Orbán Viktor szavára egyenesíti fűkaszáját az ifjú gárda

  • narancs.hu
  • 2021. június 30.

Narancsblog

„A legkisebb figyelmetlenség is könnyen hatalmas tűzhöz vezethet.”

Május végén kéjes élvezettel ragadtak tollat a lakájmédia talpasai a főváros szokatlan kezdeményezése kapcsán. A budapesti méhlegelők ügye minden tekintetben hálás témának tűnt, hiszen az összes olyan Karácsony Gergely elleni alapvetést fel lehetett rá fűzni (a főpolgármester lop, csal, hazudik és még buta is), amit a pártközpont elvár, ráadásul a szerzők drámai és humoros elemeket egyaránt beleszőhettetek a nem túlságosan bonyolult mondanivalóba: a méhlegelő a gazzal egyenlő, Karácsony (Gyurcsány, baloldal stb.) újra becsapja a magyar embereket, és csak a gyomirtást akarja megspórolni (az erre fordítandó pénzt ellopni). A majd’ egy hónapos hecckampányban a drámát a parlagfű elburjánzásával vagy az aggódó kutyatartók panaszaival szemléltették – a kis testű ebek elvesznek a fűben –,

a humort a csótánypromenád elnevezéssel, vagy a „Micsurin elvtárs szellemi utóda feltalálta a magyar narancsot” kiszólalással.

Szokás szerint kísérlet sem történt a másik fél érveinek meghallgatására, ahogy az sem számított, hogy a budapesti méhlegelők a fővárosi kaszált területek mindössze 4,5 százalékát teszik ki, vagyis 280 ezret a 6 millió négyzetméterből.

Persze akkor sem lett volna másképp, ha 0,45 százalékról vagy 45 százalékról van szó. Ha fűkaszával kell harcba indulni, akkor fűkaszával, ha golyószóróval, akkor úgy, a lényeg az ellenfél megalázása és megsemmisítése. Többnyire kitalált sérelmek okán.

Jobb helyeken az ilyet nevezik uszításnak – nálunk is van erre vonatkozó Btk.-paragrafus, három évig terjedő szabadságvesztéssel–, de az elmúlt 11 évben a kormányzó párt oldaláról már-már törvényerejűnek is tarthatnánk az efféle gesztusokat. Hogy ez mennyire így van, és mennyire gátlástalanul, azt mindennél jobban kifejezi a miniszterelnök múlt heti megnyilvánulása, hiszen Orbán Viktor még Jankovics Marcell gyászbeszédébe is képes volt belefűzni az uszítást. „Amikor eljött a mi időnk, én is hosszú évekig értetlenkedtem. Vártam, hogy suhintson. (…) Miniszterelnökként adtam hozzá vasat, kohót, salétromot, ólmot és fegyverkovácsokat is. De nem és nem.

Nem hallottam sem csontok ropogását, sem inak szakadását, sem eldőlő testek zaját, és nem láttam kosárba hulló fejeket sem. És egyre csak zúgolódtam, elégedetlenkedtem,

és sürgettem: mire vár még?” – mondta Orbán a temetésen, így emlékeztetve a gyászolókat, hogy az elhunyt volt a szabályt erősítő kivétel.

Mindezt elintézhetnénk azzal, hogy a miniszterelnök csak egy újabb ízléstelen és bumfordi gesztust tett, hogy a sajtó kirohanása a méhlegelők ellen csak a szokásos ujjgyakorlat, ha nem látnánk, hogy közben e gondolkodásmód hogyan válik gyakorlattá. Persze ahhoz képest, hogy azért vernek meg Budapesten és Pécsen embereket az utcán, mert homoszexuálisnak vagy homoszexuálisokkal szimpatizálóknak gondolják őket, nem tűnik olyan nagy ügynek az, hogy a hétvégén Fidelitas aktivistái megsemmisítettek egy budapesti méhlegelőt, és még büszkén fényképezkedtek is pusztításuk helyszínén.

De ha ehhez hozzátesszük, hogy stréberségből, egyértelműen a propaganda hatására tették ezt, nyilvánvaló, hogy minden efféle agresszió ugyanarról tőről fakad.

És nem lehet nem arra gondolni, hogy a 20. századi magyar történelemből oly ismerős Lenin-fiús, nyilasos, ifjúkommunistás túlkapások is politikusi, újságírói felvezetéssel kezdődtek; azok sem a hatalomnak mindenáron imponálni akaró ostobák agyszüleményei voltak, inkább az elmélet gyakorlatba való átültetése.

És valahol ezt támasztja alá az is, hogy miután még Székesfehérvár fideszes polgármestere is rosszallását fejezte ki az ifjúfideszesek eljárását illetően, a Magyar Nemzet azzal vette védelmébe az akciót, hogy „a hőség miatt száraz a növényzet és a legkisebb figyelmetlenség is könnyen hatalmas tűzhöz vezethet a szabadban”.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.