Orbán Viktor szavára egyenesíti fűkaszáját az ifjú gárda

  • narancs.hu
  • 2021. június 30.

Narancsblog

„A legkisebb figyelmetlenség is könnyen hatalmas tűzhöz vezethet.”

Május végén kéjes élvezettel ragadtak tollat a lakájmédia talpasai a főváros szokatlan kezdeményezése kapcsán. A budapesti méhlegelők ügye minden tekintetben hálás témának tűnt, hiszen az összes olyan Karácsony Gergely elleni alapvetést fel lehetett rá fűzni (a főpolgármester lop, csal, hazudik és még buta is), amit a pártközpont elvár, ráadásul a szerzők drámai és humoros elemeket egyaránt beleszőhettetek a nem túlságosan bonyolult mondanivalóba: a méhlegelő a gazzal egyenlő, Karácsony (Gyurcsány, baloldal stb.) újra becsapja a magyar embereket, és csak a gyomirtást akarja megspórolni (az erre fordítandó pénzt ellopni). A majd’ egy hónapos hecckampányban a drámát a parlagfű elburjánzásával vagy az aggódó kutyatartók panaszaival szemléltették – a kis testű ebek elvesznek a fűben –,

a humort a csótánypromenád elnevezéssel, vagy a „Micsurin elvtárs szellemi utóda feltalálta a magyar narancsot” kiszólalással.

Szokás szerint kísérlet sem történt a másik fél érveinek meghallgatására, ahogy az sem számított, hogy a budapesti méhlegelők a fővárosi kaszált területek mindössze 4,5 százalékát teszik ki, vagyis 280 ezret a 6 millió négyzetméterből.

Persze akkor sem lett volna másképp, ha 0,45 százalékról vagy 45 százalékról van szó. Ha fűkaszával kell harcba indulni, akkor fűkaszával, ha golyószóróval, akkor úgy, a lényeg az ellenfél megalázása és megsemmisítése. Többnyire kitalált sérelmek okán.

Jobb helyeken az ilyet nevezik uszításnak – nálunk is van erre vonatkozó Btk.-paragrafus, három évig terjedő szabadságvesztéssel–, de az elmúlt 11 évben a kormányzó párt oldaláról már-már törvényerejűnek is tarthatnánk az efféle gesztusokat. Hogy ez mennyire így van, és mennyire gátlástalanul, azt mindennél jobban kifejezi a miniszterelnök múlt heti megnyilvánulása, hiszen Orbán Viktor még Jankovics Marcell gyászbeszédébe is képes volt belefűzni az uszítást. „Amikor eljött a mi időnk, én is hosszú évekig értetlenkedtem. Vártam, hogy suhintson. (…) Miniszterelnökként adtam hozzá vasat, kohót, salétromot, ólmot és fegyverkovácsokat is. De nem és nem.

Nem hallottam sem csontok ropogását, sem inak szakadását, sem eldőlő testek zaját, és nem láttam kosárba hulló fejeket sem. És egyre csak zúgolódtam, elégedetlenkedtem,

és sürgettem: mire vár még?” – mondta Orbán a temetésen, így emlékeztetve a gyászolókat, hogy az elhunyt volt a szabályt erősítő kivétel.

Mindezt elintézhetnénk azzal, hogy a miniszterelnök csak egy újabb ízléstelen és bumfordi gesztust tett, hogy a sajtó kirohanása a méhlegelők ellen csak a szokásos ujjgyakorlat, ha nem látnánk, hogy közben e gondolkodásmód hogyan válik gyakorlattá. Persze ahhoz képest, hogy azért vernek meg Budapesten és Pécsen embereket az utcán, mert homoszexuálisnak vagy homoszexuálisokkal szimpatizálóknak gondolják őket, nem tűnik olyan nagy ügynek az, hogy a hétvégén Fidelitas aktivistái megsemmisítettek egy budapesti méhlegelőt, és még büszkén fényképezkedtek is pusztításuk helyszínén.

De ha ehhez hozzátesszük, hogy stréberségből, egyértelműen a propaganda hatására tették ezt, nyilvánvaló, hogy minden efféle agresszió ugyanarról tőről fakad.

És nem lehet nem arra gondolni, hogy a 20. századi magyar történelemből oly ismerős Lenin-fiús, nyilasos, ifjúkommunistás túlkapások is politikusi, újságírói felvezetéssel kezdődtek; azok sem a hatalomnak mindenáron imponálni akaró ostobák agyszüleményei voltak, inkább az elmélet gyakorlatba való átültetése.

És valahol ezt támasztja alá az is, hogy miután még Székesfehérvár fideszes polgármestere is rosszallását fejezte ki az ifjúfideszesek eljárását illetően, a Magyar Nemzet azzal vette védelmébe az akciót, hogy „a hőség miatt száraz a növényzet és a legkisebb figyelmetlenség is könnyen hatalmas tűzhöz vezethet a szabadban”.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.