Ajánlattétel nyomán – Vajna kaszinóiról

  • narancsblog
  • 2014. május 14.

Narancsblog

A kaszinók Andy Vajnáé lettek, pedig az állami szerencsejátékcég is vihetné őket. Egy állami cég azonban csak korlátozottan képes hálás lenni a koncessziókért és engedélyekért.

Andy Vajna és Szima Gábor szerencsés fiai hazánknak. Papírjuk van róla, hogy megbízható vállalkozásokat birtokolnak – olyannyira, hogy a korábban nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva sebesen bezárt magyar játékterem-piac újraépítéséhez kaptak meg összesen hét olyan koncessziót, amit személyesen Varga Mihály volt-jelenlegi-leendő gazdasági miniszter adhat csak ki. Így Andy Vajna az érdekeltségébe tartozó, budapesti Las Vegas Casino (az OTP Bank Liga elnevezésű futballbajnokság közvetítéseinek nyilván önkéntes és lelkes támogatója) mellett a fővárosban és Közép-Magyarországon további öt kaszinót létesíthet.

Keleten a három jogból kettőt kapott Szima Gábor, a debreceni futballélet legfőbb gazdasági oszlopa, aki tavaly kifejezetten azért vásárolt meg egy profilba illeszkedő, ám időközben bevétel nélkül maradt vállalkozást, hogy a kaszinótenderen indulhasson. Nyilván már akkor is tudott valamit. (A másik két kaszinó közül az egyiket 2012-ben megvette az állam Vajnától – micsoda véletlen, Pesten –, a Casino Sopron pedig az osztrákoké.)

Amikor másfél éve Lázár János akkori miniszterelnökségi államtitkár előterjesztésére a kormány két nap alatt felszámolta az akkor már eleve adóemelésekkel szorongatott játékterem-ipart, két alapvető érvet hangoztatott. Az egyik szerint ez a pénzkockáztatási forma megnyomorítja a családokat, a jövedelmük az üzemeltetőkhöz kerül. Ez egyébként nyilván igaz, de az okoskodás ugyanilyen patent lehetne az állami lottózók kapcsán is, ahol néhány perc alatt ugyanúgy el lehet verni tízezreket – mondjuk – kaparós sorsjegyen, mint a félkarú rablókon. Ám a rapid intézkedés legfőbb okaként bizonyos nemzetbiztonsági kockázatokat is emlegetett Lázár. Hogy mik is voltak azok, a mai napig nem tudjuk. Ami az ügyben többször összehívott ilyen-olyan bizottságok leple alól kiszivárgott, csupa általánosság: a játéktermekben bűnözésből származó pénzeket lehet fehérre mosni, a rendszer melegágya az uzsorának, a tulajdonosok elállítják a gépeket, csalnak stb. – ezek annyira új információk, hogy az amerikai szenátus egyik vizsgálati megállapításaiban is szerepeltek már nagyjából nyolcvan éve.

Ezt a piacot mindig is gyökeréig átjárta a korrupció – a megszerezhető nyereség óriási. Ma egy törvény szerint erre az üzletre összesen tizenegy kaszinó települhet Magyarországon. Hogy lesz-e több, nem tudni. Az új engedélyekkel kapcsolatban a kormányzat természetesen egyetlen pillanatra sem vette komolyan saját ostoba és ájtatos magyarázkodását arról, hogy ez a piac igazából csak a gazdagok speciális játéktere, nem a megvédeni szánt dolgozó családoké. Hogy igazából csak azért kell megengedni néhány „megbízható” vállalkozónak, hogy üzemeltessen ilyet, mert ez az idegenforgalom egyik izgalmas szelete és fontos bevételi forrása. Ha valóban így lenne, nem kéne vacakolni koncessziókkal meg engedélyekkel, ott volna erre a célra egy nagyon megbízható vállalkozás, az állami szerencsejátékcég. Csakhogy annak viszonylag könnyen ellenőrizhető az elszámolása, nincs luxemburgi székhelye vagy egyéb kihasználható könyvelési trükkje – de főképp, egy állami cég csak korlátozottan képes hálás lenni a koncessziókért és engedélyekért. Ezeket pedig jelen esetben „ajánlattétel nyomán”, mindenféle pályázat nélkül adta ki a gazdasági miniszter.

Jól értjük, mi is történt itt. Csak azt nem, hogy maradt ki ebből a buliból Mészáros Lőrinc?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.