Olyan különlegesnek azért nem mondanánk ezt az utat, amit a zürichi ortodoxok feleséghez adandó sarja, a világban szégyenlősen és biciklin közlekedő Mordeháj (Motti) megtesz, míg elér a címbéli „siksze karjaiba”. Gondoljunk csak Deborah Feldman útjára és a belőle készült sorozatra, a Brooklyn–Berlin tengelyen játszódó Unortodoxra. Motti ezzel szemben a Zürich–Zürich tengelyen mozog kis, de szexben gazdag izraeli kitérővel. Az egyetemista srác nagyon szabadulna a karikatúrák jiddise máméjánál is jiddisebb mamájától, akit a legjobban talán azzal a szóval írhatnánk le: anya. És anyából csak egy van. Meg Mottiból is. Nem úgy a két Lottiból!
Szóval, anya rendes zsidó lányt szeretne látni az ő Mottija mellett a sábáti asztalnál, de a fiú hallatlan dologra készül: a vágyait követné. És e vágyak, melyek szívszélhűdésközeli állapotba taszítják a felmenőket, Laura karjaiba lökik a fiút. Ajvé! Vagy, ahogy a svájci ortodoxok mondják: ajvé! Ne kerteljünk: Laura egy siksze. Egy nem zsidó nő! Motti el is képzeli, mi történne, ha Laurával állítana haza: elég, ha csak annyit mondunk, el a konyhakésekkel! Mindenesetre e fiúi képzelgések és Motti hozzánk intézett kiszólásai a könnyed és biztonságos vígjáték talajára terelik a történetet, amiből lehetett volna kőkemény dráma is. De egy drámából sosem tudjuk meg, mi a fenék jiddisül. Ettől még a fiatal Wolkenbruch fanyarul vidám útja és az Unortodox komor világa egymás párhuzamosai, és a párhuzamosak állítólag egyszer találkoznak. Hogy mikor? Nyugi: a világegyetem tágul, de Brooklyn és Zürich nem.
