Ne keressen tovább, ennél nagyobb politikai pofátlanságot úgysem talál már a héten: Rétvári a magyarok nekiszabadult nyaralási kedvéről beszél

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 6.

Narancsblog

Csak túlzásba ne vigyük azt a sok nyaralást!

Csodálatos nyilatkozattal lepte meg a 40 fokos hőségben kornyadozó országot a minap Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. „Évről évre egyre többen engedhetnek meg maguknak legalább egyhétnyi nyaralást, a jobb eredmények mögött elsősorban a családok javuló jövedelmi viszonyai állnak” – mondta a fideszes vezető az MTI-nek. S persze arról sem feledkezett meg, hogy mindezt számokba öntse, miszerint „az elmúlt 5 évben 15,6 százalékkal nőtt azoknak a magyaroknak az aránya, akiknek van fedezete a nyaralásra”, s most tessék megkapaszkodni, mert ez „a növekedés az uniós átlagot messze meghaladja: a 28 tagállam közül Magyarország produkálta a hatodik legnagyobb emelkedést, 22 tagállamban nálunk gyengébb mértékű a változás” – emelte ki az államtitkár.

A pofátlanság csúcsa

azonban az, hogy mindezt az Eurostat alig egy hete publikált felmérési adataira hivatkozva vezette elő ez a szélhámos. Hogy milyen erős alapokon áll a Rétvári-féle sikerpropaganda, forduljunk mi is az Eurostat idézett felméréséhez. E szerint ugyanis Magyarország „a lista szomorúbb végén kullog, ugyanis Ciprussal, Görögországgal és Bulgáriával karöltve a magyarok felének nincs pénze arra, hogy egyhetes nyaralást kifizessen” – emeli ki a potfolio.hu a jelentésből. Szóval, ha a legfinomabban is akarunk fogalmazni, az elért „nagyszerű eredmények” dacára sem vagyunk sehol,

az ország lakosságának a fele csak álmodozhat

a nyaralásról. Köszönhetően alighanem mindannak a jótéteménynek, amit Rétvári így összegez: „Az elmúlt években beindult gazdasági növekedésnek döntő szerepe van abban, hogy immár több családnak jut pénz a nyaralásra is. Mindehhez hozzájárulnak a családtámogatási intézkedések, az adócsökkentés, a rezsicsökkentés és a munkahelyteremtés.” Hát, ahogy mondani szokták, hacsak ezért nem… Sebaj, az a fő, hogy Orbán Viktor – ki tudja, hová – idén is el tudott menni nyaralni, igaz, ő nem javította e nagyszerű statisztikát, mert volt tavaly is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.