Elképzeltük egy pillanatra, milyen lehet Sólyom László titkárságán dolgozni! Jön pénteken egy sajtómegkeresés: „Találkozott-e Sólyom László a civilekkel Paks kapcsán? Sólyom László tényleg elhárította a közös állásfoglalást? Ha igen, miért?”
A titkár elolvassa a kérdéseket, elgondolkodik, mit is mondjon erre. Az igazat ugyanis nem lehet. (A múlt hét elején többekkel találkozott a zöld elköteleződéséről ismert Sólyom László, akit a civilek arra kértek, hogy velük közösen tiltakozzon a paksi bővítés ellen. A volt államfő ezt hárította, és valami jövőbeli konferenciáról kezdett beszélni, hogy ő majd ott kifejti a véleményét – igaz, akkor már jó eséllyel késő lesz, mert a parlamenti szavazáson bőven túl leszünk. Okoskodni persze akkor is lehet, és ez is egy szempont.) A sajtókérdésekkel szemben végül azt találták ki, hogy úgy válaszolnak rá, hogy nem válaszolnak. (Hogy mivel szúrták ki a szemünket, korábbi cikkünkben megcsodálható.)
| ||
Mindez persze ma már nem lenne téma, ha az elmúlt napokban nem az történt volna, ami. De nincsen ha: a hétvégén mások is hírt adtak arról, hogy Sólyom László nem állt sehova a paksi bővítés kapcsán, holott a politikától távoli szereplők keresték meg, köztük olyan is, aki számára oly kedves. Ezt már kínosnak érezhette a volt államfő, mivel az index.hu részére vasárnap olyan választ küldtek, ahol elismerve a találkozó tényét – korábban ezt valamiért nem tették meg –, hozzáfűzték: „Az országgyűlési képviselőknek írt nyílt levelet megfogalmazó hat zöld szervezet eleve tisztában volt azzal, hogy Sólyom László sem alkotmánybíróként, sem köztársasági elnökként, sem azután nem írt alá felhívásokat és leveleket, hanem a maga eszközeivel támogatta a helyesnek tartott célokat.”
Ez a kifogás is sántít, hiszen emlékezhetünk Sólyom László aktivitására a zengői radar megépítése ellen (egyebek mellett a bánáti bazsarózsák védelmében). Ott még nem akadályozta őt államfőként semmi, hogy jelenlétével irányt mutasson, hogy elvegyüljön a civilek közt, vagy hogy aláírjon ezt-azt. Az origo.hu 2005-ös tudósításából idézünk: „Az államfő felesége, Sólyom Lászlóné társaságában érkezett a túra találkozóhelyére, Pécsváradra, ahol a Zengő környezeti értékeit féltő aktivisták tapssal és ovációval fogadták. (…)Az államfő és felesége mintegy félezer környezetvédő és szimpatizánsaik társaságában gyalogolt fel a Mecsek 682 méter magas csúcsára. Útközben civil képviselőkkel társalgott, a csúcson álló vendégházban aláírta a Zengő emlékkönyvet, s miután megmelegedett az őrtűznél, az egykori Zengő-várról szóló régészeti előadást is meghallgatott. (…) Sólyom László a sajtó képviselőinek nem kívánt nyilatkozni. Herbert Tamás, a Civil Szervezetek a Zengőért Mozgalom vezetője az MTI-nek azt mondta: a köztársasági elnök részvétele baráti gesztus. Ő korábban, például idén februárban is járt már a Zengőn, csak akkor még nem volt államfő.”
Aligha kell ecsetelni, hogy mit jelentett aláírni akkor azt a Zengő-emlékkönyvet, és egyáltalán, milyen üzenete volt annak, hogy Sólyom immár államfőként is kirándult a Zengőn egy jót. És Sólyom államfőként a Zengő kapcsán az akkori honvédelmi miniszternél is járt, aki akkor éppen egy szocialista politikus volt – de ez most mellékes.
Mert ez a paksi történet az elhajtott zöldekkel, civilekkel ezúttal nem (csupán) pártpolitikai alapú. Egy közéleti méltóság felépített tekintélyének kisstílű védelméről van szó, annak a kényszeres és mindenáron való bizonyításáról, hogy Sólyom László kormányoktól függetlenül önazonos alak. Nem kellene neki magyarázkodni, ha ez tényleg így lenne.
