A sorsok házmestere – Schmidt Mária aggodalma a magyar állampolgárokért

  • narancsblog
  • 2014. február 3.

Narancsblog

A lényeg ugyanaz: akinek nem tetszik a kormány emlékezetpolitikája, bekaphatja.

Schmidt Mária feszít a Heti Válasz címlapján, alatta öles betűkkel: „Történelemhamisítás? Ugyan már!” Gondolhatnánk, hogy a „mértékadó” jobboldali hetilap szokásához híven most is csak egy önmagában értelmezhetetlen, ám hatásvadász mondatot ragadott ki a Terror és a Sorsok Háza főigazgatójával készült interjúból, pedig dehogy.

Mert mit is mond Schmidt Mária a készülő Szabadság téri emlékművel kapcsolatban? Azt, hogy „nemcsak zsidó tragédia, ami történt, hanem magyar tragédia is egyben. A magyar nemzet tragédiája volt, hogy magyar állampolgárokkal ez történhetett”. Később pedig ezt: „Március 19-én történt a náci megszállás. (…) Emiatt történt a magyar holokauszt, mert a zsidók szisztematikus, iparszerű, tömeges népirtására nem került volna sor, ha a nácik nem szállják meg Magyarországot. Ez a kiindulópont.”

Schmidt Mária szerint tehát március 19-e a kiindulópont, mégpedig azért, mert magyar állampolgárokkal „ez történhetett”. Ennyi. Arról egy szót sem szól, hogy mi volt a kiindulópont előtt, hogy mi minden történhetett korábban a magyar állampolgárokkal. Nem beszél a három zsidótörvényről, a munkaszolgálatról, nem beszél azokról az ügybuzgó polgármesterekről, fő- és alispánokról, akik 1941–1944 között, a szabad és független Magyarországon, faji alapon hoztak helyi rendeleteket, amivel magyar állampolgárokat aláztak meg, tettek tönkre, és akkor még egy szót sem szóltunk azokról a lelkes honfitársainkról, akik nélkül – amint az a német visszaemlékezésekből egyértelműen kiderül – lehetetlen lett volna a „szisztematikus, iparszerű, tömeges népirtás”. Vagyis Schmidt Mária, a témához kapcsolódó leendő emlékhely, a Sorsok Háza vezetője mindazt, ami 1944. március 19-e előtt történt, nem találja említésre méltónak.

Miért is találná? Az elmúlt hetekben bőséggel hallhattunk talán kevésbé veretes, ám hasonló tartalmú álszent szövegeket fideszes politikusoktól, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy ugyanezt mondja a „tudós történészük” is. A lényeg ugyanaz: akinek nem tetszik a kormány emlékezetpolitikája, bekaphatja.

Nap mint nap kapjuk a hasonló stílusú üzeneteket miniszterektől,  szóvivőktől, képviselőktől vagy a Schmidthez hasonló szakelemektől, történészektől, politológusoktól. Tapintatlan, nagyképű, érzéketlen, aljas dumák, vita nincs, csak kinyilatkoztatás.

De az mégiscsak a pofátlanság csúcsa, hogy Schmidt Mária mindehhez még azt is hozzáteszi, hogy „történelemhamisításról pedig kommunista diktatúrákban van értelme beszélni, ahol létezik kötelező történelemszemlélet”.

Nos, pont ő az élő példa meg a főnökei, hogy történelemhamisításról, kötelező történelemszemléletről nemcsak kommunista diktatúrákban van értelme beszélni. Elsőként talán az úgynevezett mértékadó, jobboldali értelmiség véleményét hallgatnánk meg: mit szólnak ehhez a gyalázathoz?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.