SZEMREVALÓ

Wolkenbruch különös útja egy siksze karjaiba

  • - kg -
  • 2020. november 1.

Mikrofilm

Olyan különlegesnek azért nem mondanánk ezt az utat, amit a zürichi ortodoxok feleséghez adandó sarja, a világban szégyenlősen és biciklin közlekedő Mordeháj (Motti) megtesz, míg elér a címbéli „siksze karjaiba”. Gondoljunk csak Deborah Feldman útjára és a belőle készült sorozatra, a Brooklyn–Berlin tengelyen játszódó Unortodoxra. Motti ezzel szemben a Zürich–Zürich tengelyen mozog kis, de szexben gazdag izraeli kitérővel. Az egyetemista srác nagyon szabadulna a karikatúrák jiddise máméjánál is jiddisebb mamájától, akit a legjobban talán azzal a szóval írhatnánk le: anya. És anyából csak egy van. Meg Mottiból is. Nem úgy a két Lottiból!

Szóval, anya rendes zsidó lányt szeretne látni az ő Mottija mellett a sábáti asztalnál, de a fiú hallatlan dologra készül: a vágyait követné. És e vágyak, melyek szívszélhűdésközeli állapotba taszítják a felmenőket, Laura karjaiba lökik a fiút. Ajvé! Vagy, ahogy a svájci ortodoxok mondják: ajvé! Ne kerteljünk: Laura egy siksze. Egy nem zsidó nő! Motti el is képzeli, mi történne, ha Laurával állítana haza: elég, ha csak annyit mondunk, el a konyhakésekkel! Min­denesetre e fiúi képzelgések és Motti hozzánk intézett kiszólásai a könnyed és biztonságos vígjáték talajára terelik a történetet, amiből lehetett volna kőkemény dráma is. De egy drámából sosem tudjuk meg, mi a fenék jiddisül. Ettől még a fiatal Wolkenbruch fanyarul vidám útja és az Unortodox komor világa egymás párhuzamosai, és a párhuzamosak állítólag egyszer találkoznak. Hogy mikor? Nyugi: a világegyetem tágul, de Brooklyn és Zürich nem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.