A pártlap bírálja a rendőrséget és az igazságszolgáltatást, mert nem elég kemények és éberek

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 13.

Narancsblog

Ilyet is látott már ez az ország, konkrétan az ötvenes években.

A dolgok alapvetően helyes irányba haladnak (felépítjük hamarosan a szocializmust), de vannak még hibák (a rendőrség nem üldözi elég keményen az imperialista ügynököket és a belső ellenséget) – ez volt a szörnyűséges múlt.

Szerencsére ma más időket élünk, szemünk sem rebben az ilyesmitől. Szombaton a szélsőorbánista kormánylap, a Magyar Idők ujjongott bele a magyar élettérbe, hogy a Belügyminisztérium kirúgott tíz tolmácsot, mert azok „helyzetükkel visszaélve megpróbáltak segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak”.

Itt azért álljunk meg egy belügyi pillanatra.

Mi is az, amikor egy tolmács „helyzetével visszaélve megpróbál segítséget nyújtani az eljárás alá vont migránsoknak”?

A rossz arcú migráns azt mondja a hivatalnoknak, hogy azért jöttem, hogy felrobbantsam a segged, mire a tolmács azt mondja, hogy Magyarország szép, s én szolgálni akarom? S ezzel hogy lehet lebukni? Vagy csupán ad egy papír zsebkendőt, visszaélve ugyebár a helyzetével, mert nem azért jött, hogy kényeztesse őket, hanem azért, hogy fordítson (értsd: segítsen visszafordítani őket).

Persze, nem erre megy ki a játék a Magyar Idők cikkében, ott ugyanis csak a revolverzsurnalizmus paneljainak az igyekvő rakosgatása zajlik: megint egy embert, egy kiválasztottat állítván a célkeresztbe.

Hogy lehet, hogy dr. Aida El-Seaghi is tolmácsolhat, amikor ő a Migration Aid egyik vezetője?

Ezt érdemes szó szerint is idézni: „Érdemes kiemelni ugyanakkor, hogy a Migration Aid társigazgatóját értesüléseink szerint a rendőrség és a BMH egyaránt hívta már fordítani. Ez azt jelenti, hogy ezek a hatóságok vagy nem tudnak arról, vagy nem foglalkoznak azzal, hogy mivel tölti szabadidejét Aida El-Seaghi.”

Ajvé, már meg is érkeztünk: a dolgok alapvetően helyes irányba haladnak (végső csapást mérünk a Soros-tervre), de vannak még hibák (vagyis ébertelen hatóságok).

Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy az orbánharsona nem valami közleményből dolgozott, hanem maga kereste meg a belügyet azzal, hogy árulják már el, hogy lehet ez a vészes hanyagság, azok meg egyből mentegetőztek, hogy de mi kérem alássan tíz embert már kirúgtunk, nos, akkor pontosan kirajzolódnak Magyarország momentán érvényben lévő hatalmi viszonyai.

Maholnap kezdőnek a vállalati Szabad Nép-félórák is.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.