sem pihen: készülő filmje utómunkálatait végzi otthonában. A Los Angelesben élő híres német filmművész telefonon mesélt a járvány alatti életéről – és az azt megelőző fél évszázadról. Köves Gábor interjúja a Magyar Narancs legfrissebb lapszámában olvasható. Egy kis ízelítő:

Magyar Narancs: (...) Egyszer Joaquin Phoenixet mentette meg LA-ben.

Werner Herzog: Egyszer csak azt látom, hogy az előttem haladó autó túl nagy sebességgel indul el lefelé a lejtőn, majd felborul. Más nem volt a helyszínen, csak én. A kocsiban Joaquin Phoenixet találtam, fejjel lefelé, felfújt légzsákok között. Épp egy cigarettát próbált meggyújtani. El kellett vennem az öngyújtóját. Nem akarta odaadni, de már csöpögött a benzin. Ha nem veszem el, még felgyújtja az autót. (,,,)

MN: ...nemrég együtt szerepelt Baby Yodával a The Mandalorian című Star Wars-sorozatban. Egy ekkora stúdióprojektben lehet improvizálni?

WH: Csak bizonyos korlátok közt van rá lehetőség. Saját szöveget nem toldhatsz hozzá, minden halálpontosan ki van jelölve. A szöveggel amúgy sem volt gondom, jól hangzott, elfogadtam. De a spontán játékot nem tiltja senki, én is éltem a lehetőséggel.

The Mandalorian

The Mandalorian

 

MN: És kiállt Baby Yoda, a bábfigura mellett.

WH: Az elmúlt évtizedekben a színész a green screen előtt tett-vett és legfeljebb elképzelte, hogy jön a sárkány, ha az volt megírva. Ám az új technológiának hála a színész és a kamera is látja a tájat, az idegen bolygót, az űrhajót. Ez óriási dolog, a mozi mintha visszatért volna oda, ahonnan elindult, a maga természetes közegébe. És ebben a teremtett világban ott volt nekünk ez a báb, Baby Yoda, vagy mi is a neve. Hangokat adott ki, kifejező vonásai voltak, távirányítóval irányították minden rezdülését. Fenomenálisan festett, le is forgattak vele mindent, amit kellett. De ott motozott bennük a kisördög, hogy nem kéne-e, csak a biztonság kedvéért, digitálisan is megcsinálni a figurát. Na, erre mondtam, hogy higgyetek már a szemeteknek! Ha már ti vagytok az új technika úttörői, viselkedjetek is úgy, mutassatok példát! Hogy venné ki magát, ha ezek után a digitális technikával, a biztonsági játékkal jönnétek.

A friss Magyar Narancsot keresse az újságárusoknál, nagyobb élelmiszerboltokban, benzinkutaknál vagy vásárolja meg online! De még jobb, ha előfizet!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.