Ahogy a művészeti intézményrendszer majdnem minden zugára, úgy a Kossuth-díjra is igaz, hogy a politika mindig is beleszólt a működésébe, a Nemzeti Együttműködés Rendszere azonban korábban elképzelhetetlen erőszakossággal szippantotta magába. Előtte szakemberekből álló albizottságok tettek javaslatot a Kossuth- és Széchenyi-díjak, tehát a művészeknek és tudósoknak adományozható legmagasabb állami elismerések odaítélésére. 2011-től azonban a szakmaiság és a tisztesség jegyében egy Orbán Viktor által vezetett, kormánytagokkal ékes, 15 fős testület dönt az összes tudományos terület és valamennyi művészeti ág legjobbjairól.
| ||
Erről három éve részletesen beszámoltunk. Érdemes felidézni, hogyan tekintett vissza a díj hátterére akkor Radnóti Sándor esztéta, egyetemi tanár, aki négy kormányfő regnálása alatt is közreműködött a díjazottak kiválasztásában, mígnem 2010-ben – másodszor is – lemondott tisztségeiről. „A kilenc íróból és tudósból álló irodalmi albizottság, amelynek 1997 és 1999 között tagja, 2008 és 2010 között elnöke voltam, a szakmai szervezetektől és a volt díjazottaktól beérkező mintegy száz jelölés közül hosszas viták során, titkos szavazással minden évben összeállított egy nagyjából tizenöt fős listát, amelyből szavazással válogattuk ki az első, második, harmadik és esetleg negyedik helyen jelölteket. Az elnök ezt terjesztette elő a főbizottság ülésén.” Látjuk, milyen bonyolult folyamat volt ez, nagy szerencse, hogy most már az Orbán Viktor felügyelete alatt működő bizottság egy körben, zökkenőmentesen lezavarja. Orbán persze már korábban se rejtette véka alá, hogy ezt is ő tudja jobban. Radnóti így folytatta: „A különböző kormányok alatt jelentős eltérés volt a javaslataink elfogadásának arányában. A Horn-kormány idején ezt nem találtam kielégítőnek, amit a sajtóban szóvá is tettem. Orbán Viktor viszont szinte egészében figyelmen kívül hagyta a felkért szakemberek véleményét, ezért lemondtam bizottsági tagságomról – ezután kaptam meg Orbán kioktató levelét arról, mit szabad neki, és mit nem. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségekor kifejezetten jól tudtuk érvényesíteni az akaratunkat, és Bajnai Gordon alatt is minden egyes döntésünket elfogadta a főbizottság. Az ország új kulturális vezetése azonban egyértelműen értésünkre adta: bele kíván szólni a díjazásba, ezért nem láttam értelmét a további munkának, és tavaly novemberben öt másik bizottsági taggal együtt lemondtam.” Radnóti elmondása szerint mindegyik érában bevett gyakorlat volt a kormányzatnak kedves jelöltek ejtőernyős érkeztetése a listára – előfordult, hogy a főbizottság tagjai csak az újságokból értesültek az elvileg közös döntésről. „Csak az arányok voltak különbözőek a baloldali és a jobboldali kormányok között. A baloldali-liberális adminisztrációk ugyanis kifejezett erőfeszítéseket tettek jobboldali politikai meggyőződésű személyek díjazására; ebből származtak a nevetséges nem-fogok-kezet-a-miniszterelnökkel botrányok.”
Nos, ilyen incidens mostantól nem fordulhat elő. A Blikk cikke szerint a Jászai Mari- vagy Kossuth-díjra jelölteknek idén már vallaniuk kell arról, átveszik-e a díjat. „Ez eddig nem volt. Most előre kell arról nyilatkozni, hogy hajlandó-e az ember átvenni, és ha ezt ikszelte be, akkor kötelessége is. Valószínű, aki a nemet jelöli meg, az esélyét is elveszti, hogy nyerjen. De ennek nem erről kellene szólnia, hanem a művészetről” – mondta a Blikknek az egyik jelölt.
A Kossuth-díj összegét tavaly jelentősen megemelték, tehát most már bőven 10 millió fölötti összeg a tét. Az üzenet pedig egyértelmű: akkor kapsz pénzt, művészkém, ha nem ugrálsz. A legmagasabb állami művészeti elismerés feltétele tehát mostantól a kormánnyal való együttműködés. Ez példátlan.
Az új rend természetesen megalázó mindenkinek, annak is, aki boldogan szorongatná Orbán kezét, és annak is, aki valami rejtélyes oknál fogva még mindig nem politikai jutalomfalatként gondol a Kossuth-díjra.
Ki tudja, hova ragadja még a kormányt a tiltakozástól, az ellenvéleménytől való rettegés. Hova lehet ezt fokozni? Logikusan az következik, hogy jövőre már csak az kap díjat, aki előre írásba adja, hogy nem mond csúnyákat Orbán Viktorról, a színpadon illedelmesen viselkedik, és mindenkor késsel-villával eszik.
