A sorsok házmestere – Schmidt Mária aggodalma a magyar állampolgárokért

  • narancsblog
  • 2014. február 3.

Narancsblog

A lényeg ugyanaz: akinek nem tetszik a kormány emlékezetpolitikája, bekaphatja.

Schmidt Mária feszít a Heti Válasz címlapján, alatta öles betűkkel: „Történelemhamisítás? Ugyan már!” Gondolhatnánk, hogy a „mértékadó” jobboldali hetilap szokásához híven most is csak egy önmagában értelmezhetetlen, ám hatásvadász mondatot ragadott ki a Terror és a Sorsok Háza főigazgatójával készült interjúból, pedig dehogy.

Mert mit is mond Schmidt Mária a készülő Szabadság téri emlékművel kapcsolatban? Azt, hogy „nemcsak zsidó tragédia, ami történt, hanem magyar tragédia is egyben. A magyar nemzet tragédiája volt, hogy magyar állampolgárokkal ez történhetett”. Később pedig ezt: „Március 19-én történt a náci megszállás. (…) Emiatt történt a magyar holokauszt, mert a zsidók szisztematikus, iparszerű, tömeges népirtására nem került volna sor, ha a nácik nem szállják meg Magyarországot. Ez a kiindulópont.”

Schmidt Mária szerint tehát március 19-e a kiindulópont, mégpedig azért, mert magyar állampolgárokkal „ez történhetett”. Ennyi. Arról egy szót sem szól, hogy mi volt a kiindulópont előtt, hogy mi minden történhetett korábban a magyar állampolgárokkal. Nem beszél a három zsidótörvényről, a munkaszolgálatról, nem beszél azokról az ügybuzgó polgármesterekről, fő- és alispánokról, akik 1941–1944 között, a szabad és független Magyarországon, faji alapon hoztak helyi rendeleteket, amivel magyar állampolgárokat aláztak meg, tettek tönkre, és akkor még egy szót sem szóltunk azokról a lelkes honfitársainkról, akik nélkül – amint az a német visszaemlékezésekből egyértelműen kiderül – lehetetlen lett volna a „szisztematikus, iparszerű, tömeges népirtás”. Vagyis Schmidt Mária, a témához kapcsolódó leendő emlékhely, a Sorsok Háza vezetője mindazt, ami 1944. március 19-e előtt történt, nem találja említésre méltónak.

Miért is találná? Az elmúlt hetekben bőséggel hallhattunk talán kevésbé veretes, ám hasonló tartalmú álszent szövegeket fideszes politikusoktól, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy ugyanezt mondja a „tudós történészük” is. A lényeg ugyanaz: akinek nem tetszik a kormány emlékezetpolitikája, bekaphatja.

Nap mint nap kapjuk a hasonló stílusú üzeneteket miniszterektől,  szóvivőktől, képviselőktől vagy a Schmidthez hasonló szakelemektől, történészektől, politológusoktól. Tapintatlan, nagyképű, érzéketlen, aljas dumák, vita nincs, csak kinyilatkoztatás.

De az mégiscsak a pofátlanság csúcsa, hogy Schmidt Mária mindehhez még azt is hozzáteszi, hogy „történelemhamisításról pedig kommunista diktatúrákban van értelme beszélni, ahol létezik kötelező történelemszemlélet”.

Nos, pont ő az élő példa meg a főnökei, hogy történelemhamisításról, kötelező történelemszemléletről nemcsak kommunista diktatúrákban van értelme beszélni. Elsőként talán az úgynevezett mértékadó, jobboldali értelmiség véleményét hallgatnánk meg: mit szólnak ehhez a gyalázathoz?

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.