Orbán Viktor szavára egyenesíti fűkaszáját az ifjú gárda

  • narancs.hu
  • 2021. június 30.

Narancsblog

„A legkisebb figyelmetlenség is könnyen hatalmas tűzhöz vezethet.”

Május végén kéjes élvezettel ragadtak tollat a lakájmédia talpasai a főváros szokatlan kezdeményezése kapcsán. A budapesti méhlegelők ügye minden tekintetben hálás témának tűnt, hiszen az összes olyan Karácsony Gergely elleni alapvetést fel lehetett rá fűzni (a főpolgármester lop, csal, hazudik és még buta is), amit a pártközpont elvár, ráadásul a szerzők drámai és humoros elemeket egyaránt beleszőhettetek a nem túlságosan bonyolult mondanivalóba: a méhlegelő a gazzal egyenlő, Karácsony (Gyurcsány, baloldal stb.) újra becsapja a magyar embereket, és csak a gyomirtást akarja megspórolni (az erre fordítandó pénzt ellopni). A majd’ egy hónapos hecckampányban a drámát a parlagfű elburjánzásával vagy az aggódó kutyatartók panaszaival szemléltették – a kis testű ebek elvesznek a fűben –,

a humort a csótánypromenád elnevezéssel, vagy a „Micsurin elvtárs szellemi utóda feltalálta a magyar narancsot” kiszólalással.

Szokás szerint kísérlet sem történt a másik fél érveinek meghallgatására, ahogy az sem számított, hogy a budapesti méhlegelők a fővárosi kaszált területek mindössze 4,5 százalékát teszik ki, vagyis 280 ezret a 6 millió négyzetméterből.

Persze akkor sem lett volna másképp, ha 0,45 százalékról vagy 45 százalékról van szó. Ha fűkaszával kell harcba indulni, akkor fűkaszával, ha golyószóróval, akkor úgy, a lényeg az ellenfél megalázása és megsemmisítése. Többnyire kitalált sérelmek okán.

Jobb helyeken az ilyet nevezik uszításnak – nálunk is van erre vonatkozó Btk.-paragrafus, három évig terjedő szabadságvesztéssel–, de az elmúlt 11 évben a kormányzó párt oldaláról már-már törvényerejűnek is tarthatnánk az efféle gesztusokat. Hogy ez mennyire így van, és mennyire gátlástalanul, azt mindennél jobban kifejezi a miniszterelnök múlt heti megnyilvánulása, hiszen Orbán Viktor még Jankovics Marcell gyászbeszédébe is képes volt belefűzni az uszítást. „Amikor eljött a mi időnk, én is hosszú évekig értetlenkedtem. Vártam, hogy suhintson. (…) Miniszterelnökként adtam hozzá vasat, kohót, salétromot, ólmot és fegyverkovácsokat is. De nem és nem.

Nem hallottam sem csontok ropogását, sem inak szakadását, sem eldőlő testek zaját, és nem láttam kosárba hulló fejeket sem. És egyre csak zúgolódtam, elégedetlenkedtem,

és sürgettem: mire vár még?” – mondta Orbán a temetésen, így emlékeztetve a gyászolókat, hogy az elhunyt volt a szabályt erősítő kivétel.

Mindezt elintézhetnénk azzal, hogy a miniszterelnök csak egy újabb ízléstelen és bumfordi gesztust tett, hogy a sajtó kirohanása a méhlegelők ellen csak a szokásos ujjgyakorlat, ha nem látnánk, hogy közben e gondolkodásmód hogyan válik gyakorlattá. Persze ahhoz képest, hogy azért vernek meg Budapesten és Pécsen embereket az utcán, mert homoszexuálisnak vagy homoszexuálisokkal szimpatizálóknak gondolják őket, nem tűnik olyan nagy ügynek az, hogy a hétvégén Fidelitas aktivistái megsemmisítettek egy budapesti méhlegelőt, és még büszkén fényképezkedtek is pusztításuk helyszínén.

De ha ehhez hozzátesszük, hogy stréberségből, egyértelműen a propaganda hatására tették ezt, nyilvánvaló, hogy minden efféle agresszió ugyanarról tőről fakad.

És nem lehet nem arra gondolni, hogy a 20. századi magyar történelemből oly ismerős Lenin-fiús, nyilasos, ifjúkommunistás túlkapások is politikusi, újságírói felvezetéssel kezdődtek; azok sem a hatalomnak mindenáron imponálni akaró ostobák agyszüleményei voltak, inkább az elmélet gyakorlatba való átültetése.

És valahol ezt támasztja alá az is, hogy miután még Székesfehérvár fideszes polgármestere is rosszallását fejezte ki az ifjúfideszesek eljárását illetően, a Magyar Nemzet azzal vette védelmébe az akciót, hogy „a hőség miatt száraz a növényzet és a legkisebb figyelmetlenség is könnyen hatalmas tűzhöz vezethet a szabadban”.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.