A Magyar Labdarúgó Szövetség harca a gyűlölet ellen

  • narancs.hu
  • 2021. június 9.

Narancsblog

Így lesznek szalonképesek a neonácik és Bayer Zsolt.

„A válogatott a mérkőzések előtt nem térdeléssel fogja kifejezni a gyűlölet bármilyen formájának elítélését” – írta közleményében a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), ami nagyjából ugyanannyi üzenetértékkel bír, mint Orbán Viktor trollkodásai, ha az Európai Unió, a sajtószabadság, vagy épp a magyar labdarúgás kerül szóba. Azt a látszatot kelti, hogy a mondandó számot tarthat nemzetközi érdeklődésre, de valójában csak sima hazabeszélés a magyar rajongóknak.

De az MLSZ gesztusa még csak nem is eredeti: tavasszal sem a csehek, sem a lengyelek nem követték a walesi, illetve angol válogatott játékosainak példáját, állva maradtak, sőt a lengyel labdarúgó-szövetség még április elején adott ki, az MLSZ-ével szinte szó szerint megegyező közleményt. Sőt április közepén a lengyeleknél sokkal befolyásosabb ellenzője is akadt a térdelésnek: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) állítólag „3500 sportolóval egyeztetve” döntött úgy, hogy nemcsak tiltja, de még büntetést is kap Tokióban az, aki térdre ereszkedik, avagy az öklét felemelve tiltakozik a faji megkülönböztetés ellen. 

A NOB egyértelműen gyáva és korrupt lépése után felesleges habverésnek tűnik az MLSZ lépése,

hiszen jelen felállás szerint, a hétvégén kezdődő labdarúgó-Eb meccsei előtt lesznek játékosok és/vagy komplett válogatottak, akik letérdelnek majd, és lesznek, akik nem, a közönség pedig ugyanúgy kifütyülheti az előbbieket, mint az utóbbiakat.

De a NOB példája nem volt ragadós, legalábbis ami a nagy nemzetközi labdarúgó szövetségeket, a FIFA-t és az UEFA-t illeti. Persze nem lennénk meglepve, ha kiderülne: itt is voltak betiltásra, büntetésre irányuló törekvések, ám úgy tudjuk, hogy egyelőre nem nyilatkoztak az ügyben. Már csak azért sem, mert jól tudják, hogy ezzel csak kompromittálni tudnák magukat, hiszen a FIFA-nál és az UEFA-nál is alapvetés a rasszizmus elítélése, és az elég hülyén venné ki magát – és fogja is majd kivenni az olimpián –, hogy épp azt a mozdulatot tiltanák be és büntetnék, amely Colin Kaepernick amerikaifutballista 2016-os fellépése nyomán a faji megkülönböztetés elleni harc legfontosabb és legismertebb szimbólumává vált azzal, hogy a Black Lives Matter mozgalmat életre hívó gyilkos rendőri akcióra már-már látnoki módon rímelt.

Persze az MLSZ-nél nem számítanak az efféle ellentmondások. Az még csak egy rossz vicc, hogy Orbán Viktor futballországának követei azzal támasztották alá mondavalójukat, hogy az

„UEFA és a FIFA szabályai nem engedik a politizálást a pályán és a stadionban sem, amit az MLSZ nem csak elfogad, de egyet is ért vele”,

de azt is írják hogy az „MLSZ »A gyűlölet nem pálya« kampány keretében harcol évek óta a gyűlölet minden formája ellen” – tehát szerintük a fél térdre ereszkedés igazából a „gyűlölet” kifejezése. Ami ellen az MLSZ is „harcol”.

Csakhogy e „harc” így, ebben a formájában, semmivel sem különb, mint a Ferenc téri szivárványszobrot ledöntő neonácik, vagy Bayer Zsolt, aki egy borzalmas gyerekgyilkosság kapcsán írta ezt: „Lesz térdelés a meccsek előtt, a kurva anyátokat? Letérdeltek egy ártatlan fehér kisfiú borzalmas halála miatt, vagy a térdelés gesztusa csak egy erőszakos bűnöző halála miatt jár?”

Mert ne legyenek kétségeink: a Magyar Labdarúgó Szövetség közleménye ugyanilyen uszítás belső használatra,

a magyar szurkolótábor hergelésére, az ún. Fekete Sereg randalírozási hajlamának kedvéért, az esetleges balhékat előre is megmagyarázva. És hogy ez mennyire így van, azt jól mutatja a tegnapi felkészülési meccs az írek ellen. A Telex tudósítása szerint  a meccs előtt letérdelő vendégek nem azon döbbentek meg, hogy a magyar játékosok ehelyett a mezükre varrt „respect” feliratra mutattak, hanem azon, hogy a magyar szurkolók „füttyel és pfujolással” reagáltak a gesztusra. A portál szerint az ír szövetségi kapitány, Stephen Kenny a magyar szurkolók reakcióját így kommentálta. „Ez biztosan káros lehet Magyarország számára az Európa-bajnokság miatt is. (…) Ez nem igazán vet jó fényt Magyarországra és a magyar szurkolókra” – mondta. 

Ennek fényében különösen visszatetsző, hogy minderről a Nemzeti Sport egy árva hangot nem írt , szerintük „az iramra nem lehetett panasz, az atmoszférára végképp nem, nemegyszer megesett, hogy az egyik lelátórész által megkezdett rigmusra a másik három kórusban felelt. Hiába no, ha már a kezdés előtt az virított az eredményjelzőn, hogy »Szurkoljunk felelősen!«, sokan szó szerint értették”.

(Címlapképünkön: A magyar válogatott játékosai a Magyarország - Írország barátságos labdarúgó-mérkőzés után Budapesten, a Szusza Ferenc Stadionban 2021. június 8-án. Magyarország-Írország 0-0. Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.