Harc a pallosjogért – Orbán bevarrna örökre

  • narancsblog
  • 2014. május 20.

Narancsblog

Hazánk újabb fekete hétköznapra ébredhetett ma reggel, a kedd úgy indult, hogy a magyarokat már megint jól eltángálták, a végeredményben saját magunk ellen vívott permanens szabadságharc története újabb vesztes csatához érkezett.

Strasbourgban ugyanis az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a Fidesz-kormány egyik nagy (és visszafogott olvasatban is minimum nagyon rendpárti) leleménye, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés nem fér össze az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

Emberi jogok, Európa: ennél kevesebb is elég szokott lenni Orbán Viktornak ahhoz, hogy konkrétan vért hányjon a dühtől, amit az MTI tudósítása szerint a jeles államférfi egy körmendi fideszes kampányrendezvényen megbízható következetességgel meg is tett, felböfögvén beiktatási beszéde talán legelborultabb passzusát. Magyarország miniszterelnöke egész pontosan azt mondta, hogy a döntés újabb bizonyíték arra, hogy az Európai Unióban „a bűnt elkövető emberek jogait az ártatlan emberek jogai és az áldozatok jogai elé helyezik”.

Ami még tőle is annyira képtelen baromság, hogy pár bekezdés erejéig nyugodtan át is ugorhatjuk.

Már csak azért is, mert OV nem érte be ennyivel. Szerinte a Btk. igen súlyos szankciójáért azért kell foggal és körömmel harcolni, mert nagyon komoly visszatartó erővel bír. (És hát, tegyük hozzá, a zemberek is támogatják – volt róla például kérdés anno az úgynevezett nemzeti konzultációban.)

Mindezzel nem csupán annyi probléma van, hogy Orbán a visszatartó erőről szólván távolról sem valamiféle aktuális és meggyőző tanulmányból indult ki (ilyen ugyanis nem létezik), hanem az általa már rég anyanyelvi szinten beszélt populista hablatyolás régi hagyományából.

A fő baj inkább az, hogy Strasbourgban igazából nem is a tényleges életfogytiglani, hanem annak magyar szabályozása ellen hoztak döntést, amely szabályozásnak nem része a felülvizsgálat lehetősége. A jogalkotó nálunk a tényleges életfogyt.-ra ítélt elkövető megjavulásának, fejlődésének lehetőségét elképzelni sem tudja. Esetleges visszavezetését a társadalomba szintén nem. És azt sem, hogy milyen súlyos veszélyeket jelent rabtársaira és őrzőire egy olyan elítélt, akitől örökre és megmásíthatatlanul eltakartak minden reménysugarat.

Ezt, a képzelet, a józan ész és az empátia dermesztő csődjét védi most Orbán, ezért tűri majd fel a következő hetekben a miniszterelnöki ingujját. Miközben az egésznek sosem is volt más értelme, mint hogy a Fidesz is rájátszhasson a társadalom ösztönös, szörnyűséges (másrészről persze megérthető, mélyen emberi) bosszúvágyára akkor, amikor a halálbüntetés kártyája már – Orbán legnagyobb sajnálatára – ott lobog a Jobbik kezében.

És akinek ez nem tetszik, az a bűnelkövetők mellé áll.

Bűnöző lesz maga is, bűnözők ellen pedig bármi megengedhető.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.