A pártlap bírálja a rendőrséget és az igazságszolgáltatást, mert nem elég kemények és éberek

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 13.

Narancsblog

Ilyet is látott már ez az ország, konkrétan az ötvenes években.

A dolgok alapvetően helyes irányba haladnak (felépítjük hamarosan a szocializmust), de vannak még hibák (a rendőrség nem üldözi elég keményen az imperialista ügynököket és a belső ellenséget) – ez volt a szörnyűséges múlt.

Szerencsére ma más időket élünk, szemünk sem rebben az ilyesmitől. Szombaton a szélsőorbánista kormánylap, a Magyar Idők ujjongott bele a magyar élettérbe, hogy a Belügyminisztérium kirúgott tíz tolmácsot, mert azok „helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak”.

Itt azért álljunk meg egy belügyi pillanatra.

Mi is az, amikor egy tolmács „helyzetével visszaélve megpróbál segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak”?

A rossz arcú migráns azt mondja a hivatalnoknak, hogy azért jöttem, hogy felrobbantsam a segged, mire a tolmács azt mondja, hogy Magyarország szép, s én szolgálni akarom? S ezzel hogy lehet lebukni? Vagy csupán ad egy papír zsebkendőt, visszaélve ugyebár a helyzetével, mert nem azért jött, hogy kényeztesse őket, hanem azért, hogy fordítson (értsd: segítsen visszafordítani őket).

Persze, nem erre megy ki a játék a Magyar Idők cikkében, ott ugyanis csak a revolverzsurnalizmus paneljainak az igyekvő rakosgatása zajlik: megint egy embert, egy kiválasztottat állítván a célkeresztbe.

Hogy lehet, hogy dr. Aida El-Seaghi is tolmácsolhat, amikor ő a Migration Aid egyik vezetője?

Ezt érdemes szó szerint is idézni: „Érdemes kiemelni ugyanakkor, hogy a Migration Aid társigazgatóját értesüléseink szerint a rendőrség és a BMH egyaránt hívta már fordítani. Ez azt jelenti, hogy ezek a hatóságok vagy nem tudnak arról, vagy nem foglalkoznak azzal, hogy mivel tölti szabadidejét Aida El-Seaghi.”

Ajvé, már meg is érkeztünk: a dolgok alapvetően helyes irányba haladnak (végső csapást mérünk a Soros-tervre), de vannak még hibák (vagyis ébertelen hatóságok).

Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy az orbánharsona nem valami közleményből dolgozott, hanem maga kereste meg a belügyet azzal, hogy árulják már el, hogy lehet ez a vészes hanyagság, azok meg egyből mentegetőztek, hogy de mi kérem alássan tíz embert már kirúgtunk, nos, akkor pontosan kirajzolódnak Magyarország momentán érvényben lévő hatalmi viszonyai.

Maholnap kezdőnek a vállalati Szabad Nép-félórák is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.