Orbán Viktor és a nulladik út politikája

  • narancs.hu
  • 2014. május 10.

Narancsblog

Az újraválasztott miniszterelnök két igen eltérő hangvételű beszédet mondott szombaton, de az üzenet egységes volt: a viták korszakát lezártuk, mostantól az lesz, ami a nemzet, a magyar emberek, a Fidesz, Orbán Viktor stb. akarata szerint való.

Május 10. délutánján, az új Országgyűlés első ülésnapján formálisan is miniszterelnökké választották Orbán Viktort. A szavazástól tartózkodó Orbánt leszámítva a Fidesz–KDNP képviselői igennel, az ellenzéki frakciók és független képviselők nemmel szavaztak, a DK négy független képviselője nem vett részt az ülésen. A kormánypártok az eseményre nagygyűlést szerveztek, így a Kossuth téren gyülekező hívek kivetítőn figyelhették a szavazás izgalmas pillanatait és Orbán első felszólalását, az ülés után pedig a nép közé ment a Fidesz–KDNP-frakció, és újabb beszédek következtek. A fideszesek magukhoz képest kevesen, de így is több ezren voltak, bár a szervezők talán több embert vártak, hiszen még az Alkotmány utca elején is álltak a hangszórok, ahol már egy lélek sem ünnepelt.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Orbánnak a házban elmondott háromnegyed órás és a téren előadott hatperces szövege között stílusbeli különbségek voltak ugyan – a parlamentben a „háromharmad” miniszterelnökeként kívánt szólni, míg a Kossuth téri emelvényen érezhetően a sajátjaihoz beszélt –, ám a fő üzenet végig az egység és a középre húzás hangsúlyozása volt. A Fidesz elnöke pártja újrázását a „meddő viták lezárása iránti vágynak” tudja be, szerinte a vitákat elfojtó kommunizmus után a politikusok átestek a ló túlsó oldalára, és túl sokat vitáztak, holott a választók szerint ideje lenne már dolgozni is. Orbán kijelentette, hogy nem kíván vitát nyitni az alaptörvényről, a nemzet egyesítéséről, a munkaalapú gazdaságról (érdeklődve várnánk, ki állna elő a nem munkaalapú gazdaság ötletével), valamint arról, hogy gyermekeinket „az internacionalizmus helyett a haza szeretetére neveljük”.

A Fidesz retorikájának eddig is része volt azon látszat felkeltése, hogy a kétoldali szélsőségek – értsd: a Jobbik és a balliberális ellenzék – között ők képviselik a stabilitást, Orbán beszédeinek ez most egyenesen a vezérlő gondolatává vált. Szélsőséges a miniszterelnök szerint az, aki veszélyes a magyarokra, például aki az Európai Egyesült Államokat vagy az EU-ból való kilépést óhajtja (ezen a ponton érdeklődéssel figyeltük, ahogy az Európai USA emlegetése hatalmas füttykoncertet váltott ki a tömegből, ellentétben a kilépés gondolatával). A két extremitás közül a továbbiakban inkább a „bukott baloldallal” foglalkozott Orbán, akik ugyan a belföldi választást elvesztették, de mindig készek Magyarország ellen uszítani az újságírókat, a multikat, az EU intézményeit meg a Tavarest (elsöprő erejű füttyorkán).

A miniszterelnök a liberalizmus eszmerendszerét is bírálta, nekiment például a majd 150 éve halott John Stuart Millnek, mivel szerinte a „mindent szabad, ami a másik ember szabadságát nem sérti” elv a gyakorlatban az erősebb uralmához vezet, lévén nem egyértelmű, mi sérti a másik ember szabadságát. Ezzel olyan elveket állított szembe Orbán, mint az „amit nem akarod, hogy veled megtegyenek, azt ne tedd másokkal”, „amit akarod, hogy veled megtegyenek, azt tedd másokkal”, sőt „mindenki tegye meg, ami tőle elvárható, és kapja meg, ami neki jár”. Arra nézvést sajnos nem szolgált eligazítással, hogy kitől mi várható el, és kinek mi jár.

Orbán szerint – kapaszkodjanak meg – forradalom zajlott az elmúlt négy évben, de nem az utcákon (és nem is a fülkékben), hanem a lelkekben. „Kialakulóban van egy lelki egység határon túli és inneni magyarok, sőt jobb- és baloldali magyarok között.” A jó miniszterelnök feladatát is ennek fényében jelölte ki, ez nem áll másban, mint „a nemzet egész államgépezetet átjáró lelkének” megértésében, jelentsen ez bármit is.

A miniszterelnök felszólalása elején a szavak világos használatának visszaállítását ígérte, mondatainak azonban külön-külön nehezen tudnánk bármiféle értelmet tulajdonítani. Az egész együtt azonban nagyon is világos volt: amit ő mond, az nem egy politikai álláspont a sok közül (feltűnő volt, hogy egyszer sem nevezte pártját, kormányát vagy saját magát jobboldalinak), hanem a magyar emberek, a nemzet akaratának egyetlen igaz lecsapódása. Az elkövetkező ciklus(ok)ban éppen ezért nem politizálni, nem vitatkozni, nem álláspontokat ütköztetni kell, hanem ki kell állni a „magyar ügy” mellett, és képviselni kell „a magyar érdekeket” itthon csakúgy, mint Európában. Az első parlamenti beszéd nem is igazolhatta volna vissza jobban azokat az aggodalmakat, amelyek az országgyűlési politizálás még totálisabb eljelentéktelenedését vetítik előre. Az is világos, hogy Orbán a baloldal létjogosultságát csak annyiban hajlandó elismerni, amennyiben a „további vitát nem igénylő kérdésekben” besorol mögé, azaz megszűnik baloldalnak lenni. Rajtuk múlik, hogy ezzel az egyszerre politikaellenes és a politikát az emberek mindennapi életébe radikálisan beleszövő projekttel szemben lesz-e alternatívájuk.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.